eredeti:
Goethe: Vándor éji dala
(fordította: Tóth Árpád)
Immár minden bércet
Csend ül,
Halk lomb, alig érzed,
Lendül:
Sóhajt az éj.
Már búvik a berki madárka,
Te is nem sokára
Nyugszol, ne félj...
Varró Dániel: Vándor éji dala
(a "viccelődjünk azon, amit nem bírunk lefordítani"- sorozatból)
Szelídített változat kisebbeknek
Minden orom csupa
öröm,
a lombokon, a
lömbökön
szél szól: lihi.
Madárdaltól nem zeng az erdő.
Örvendj tekergő,
itt a pihi.
Bunkósított változat nagyobbaknak
A hegytetőn fent
nyugi van,
csak a szél böffent
sutyiban
a lomb közt, de slussz.
A madárkák kussolnak a fákon.
Belőled is, barátom,
kifogy a szusz.