HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

2011.05.03. 16:19 rokica

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De jobb lesz, ha lerajzolom.

Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég,
ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.

Nézegetem, ha hull a hó:
ez volt a ház, ez volt a tó.

 

2 komment

Címkék: vers nemes nagy ágnes

MOZI

2011.04.26. 20:12 rokica

 

1906-ban készült San Fransisco-ban egy villamos elejére szerelt kamerával.
Érdekes a közlekedési eszközök sokszínűsége, összevisszasága.
A film 4 nappal a nagy földrengés előtt készült. Sokáig azt hitték elveszett, de mint kiderült, New Yorkba küldték, így megmenekült.

https://www.youtube.com/watch_popup?v=NINOxRxze9k

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: volt egyszer egy hol nem volt

Mindennapossá vált a sírgyalázás a Házsongárdi temetőben

2011.03.29. 12:00 rokica

Michl József kereszténydemokrata képviselő arról beszélt, hogy mindennapossá vált a sírgyalázás a kolozsvári Házsongárdi temetőben, mely Európa egyik legrégebbi temetője. Mintegy 200 síremlék vár ott arra, hogy az UNESCO védetté nyilvánítsa - tette hozzá.

Emlékezetes: a Magyar Rádió március közepén adta hírül, hogy romokban áll a házsongárdi temetőkertben nyugvó Dsida Jenő sírja, de úgy tűnik, Kós Károly, Reményik Sándor és Szenczi Molnár Albert nyughelyét sincs, aki megmentse.

(http://hetivalasz.hu/vilag/mindennapossa-valt-a-sirgyalazas-36534)


Áprily Lajos:   Tavasz a házsongárdi temetőben

 

Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének

 

A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.

 

Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.

 

Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.

 

De a vasárnap délutáni csendben
nagyon dalolt a név zenéje bennem.

 

S amíg dalolt, a századokba néztem
s a holt professzor szellemét idéztem,

 

akinek egyszer meleg lett a vére
Aletta van der Maet meleg nevére.

 

Ha jött a harcok lázadó sötétje,
fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje.

 

S a dallamot karral kisérve halkan,
napsugaras nyugat dalolt a dalban,

 

hol a sötétség tenger-árja ellen
ragyogó gátat épített a szellem.

 

Aletta van der Maet nevét susogta,
mikor a béke bús szemét lefogta.

 

S mikor a hálátlan világ temette,
Aletta búja jajgatott felette,

 

míg dörgő fenséggel búgott le rája
a kálvinista templom orgonája.

 

Aztán a dal visszhangját vesztve, félve
belenémult a hervadásba, télbe.

 

Gyámoltalan nő - szól a régi fáma -
urát keresve, sírba ment utána...

 

A fényben, fenn a házsongárdi csendben
tovább dalolt a név zenéje bennem.

 

S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,
egyetlen könny, hogy azt a dallamot
Aletta van der Maet-nak megköszönjem.

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers áprily lajos olvastam valahol

Still Got the Blues

2011.02.07. 07:00 rokica

 

 

Szombaton, kora délután zenét hallgattam. Feltettem a Nyúlnak az egyik legkedvencebb számomat. Beszélgettünk róla, hogy mekkora zenész Gary Moore - és én mennyire csodálom.

Legrémesebb álmomban sem gondoltam volna, hogy pár óra és már múlt idő...

 

https://www.youtube.com/watch?v=4O_YMLDvvnw

1 komment

Címkék: zene

február 4. vízöntő

2011.02.04. 12:00 rokica

 

 

 

 

 

 

Boldog szülinapot a "Fekete Párduc"-nak

...és nekem is.

https://www.youtube.com/watch?v=NAEyOSHmlzg&feature=related

2 komment

Címkék: zene napiszösz

Mekkora állatok!?

2011.01.07. 07:23 rokica

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Izraeli kémnek ítélték a keselyűt, őrizetbe vették

 

Kémnek nyilvánítottak egy keselyűt Szaúd-Arábiában, és ennek megfelelően őrizetbe is vették. A madár pár nappal ezelőtt leszállt egy sivatagi településen, és a helybeliek észrevették, hogy műholdas jeladó van rajta. A kis készüléken a következő felirat áll: Tel-avivi Egyetem. Így aztán izraeli kémnek ítélték a keselyűt és cionista összeesküvésről kezdtek terjedni híresztelések a sivatagi királyságban.

 

Izraeli vadvédelmi szakemberek nevetségesnek tartják a vádat, és aggódnak, hogy keserű sors vár a keselyűre, súlyos büntetést kaphat Szaúd-Arábiában. A jeladó - mint mondják - csakis azért van rajta, hogy nyomon lehessen követni a madár útvonalát, továbbá hogy rögzítse repülési magasságát és sebességét. A keselyűfajt kihalás fenyegeti - ezért a fokozott figyelem iránta.

 

Decemberben egyébként Egyiptom vádolta Izrael titkosszolgálatát azzal, hogy emberevő cápát szabadított el leghíresebb üdülőhelyének strandja közelében - jegyezte meg a BBC brit sajtóorgánum.

(Forrás: ATV.hu)
 

 

2 komment

Címkék: bakker olvastam valahol

MMXI

2010.12.31. 09:50 rokica

 

 

 

 

 

 

Eljött az évben az utolsó napod,

jókívánságomat a blogomban kapod.

Kívánok én neked Boldog Új Évet,

sikerekben gazdag, örömteli, szépet!

 

BÚÉK!

 

2 komment

Címkék: napiszösz

Boldog ünnepet!

2010.12.23. 21:31 rokica

 

 

 

Kedves Barátaim!

 

Többen reklamáltatok, hogy sehol, semmiféle közösségi oldalon nincs egy egészalakos fotó rólam. Nos, legyen a kíváncsiaknak is Karácsony, ezt most pótolom.

 

Kívánok

Nektek és szeretteiteknek nagyon boldog, békés, meghitt ünnepet!

1 komment

Címkék: napiszösz

esély

2010.11.05. 10:47 rokica

Ma felhívott egy ismeretlen ismerős (személyesen soha nem találkoztunk és az ismeretségünk sem régi). Ékszert rendelt és vásárolt tőlem. Telefonált, hogy elmondhassa, mennyire örül neki és ki mindenki másnak dicsekedett el már a kincsével – akik mind keresni fognak engem és majd rá hivatkoznak. Mert jóságos vagyok, mert szépséget alkotok, mert, mert, mert… és ő milyen boldog!
De jó tanácsként azt is hozzátette, hogy ne bízzak meg látatlanban az emberekben – mert bár ez neki roppant módon jólesett – nem mindenki becsületes és ha ismeretlenül, előre elküldöm a valamit, járhatok úgy is, hogy valaki nem fog fizetni.

Tudom. Mindezt tudom. Én valahogy mégis… vagy mégse…


Garai Gábor: Bizalom

 

S ha százszor is becsapnak, és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítnek,
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

 

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet.

 

De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;

 

ki-be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!

 

Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

 

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

 

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

 

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.
 

 

4 komment

Címkék: vers emberkert garai gábor

Indián közmondás

2010.10.11. 07:00 rokica

„Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót
és kifogtad az utolsó halat is, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető.”

 

 

 

Fotó:

Hornok Dávid

 

GDF Suez -

Az Év Természetfotósa

2010 pályázata


Favágók gyöngyei


XII. kategória

Ifjúsági kategória 2. díj

Szólj hozzá!

Címkék: mondd a magadét

gerappaaaaaaaaaaaaaaaaa...

2010.08.12. 12:00 rokica

 

 

9 komment

Címkék: csak úgy mondd a magadét

Köves József: Kánikula

2010.07.12. 07:05 rokica

Már földre bukik a fenyő bágyadt ága,
mintha üde forrást, bő kutat keresne.
Vesztes csatamező: holt az egész táj ma:
eldőlt a fű, halottként nyúlt el a teste.

 

Mézzé édesedett körtét szív a darázs,
hullott szilva belébe méhfullánk hatol,
a kertben a sziklák köve izzó parázs,
gyík piheg közöttük a napon valahol.

 

Autó veri fel a sarkon az út porát:
tűzkarikát rajzol a homok a légbe,
csikorog a csap, de nem ad vizet a kút.
Elsorvadt a mályva, a kert nyári éke.

 

Zavarodott hangyák árnyékot keresnek.
Kegyelemért eseng a kék harangvirág,
s meghajtja fejét a hóhér napderesnek -
bíbor kakukszegfű rebeg érte imát.

 

Hűs cseppeket keres egy szomjazó madár,
lesből macska feni rá a foga kését.
Csönd ül a környéken. Minden holt és sivár.

Gyászol a táj. Várja a nyár temetését. 
 

Szólj hozzá!

Címkék: vers köves józsef

csak úgy ...

2010.06.17. 12:00 rokica

 

Egy tündéri videó:   Bambi_és_Garfield

***

Ők pedig az enyémek (vagy én vagyok az övék?). Dömi és Mézecske:

1 komment

Címkék: video csak úgy életméz

„Ahány lakás, iroda, annyiféle igény, és mindre létezik megoldás!”

2010.06.11. 07:00 rokica

Segítséget szeretnék kérni!

Hátha van közöttetek, aki nem a „mesterek mestere” és józan, paraszti ésszel tud megoldást ajánlani a problémámra.

Előzetesben megjegyezném, hogy lakótelepi paneldobozban lakom, a nyolcadik emeleten. Mivel a meglehetős és leárnyékolatlan magasság mellett ráadásul déli fekvésű a lakásom, nyaranta nálam még akkor is égetően betűz a nap, amikor lent az utcán már szerelmespárok bújnak közelebb egymáshoz a derengő esteli szürkületben. Egyszóval cudar meleg van (és első gondolatom nem a „cudar” szó lett volna).
Úgy két éve a családom, megelégelvén az állandó ilyenkori haldokolásomat, a sokadik születésnapomra összefogott és megajándékozott engem némi pénzmaggal, hogy a XXI. században már nem is olyan ritka, ablakra való árnyékolót én is birtokolhassam. Lett is szép redőnyöm, külső tokos, műanyag, kitámasztható. Utóbbi tulajdonságához azért ragaszkodtam, mert amikor végre elbújik az a forró sugaraival bombázó kültéri egység (Nap), akkor én, tillárom haj, a leeresztett redőnyt fogom és kitolom a francba, teret engedve a könnyű nyáréji szellőnek (valamint az esőnek, ami mindig célirányosan a háznak azt a felét veri) és megpróbálom álomra hajtani csendben folydogáló fejemet és a hozzá tartozó corpusom egyéb alkatrészeit.
… Ez így mind rendben is volt, egészen tavalyig. Amikor is úgy határoztam, befogadok a lakásomba egy kisebbfajta – lehetetlent nem ismerő – fekete párducot és állandó jellegű tettestársát, a megtévesztően szelíd tekintetű, szárnyak nélkül repülő törpe tigrist. Akkor még végig sem gondoltam, hogy lesz még nyár, lesz még nekem nemulass. Pedig ismét eljöve a hőgutának az ő ideje, én meg itt állok segítségért esdekelve.

Ugyanis:

Az ablakom befelé nyílik, míg a redőnyöm kifelé tolható. A macskáim nem ismernek lehetetlent, ha mászni kell és a legkisebb félelemérzet nélkül tolulnak (tolulnának) a nyitott ablakba, ahonnan nem igazán könnyű a gravitációval felvenni a versenyt és a nyolc emeletnél már tök mindegy, hogy a macska a talpára esne, vagy senem.
Szúnyoghálóban gondolkodnék (valami erősebb anyagból), de a mesterek csak legyintenek, van nekik épp elég megrendelésük, szórakozzam azzal, akivel akarok, ők nem fogják a pénzért még az agyukat is megmozgatni, hogy nekem megoldást eszeljenek ki. Nekik arról van papírjuk, hogy árnyékolót, szúnyoghálót tudnak szerelni, az ötletelés nem volt tananyag.
Felhívtam egy ilyen mestert, aki úgy hirdeti magát, hogy: „Ahány lakás, iroda, annyiféle igény, és mindre létezik megoldás!” Innentől kezdve zárójelben odaírhatja, hogy kivéve a róka problémáit, mert vagy redőny, vagy szúnyogháló, vagy macska. A róka pedig menjen a retekbe.

Szóval: Help és Hilfe!

Valaki váltsa meg, legyen olyan tündér a világomat, mert itt fog menten megütni a guta és még az sem vigasztal, hogy aztán párszáz év múlva az utókor a csodájára járhat annak, hogyan tud egy emberi test nem túl hosszú idő alatt múmiává aszalódni mindenféle kegyszerek és zsolozsmák nélkül úgy, hogy még afrikkal sem kell kitömni.

(A fenti két kép csak illusztráció. Az én kicsi terroristáim közel sem ilyen egyszerű esetek.)
 

6 komment

Címkék: bakker emberkert mondd a magadét

a falu, ahol nem fizetnek segélyt

2010.06.09. 08:00 rokica

- Nincs feszültség. Ha valakinek nincs bevétele, hirtelen piszkos nagy munkakedve támad - summáz a polgármester. Megállunk az egyik önkormányzati földbirtok mellett. Két apró "szociális" traktorral hatan-nyolcan dolgoznak a földön, fűszerpaprikát és kelkáposztát palántáznak.

 

http://hetivalasz.hu/itthon/a-falu-ahol-nem-fizetnek-segelyt-29772

 

"Majd 198 év múlva megjegyzi valaki: rendes volt a vén tökéletlen" - mondja önironikusan Jakab Róbert. Kételkedve hallgatjuk, de aztán arra gondolunk: azt ki hitte volna el neki, hogy a 32 százalékos munkanélküliséget hét év alatt a negyedére csökkenti úgy, hogy egy üzem sem települ a falujába?

.

Szólj hozzá!

Címkék: emberkert érdemes figyelni

Bencze Imre: Három limerick

2010.04.20. 06:39 rokica

 

Nagyétkü madár a pelikán,
Bendője halhússal telik ám,
___Megtelik nagy csőre
___Egy hétre, kettőre;
Ennyi hal hogyan fér be/ki likán?

 

Kannibál gulyást főz maga,
Kondérban rotyog a java,
___Vendéghölgy repesve:
__"Jaj,mi a receptje?!"
-"Hagyma...zsír - szól a vad - s Maga!"

 

Vasárnap bő ebéd után
Kutyámmal sakkozom Budán,
__Pulim nem Einstein,
__Chaplin vagy Bernstein,
Háromból egyet nyer csupán.

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers bencze imre

cicák

2010.04.09. 06:00 rokica

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1 komment

Címkék: humor

ébenczet

2010.03.30. 20:01 rokica

Előzmény:
http://rokica.blog.hu/2008/08/05/ebbol_sosem_eleg

Bencze Imre: Anyád nyelve
(A magyar nyelv szimfóniája – tíz tételben)

 

Mottó:
Nem tudom én, melyik volt szebb,
Melyik dicsőbb, melyik nagyobb?
(Tóth Kálmán)

 

I. Őseinket felhozád...

 

Száll a madár ágrul ágra,
Száll az ének szájrul szájra...

 

Árva borjú anyátlanul, három veréb hat szeme,
Puszta pajta fedetlenül, szenes csutak fekete.

 

Dalos kedvű szolgálólány malom kövét forgatja,
Gellért meg a kísérője szomjas füllel hallgatja.

 

Meneh hodu utu rea – mondatfoszlány mily becses,
Furcsa nyelv ez! – körmölgetvén gondolja egy szerzetes.

 

Isa por es homou vogymuk – szerény mondat magyarul,
Elviharzik néhány század, terebéllyé alakul.

 

Szemem könnytől árad, világnak világa,
Én keblem bútol fárad, virágnak virága,
Keservesen kínzatol, vas szegekkel veretel.

 

Horvát földről Rómába tart, szelíd papnak kitanul,
Váradra jő, püspök lészen, verseket ír – latinul.

 

Akarnokság, hatalomvágy széthúzással párosul,
Csele menti csatamező hősi vértől pirosul.

 

Könyörtelen öldöklésnek számtalan a halottja,
Magyar jaj-jal siratja el Kanizsai Dorottya.

 

Nekünk Mohács kellett! – ostoroz a költő,*
Feketében gyászol négy-öt emberöltő,
Szép magyar vitézek közös sírba hullnak,
Özvegyek meg árvák otthon szomorulnak.

 

II. És annyi balszerencse közt...

 

Megszállását, viadalját írom Egör várának,
Pogánoknak nagy szégyönét, vígasságát királnak.

 

Jókedvűen hunyorognak Egerben a csillagok,
Mecskei meg Dobó neve, állócsillag, fenn ragyog.

 

Jaj, Istenem, beh siralmas tetüled es megválnom,
Vajjon néköm mikor lészön jó Budában lakásom?

 

Piros csizmás lábam nyomát hóval lepi be a tél,
Ej, vitézek mi is lehet szebb dolog az végeknél?

 

Ősi jussát oltalmazza murányi vár védője,
Hozományként kapja azt a hős amazon kérője.

 

Fegyvert s vitézt énekelek, török szultán hatalmát,
S arról, aki merte várni Szulimánnak haragját.

 

Márvány tenger mormolását magányosan hallgatom,
Nénémhez írt soraimat fájó szívvel forgatom.

 

Melyik dicsőbb, melyik nagyobb,
Az-e, aki példát adott,
Tollat fogott, kardhoz kapott,
Honfi szívet dobogtatott,
Melyik dicsőbb, melyik nagyobb?

 

III. Él nemzet e hazán

 

Bájos Fannit elvakítja villámcsapás-szerelem,
Gyötrelmének véget vet a szél lengette sírverem.

 

Okosan ülj Fortunának szekerén, mert megaláz,
Jó anyádból mostohád lesz, magasztal, majd legyaláz.

 

Gyertek, hogy a sorsotokat jó előre nézzétek,
Szemeteket vigyázólag Páris felé vessétek.

 

Földiekkel játszadozó földöntúli tünemény,
Istenségnek mutatkozó csalogató vak remény.

 

Ott valának együtt hárman, falubíró, potrohos,
Író uram furfang ésszel, no meg a vén obsitos.

 

Libapásztor jó pajtása szélvész lovát nyergeli,
Árván maradt uraságot harmadszor is elveri.

 

Ülj mellém a kandallóhoz, fel van szítva melege,
Csobáncról meg Tátikáról andalító szép rege.

 

Szülőföldem szép határa, meglátlak-e valaha?
Ahol állok, ahol megyek, merre nézek? Csak haza!

 

Tiszta erkölcs minden ország támasza és talpköve,
Mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görbüle.

 

Melyik dicsőbb, melyik nagyobb,
Az-e, aki felbolygatott,
Elbúsított, megríkatott,
Keserű szót hangoztatott,

 

Vagy az, aki megnyugtatott,
Rímeivel cirógatott,
Szelíd szóval elringatott,
Melyik dicsőbb, melyik nagyobb?

 

IV. Légy híve, ó magyar...

 

Rígen néked szólt az Isten prófétáknak általa,
Az kít ígírt ímé vígre ízes Fiát megadta.

 

Gönci papként buzgalommal fordítom a Bibliát,
S nyomtatják a gyalogszerrel Vizsolyra vitt fóliát.

 

Szárnyaim ha lehetnénec mint az galamb röpülnéc,
Elmennék ez népec közül, nyugodt pusztát keresnéc.

 

Igyekeztem magyarázni diák bötű értelmét,
Ne láttassuk repedezett csigázottnak bölcselmét.

 

Csinosítsuk honi nyelvünk, kincset érő adományt,
Minden nemzet saját nyelvén ápolja a tudományt.

 

Hogyan merjünk egyre jobbat, egyre többet remélni,
Nem tudunk mi, barátaim, magyarul sem beszélni.

 

Ortológus, neológus – botránykő a Mondolat,
Kíméletlen pennacsata tetézi a gondokat.

 

Ha a titkot nem érted meg, szántsál, vessél valahol,
Másnak hagyd az áldozatot, alkotni csak jót és jól.

 

Magyarország nem volt, hanem ezután lesz – hirdeti,
Pallérozzuk ősi nyelvünk! – ajánlatát megteszi.

 

Melyik dicsőbb, melyik nagyobb,
Az-e, aki képzőt, ragot,
Szilaj kedvvel ragasztgatott,
Új szavakhoz ragaszkodott,
Melyik dicsőbb, melyik nagyobb?

 

V. Szabadság! Itten hordozák...

 

Múltját meg a jövendőjét megbűnhődte már e nép,
Vajon mindig megfontolja, mikor, meddig, merre lép?

 

Rendületlen légy a híve szép hazádnak ó magyar,
Bölcsőd ez volt, sírod ez lesz, hantjával mely eltakar.

 

Félreértés súlyosbítja jó Melinda helyzetét,
Elveszíti tisztességét, becsületét, életét.

 

Bülbül szavú nótárius hűséges szót hallatott:
Áldott nékem az a bölcső, magyarrá mely ringatott.

 

Egész úton hazafelé százféleképp gondolám,
Miként fogom szólítani rég nem látott jó anyám.

 

Nem kell nékünk zsarnok király, csatára föl, magyarok,
Vészhalál a fejére jő, reánk aki agyarog.

 

Hadnagy uram, hadnagy uram! Mi bajod van, vitézem?
Piros vér foly szép mentére! Ne bánd, csak az orrvérem.

 

Melyik dicsőbb, melyik nagyobb,
Az-e, aki lángra kapott,
Lázas szókat suhogtatott,
Lobogott és lobogtatott,
Melyik dicsőbb, melyik nagyobb?

 

Nekünk Segesvár kell! – ostoroz a költő,*
Feketében gyászol négy-öt emberöltő,
Szép magyar vitézek közös sírba hullnak,
Özvegyek és árvák otthon szomorulnak.

 

VI. Bújt az üldözött...

 

Elhallgat az agg professzor, könnyezvén egy keveset,
Fájdalmasan nagyot sóhajt: Karthágó is elesett!

 

Születésem lopta nékem szemembe a könnyeket,
Szegény anyám, tudta volna, nem szült volna engemet.

 

Ember küzdj és bízva bízzál! – máig szól az intelem,
Mikor lészen súlyegyenben érzelem és értelem?

 

Száraz ágon hallgatagon meddig ültök, madarak?
Újra itt a gólyamadár, közel már a virradat.

 

Ezeréves szolgarobot – megérett a változás,
Ezerötszáztizennégyben – szókimondó alkotás.

 

Életében elfeledék, zord időben bölcseleg,
Utókor majd levezekli – tartja néhány bölcs öreg.

 

Szép szerelem hol születik? – Délen, Senki Szigetén,
Elélünk itt – mondja Mihály – kéz a kézben te meg én.

 

Csillagoltó sötétségben mi vagyunk csak éberen,
Álmodjuk a lehetetlent, őrködünk a végeken.

 

Melyik dicsőbb, melyik nagyobb,
Az-e, aki elhallgatott,
Elveihez ragaszkodott,
Eszméibe kapaszkodott –

 

Vagy az, aki hittel hatott,
Lélekajtón kopogtatott,
Míves nyelven mulattatott,
Melyik dicsőbb, melyik nagyobb?

 

Ember küzdj, és bízva bízzál! – máig szól az intelem,
Mikor lészen súlyegyenben érzelem és értelem?

 

Száraz ágon hallgatagon meddig ültök, madarak?
Újra itt a gólyamadár, közel már a virradat.

 

Ezeréves szolgarobot – megérett a változás,
Ezerötszáztizennégyben – szókimondó alkotás.

 

Életében elfeledék, zord időben bölcseleg,
Utókor majd levezekli – tartja néhány bölcs öreg.

 

Szép szerelem hol születik? – Délen, Senki Szigetén,
Elélünk itt – mondja Mihály – kéz a kézben te meg én.

 

Csillagoltó sötétségben mi vagyunk csak éberen,
Álmodjuk a lehetetlent, őrködünk a végeken.

 

Melyik dicsőbb, melyik nagyobb,
Az-e, aki elhallgatott,
Elveihez ragaszkodott,
Eszméibe kapaszkodott –

 

Vagy az, aki hittel hatott,
Lélekajtón kopogtatott,
Míves nyelven mulattatott,
Melyik dicsőbb, melyik nagyobb?

 

VII. Egy jobb kor...

 

Se don, se von, se pán, se sir – kaftános volt nagyapám,
Szép szál legény, nem úgy mint én, dőzsölt a nagy lakomán.

 

Palócország jó palóca adomázó humorú,
De a mélyben ott sötétlik, hogy a lélek szomorú.

 

Nemecsek a Pál utcába éppen jókor érkezett,
Szabad grundért vad tusában Áts Ferivel mérkezett.

 

Holdvilágos langyos éjjel virágot és dalt terem,
Hangos, boldog csalogánydal, boldog, néma szerelem.

 

Lázadozó asszonylélek, vergődő és téveteg,
Megalkuvás sápasztja a színeket és éveket.

 

Etettelek, dajkáltalak, ne emeljél rám kezet,
Ne lőjél ránk, édes fiam, merthogy én is ott leszek.

 

Minden szava dörgedelmes, hökkentő a nyelvezet,
Magyar himnuszt éhes hassal énekelni nem lehet.

 

Góg és Magóg fia vagyok, siketített bús Vazul,
Akinek a táltosszava mégis-mégis igazul.

 

Egyetlenegy éjszakára küldjétek el "azokat",
Csahos nyelvvel pártoskodó, vitézkedő gazokat.

 

Melyik nagyobb, melyik dicsőbb,
Ki égett ki vártnál előbb,
Ki adta föl idő előtt,
Ki halt éhen, ki volt lelőtt,
Melyik nagyobb, melyik dicsőbb?

 

Nekünk Doberdó kell! – ostoroz a költő,*
Feketében gyászol négy-öt emberöltő,
Szép magyar vitézek közös sírba hullnak,
Özvegyek meg árvák itthon szomorulnak.

 

VIII. Megfogyva bár...

 

Határ menti kisvárosban áll egy ódon iskola,
Reggelenként csapatostul sok kis kadét jár oda.

 

Útitársam lett e rekedt, eszelős dal, egyszerű,
Morzsolódó kis szigetnek mormogása keserű.

 

Megszült engem Érsekújvár, Angyalföld is hazavár,
Fejem fölött elröpül a nikkel fényű szamovár.

 

Góbé szavú Kakukk Marci hájjal megkent csavar ész,
Ábellel a rengetegben heverészve cseverész.

 

Kérem én még nem játszottam, nem játszottam odalenn,
Kis vasútam, kis hajócskám nem volt nékem sohasem.

 

Szennyes, szürke volt a hajnal, haranghangon merengő,
Kirakatban lila dalra kelt egy selyem nyakkendő.

 

Múzeumi igazgató Szeged körül ásatott,
Kísérője, kis ködmönben folyton folyvást ásított.

 

Asszonyoknak udvarolgat, bűvöli a lányokat,
Ihlet adó óbudai kiskocsmákat látogat.

 

Milyen is volt szőkesége, nem tudom már, nem tudom,
Szeme kékjén révedezem, selymes hangját hallgatom.

 

Versec küldte írókirály, Nobel-díjra terjesztett,
Dzsentrivilág bírálója dzsentriálmot gerjesztett.

 

Légy jó, fiam, mindhalálig – mondta anyám, boldogult,
Kuporgatott hét krajcárja mindörökre elgurult.

 

Melyik dicsőbb, melyik nagyobb,
Az-e, aki irányt szabott,
Büszkén hordott vaskalapot,
Vagy ki hozott új divatot,
Melyik dicsőbb, melyik nagyobb?

 

IX. Vérözön lábainál...

 

Szalonképes pletykálkodás, szellemesen arányos,
Pongyolaság, stílusbravúr, tavaszidő, halálos.

 

Karvalyorrú, karvalykörmű Piszkos Fred, a kapitány,
Örök társa, Fülig Jimmy – bőrkamáslis vad zsivány.

 

Senkinek sem mondhatom el, mindenkinek elmondom,
Bohócmezben bölcselőként álltam én a porondon.

 

Szabadkai szabad kamasz, anyanyelvét szereti,
Okos szóval oltalmazza, védi, ahol teheti.

 

Kiskunhalom feltárása állóvizet fölkavar,
Kispolgári lázongónak titulálják csakhamar.

 

Sok jó urunk nem volt kába földjét óvni ellenünk,
Új Világba kitántorgott másfél milljó emberünk.

 

Cet gyomrából szabadulván Ninivéig szaladott,
Vétkesek közt cinkos, aki némaságot fogadott.

 

Szárszón szóló borúlátó nemzetféltő szép szava,
Melengető reménysugár, bármily bús az éjszaka.

 

Nem tudhatom, odaföntről másnak e táj mit jelent,
Nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, védtelent.

 

Melyik dicsőbb, melyik nagyobb,
Az-e, aki elhajtatott,
Lassú léptű élőhalott,
Agyonlőtték. Elhallgatott.
Melyik dicsőbb, melyik nagyobb?

 

Nékünk Don-kanyar kell! – ostoroz a költő,*
Feketében gyászol négy-öt emberöltő,
Szép magyar vitézek közös sírba hullnak,
Özvegyek meg árvák itthon szomorulnak.

 

X. Oly sok viszály után...

 

Történelmi rövidzárlat, honosból lesz hontalan,
Mondd, mit érlel sorsa annak, aki mindig sorstalan.

 

Alvó szegek jéghomokban, plakátmagány éjjelek,
Égve hagytad ott a villanyt, ma ontják a véremet.

 

Kassa-hitű földönfutó Új Világba érkezett,
Szép nevéről bujdosóban lehullott az ékezet.

 

Nem elég a jóra vágyni, jóakarat nem elég,
Jó szándék is kevés ehhez, cselekedjél legelébb.

 

Vészidőben ki áll majd az elesettek pártjára,
Szerelmet vajh ki viszi át folyó túlsó partjára.

 

Harap utca három alatt megnyílott a kutyatár,
Rongyszőnyegen hancúrozik harminchárom kutyapár.

 

Anyám könnyű álmot ígér, de ez ritkán teljesül,
Íróember lépten-nyomon ezer bajjal szembesül.

 

Holdvilágos nyári estén tücsökzenét hallgatunk,
Keserédes huszonhat év gyötrelmére gondolunk.

 

Népedben és nemzetedben gondolkodjál – javallja
Irodalmunk gyepsoron nőtt, parasztcsizmás magyarja.

 

Párizs meg a puszta küldte, állhatatos, jó magyar,
Mondata a zsarnokságról – megráz, döbbent, fölkavar.

 

Villont való világvándor, üstökösnyi villanás,
Ódája a magyar nyelvhez – szívmarkoló vallomás.

 

Némelyek csak ütik-verik, nyomorítják nyelvünket,
Arcunknál is hűségesebb tükre ez a lelkünknek.

 

Jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok,
Ne hagyd hát, hogy elmerüljön ködben, melyből származott.

 

Nem tudom én, melyik dicsőbb,
Nem tudom én, melyik nagyobb,
Örülök, hogy értem őket,
Örülök, hogy magyar vagyok.

 

* A „Kötöttem lovamat piros almafához” dallamára


(forrás: Müller Éva honlapja)
 

8 komment

Címkék: vers humor bencze imre

Ez se kutya ...

2010.03.11. 07:41 rokica

2 komment

Címkék: bakker

A nap poénja - 60 előtt születtél?

2010.02.25. 15:59 rokica

 

Akik 1960 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!

 

Gondolj csak bele, az 1960 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz.

Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még vezetékes telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek, és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfű még nem érkezett Európába.

Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonald's-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.

A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont pöttyös dobozban volt, és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg háborítatlan nyugalomban.

Számítógép egy volt az országban valahol a Tudományos Akadémián, tévéje se volt mindenkinek, nemcsak hétfőn volt adásszünet, hanem pénteken is, nem volt diszkó és mp3 lejátszó, és a kislemezek lejátszásához külön kis korongot kellett a lemezjátszó közepére illeszteni. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval (nem volt nekik)... Mégis itt vagyunk.

Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.

A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek.

Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.

Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

 

(forrás: oreganeniked.hu)

 

1 komment

Címkék: humor

Ide nekem egy hegedűtokot!

2010.02.15. 14:47 rokica

 

Utálom a bankokat. Nemcsak azért, mert szociális helyzetemből adódóan (nem voltam jókor, jó helyen) nem az én világom, hanem azért is, mert utálatosak.
 

 

Régebben írtam már az egyikről:
http://rokica.blog.hu/2008/08/21/na_ma_gyonyoru_napom_volt

Ma megpróbáltam befizetni pénzt az Erste bank Dózsa György úti fiókjában (már tettem ezt náluk korábban is, így az összes adatom szerepel a gépükben).
Ismétlem: BEFIZETNI!

Déltől várakoztam az üres pénztárfülke előtt, mert a pénztáros valahol kolbászolt. Gondolom, a teremőrrel együtt kóstolgatták a hazait valahol hátul. Húsz perc elteltével az egyik maffiózó bróker külsejű egyén felállt, majd elment hátra szólni nekik, hogy talán előkerülhetnének, mert a kedves kuncsaft (ez én voltam) már hangosan dobol a pulton és a nála lévő aprópénzt fél méter magasról csorgatja az asztallapra.
Na, jöttek is szépen sorban, de egyáltalán nem sietősen – viszont igen nagy keziccsókolomot köszönve.
Amikor végre a főpénztáros elé járulhattam, mondtam, befizetnék ezervalahány (minő iszonyat összeg) forintot egy számlára és elétettem a papírt, amin a kedvezményezett adatai szerepeltek. De közben azt is elárultam, hogy egy fia igazolvány nem sok, annyi sincs nálam. Gondoltam, nem is kell, mert nem pénzt kérek, hanem BEFIZETNI akarok. Sőt, én akarok BEFIZETNI, akinek az összes adata már szerepel a rendszerükben.
Nem lehet! – mondta. Szigorú előírás, nem lehet és kész. Hátha nem is az, akinek mondja magát.

(És akkor mi van, faszkalap hülye pasi?)

Az OTP-ben ilyenkor semmit nem kérdeznek. Add a pénzt, oszt fuss. Ennyi. És ez az én olvasatomban normálisabbnak látszik.

Fél egy után tíz perccel már vissza is értem az irodába. Ráment az ebédidőm. Utálom a bankokat. 
 

7 komment

Címkék: erste bank bakker

Gratulálok!

2010.02.12. 12:00 rokica

 

Szentpéteri L. József (National Geographic Image Collection) Jégmadarak című képe nyerte a World Press Photo Nature kategórájának fődíját. Szentpéteri ezzel a sorozatával a 3. helyet nyerte a Magyar Sajtófotón. Ez a faj hazánk egyik legszínpompásabb madara, mely tökéletesen alkalmazkodott a vízből való zsákmányszerzéshez. Táplálékát szinte kizárólag vízbe merüléssel szerzi, de életének minden egyéb tevékenysége is a vízhez, a vízparthoz kötődik. Természetvédelmi szempontból fontos jelzőfaj: stabil jelenléte jó állapotú, kevéssé szennyezett élőhelyre utal.

 

(hvg.hu)

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: olvastam valahol

Nem Larával van a baj…

2010.02.10. 08:00 rokica

„ … Az új generáció egyik fontos képviselőjére, Lara Stone-ra azonban eddig még nem volt jellemző a teljes kitárulkozás és a ő esetében akár terápiás vetkőzésről is szó lehet. Stone-t ugyanis sokan csak a "kövér" lányként emlegették, ami természetesen a legkevésbé sem jellemző a lányra, pusztán azzal érdemelte ki ezt a kedves gúnynevet, hogy méretes kebleket és csípőt növesztett magára az átlag modellel szemben. Stone, saját bevallása szerint részben emiatt lett alkohol- és gyógyszerfüggő, már több elvonón is részt vett és számtalan interjúban panaszkodott az őt ért megaláztatásokról és diszkriminációról. ”

Én pedig azt mondom, hogy aki ezt a nőt kövérnek minősíti, azt soha többé nem engedném a divat/modell szakma közelébe. Mert az olyanok miatt érzik magukat a mai fiatal lányok szerencsétlennek, tele vannak kisebbségi komplexussal, lesznek anorexiásak – esetleg halnak bele az éhezésbe. Mert az úgy szép - mondják.
Hála az égnek, ezt a modelleket foglalkoztatók értelmesebbjei kezdik felismerni és teret adnak azoknak a lányoknak, akiknek nemcsak egy zellerszár (meg némi kokó) a napi kosztjuk. Meg aztán azon sem ártana elkezdeni gondolkodni, hogy van-e értelme vállfákat öltöztetni?

Mert különben hol marad az egészből
az, ami miatt létrejött:

a NŐ?

 

Szólj hozzá!

Címkék: muffságok

néhány dal hétvégére

2010.02.06. 11:36 rokica


Volt_egy_tánc

Üres_bölcsőt_ringat_a_Hold_fénye 

Mikor_valóra_vált_az_álmunk 

Magyarország

A_sziget 

Kell_ott_fenn_egy_ország

Penitencia 

1 komment

Címkék: zene

„Mákos az ég”

2010.02.05. 12:00 rokica

A megszokottnál jóval több fenyőrigó érkezett az északi vidékeken uralkodó zord időjárás elől menekülve. Megjelenésük igazi különlegességnek számít, hiszen hagyományosan az évszaknak ebben a részében Finnország déli vidékein tartózkodnak.

Imádom őket. Kavarognak, örvénylenek, szinte „megszervezett” csapatokban mozognak. Ha nem szeretném őket ennyire, még akár félelmetesnek is tűnhetnének.

Itt, a Ligetben és környékén találnak táplálékot bőven.
Hála az égnek, eszükben sincs az olaszok felé repülni. Még kárt tennének bennük, mint a mi fecskéinkben.

A fenyőrigó Magyarországon védett madárfaj

 

A barna hátú, fején és a farka felett szürke, mellén narancsosba hajló színű madár Észak-Európában jellemző faj, mely leginkább fenyvesekben él. A fenyőrigó a Kárpát-medencében igen ritka fészkelő madár, de rendszeresen visszatérő téli vendég nálunk is. A madárrajok nemcsak erdős vidékeken, hanem a városi parkokban is megfigyelhetők, ilyenkor akár több ezres csapatokba verődve kutatnak táplálék után. A fenyőrigó kedvenc eledelei a fákon található bogyós termések. A vendégeskedő északi madarak március - április környékén indulnak haza költőhelyükre. Akkor magányosan, vagy kisebb csapatokban rak fészket sík-és hegyvidéki, ártéri erdőkben, fák és bokrok ágai közt.

 

A fenyőrigó Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft!
 

2 komment

süti beállítások módosítása