HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

hétvégi zene

2008.02.02. 12:28 rokica

Úgy gondolom, hogy 2007 november 26-án egy igazi, sziporkázó csillag született - aki a valóságban most 7 éves.

CONNIE TALBOTnak hívják. Jegyezzük meg a nevét!

Engem, végignézve a videókat és hallgatava a hangját olyan meghatottság fogott el, hogy még mindig törölgetem a könnyeimet. Úgy gondolom, ezt az élményt mindenképpen meg kell osztanom a blogom látogatóival:

 

 
Six_Year_Old_Angel

Somewhere_over_the_Rainbow

on_Britains_got_talent

Imagine

White_Christmas

I_will_always_love_you

I_Have_A_Dream

Wonderful_World

 

3 komment · 1 trackback

Címkék: zene

befogta a csőrét

2008.01.31. 12:00 rokica

Négy nap szabadság teljesen szótlanná tett egy addig locsi-fecsi papagájt Nagy-Britanniában.

A 8 éves afrikai szürke papagáj gazdáit Maminak és Papinak hívta, tudta a telefonszámukat és szinte sohasem állt be a csőre. Nemrégiben gazdája vállán ücsörgött, aki ezt elfeledve nyitott ajtót egy vendégnek. A papagáj lendületet vett és kihasználta a kiskaput.
Gazdái kétségbeesetten keresgélték, plakátokat ragasztottak ki lakhelyük környékén, aminek már négy nap múlva meglett az eredménye: a papagájt egy BMW-én ücsörögve felismerte a kocsi gazdája és értesítette a tulajdonosokat.
A madarat azonban mintha kicserélték volna: lesoványodott, megviseltnek tűnik és elnémult. "A vadonban a többi madár bánthatta, és nem hagyta élelemhez jutni" - idézte a papagáj gazdáját a BBC internetes honlapja.

(forrás: stop.hu)

Mi ebből a tanulság?

Otthon bármekkora lehet a pofád, de ne gondold, hogy az egész világ a tiéd!

2 komment

Címkék: napiszösz

Folyó ügyeink

2008.01.30. 11:39 rokica

Kedves olvasók! Bemutatjuk a „Csók és szerelem” című filmsorozat 125. részét.

…Hála Istennek, ezzel el is ment mindenkinek a kedve az olvasástól, így nyugodtan beszélhetünk tovább mindennapi „folyó ügyeink”-ről. Illetőleg, immár nyugodtan leírhatom, a következőkben a pisilésről lesz szó.
Tudom, ha bárki olvasná ezt a posztot, nem lenne illő ilyen szavakat használnom, mert ugye, a világon nincs sem ember, sem állat, aki életének szerves részét képezné napi rendszerességgel ez a cselekvés – csak az az egy (én), aki éppen „beszél” róla. Fujj, fujj, vessenek a mókusok elé!

Szóval megesik, hogy a városban jövés-menés közben, épp útközben jön ránk a szükség. Mit tehetünk ilyenkor? Hiszen a nyilvános WC-k száma az utóbbi években erősen megcsappant és bár az utcáink, köztereink tisztasága erősen konvergál Indiához – ahol az emberek többnyire nyílt színen, vagy egy bokor tövében, kerítés takarásában végzi el a dolgát – mi mégis szeretnénk kultúráltabbnak tudni magunkat.
Állítom, több órán keresztül bolyonghatok Budapesten, amíg egy olyan illemhelyet találok, amit a célnak megfelelően használni is lehet – és itt direkt nem térek ki a tisztaságra, higiéniára, mert az már egyenértékű lenne valamiféle tudományos fantasztikummal.

Ma reggel pl. a Lehel piacon éreztem úgy, jó lenne kicsit félrevonulnom. Tudtam, hogy az emeleti mellékhelyiség sokkal tisztább, mint a földszinti. Előkapartam hát a pénztárcámat egy százast keresve benne, mert bizony ennyit kell dobni a beengedő automatába. Be is dobtam a tallérkát, de nem történt semmi, az ajtó még csak nem is kattant. Kicsit dühösen néztem körbe, hogy talán valaki megmondhatná az ott lebzselő árusok közül, vajon rosszul csináltam-e valamit, vagy másnak sem sikerült mostanság oda bejutnia? Persze, mindenki pironkodva fordította el a tekintetét, mintha valami bűnön kaptak volna (említettem feljebb, talán pisilni nem illendő dolog). Mit tehettem volna? Elővettem a maradék (második) százasomat is és azt is betuszkoltam a félkarú rabló résén. Ekkor kattant az ajtó, de egyben az automata is úgy tett, mintha kidobta volna az előzőleg begyömöszölt érmét. Én ennek megörülve nyúltam a visszaadó tálcához – és közben visszazáródott az orrom előtt az ajtó. Harmadik százasom nem lévén elindultam a piac túlfelén traccsoló takarítóasszonyság felé. Igazán nem szerettem volna cirkuszt, csak bejutni akartam pisikét. A tisztasági manager – panaszomat hallván – közölte, hogy az az oldal nem az ő frontja, neki semmi köze hozzá, akinek meg lenne, az pedig most épp nincs ott. Különben is, a WC-használat száz forint, de az nincs előírva, hogy használni is kell, ha valaki bedobta a pénzét.
Mit mondjak? Nem kicsit lettem ideges, de aztán úgy döntöttem, hogy harmadik százast azért sem fogok váltani. 300 Ft-ból akár orvoshoz is mehetek, aki majd kigyógyít a pisilhetnékemből! Dühösen szedtem a cókmókomat és behoztam az egész cuccot az irodába.

Ehhez egészen hasonló helyzetet éltünk meg a múltkoriban, azzal a különbséggel, hogy akkor a Newlra érett rá a szükség. Szintúgy vásárolni voltunk és hozzánk legközelebb egy Burger King volt, ahol emlékezetem szerint néha még tisztaság is van. Mondtam hát a páromnak, nur nicht beszaren, irány a patkánysütő, ott teheti, amit tennie kell. Ő meg is fogadta a tanácsomat, de alig idő után úgy vágta ki az ajtót, hogy félő volt, az tokostul fordul ki. Megérdeklődtem, mi zaklatta így fel galamblelkét? Elmesélte, hogy a bent lévő mellékhelyiség ajtaján, szép tájékoztató táblán ki van függesztve, hogy a kondenzvizet csak azok ereszthetik ott le, akik fogyasztó vendégei a létesítménynek. Tehát, előbb kéretik sorban állni és vásárolni valamit, hogy a blokkon lévő sorszám automatába való gépelésével megnyíljék az ajtó és béeressze a könnyebbülni vágyót. Ez haláli! Elképzeltem, amint a mandró visszatartott kínjában odavonaglik az aktuális „Helló, mit kérsz” gyerekhez és kér egy adag fagyit:
- Tölcsérest, vagy poharast kérsz és milyen öntettel?- kérdezi amaz.
- Mindegy, pisiléshez lesz – válaszolja emberünk, miközben odacsapja a pultra az épp nála lévő papírpénzt és a visszajárót meg sem várva fut blokkjával a toalett felé.
Szóval, életem párja is ezek után kénytelen volt azt a távolabbi WC-t igénybe venni, ahová a közeli „Körül hugyos” (kocsma) törzsközönsége is jár, ha nagyon muszáj.

Igaz, néha az embernek kedve lenne lekuporodni egy sarokba, vagy egy bokor tövébe, kerítés takarásába, de ugye, mégsem vagyunk Indiában. Legalábbis szeretnénk kultúráltabbnak tudni magunkat.

1 komment

Címkék: jártamban keltemben bakker emberkert

szégyen és gyalázat

2008.01.29. 06:40 rokica

 

Ma reggel az egyik televíziós kanálisban elhangzott, hogy "mindenki ismeri az endékás blockfőtét".
Nos, én majd elsüllyedek a szégyentől. A blockfőtét csak-csak ismerem – hiszen olyat már ettem -, de fogalmam sincs arról, milyen az endékás. Tényleg csak én vagyok ilyen tudatlan?
Most megyek dolgozni és közben összevissza restellem magam.

14 komment

Címkék: bakker

„Emjük vagy szopjuk a csecset?”

2008.01.28. 06:22 rokica

Zsadon Béla írásához nincs mit hozzátenni:
http://index.hu/velemeny/eheti/csecsszopo/

Talán csak annyit, hogy a költő költsön, a szobrász szoborjon, a suszter meg maradjon a kaptafánál.
Melocco megbukott magyarból. Abból a nyelvből, amit az édesanyjától kapott és amely néphez és annak a nyelvéhez fergeteges polgári módon csatlakozónak, annak védőjének és kiemelkedő letéteményesének vallja magát. Annak a nemzetnek a megcsúfolója, amelynek – szemérmetlenül bátran állítom, – többet jelent Radnóti, mint egy Melocco.
Igaz, Radnótitól többet már nem várhatunk, de Melocco előtt ott van még az élet. Javasolnám legközelebb a Himnuszt, vagy a Szózatot cenzúráznia.

1 komment

Címkék: mondd a magadét

Mitől zakatol a vonat?

2008.01.28. 05:00 rokica

Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, meg kell vizsgálnunk a vonatot. Miből is áll a vonat? Van egy mozdony és van sok (vagy csak egy) kocsi.

 

No, mármost a mozdony ugyanúgy zakatol, mint a vagonok, így elég csak a vagonokat vizsgálnunk, a mozdonyt el is hanyagolhatjuk.
Ha megnézzük a kocsikat, akkor ugye mindegyik egyforma zakatolás szempontjából. Így elég egy kocsit megnézni, a többit elhanyagolhatjuk.
De miből áll egy vagon? Van egy felső (utas-, vagy rakodórész), és van az alsó rész, azaz az alváz. A felső rész ugye, nem zakatol, tehát ezt el is felejthetjük, elegendő az alsó részt vizsgálni.
Az alsó rész felépítését tekintve áll egy alvázból és a kerekekből. Innen az alváz ugye megint nem zakatol, tehát azzal sem kell foglalkoznunk, elég megnézni a kerekeket.
Kerékből is van azonban egy vagon alatt négy pár, amelynek mindegyike egyformán viselkedik zakatolás szempontjából, tehát elegendő egy párt is megnéznünk, a többivel nem foglalkozunk.
Egy pár kerék felépítését nézzük meg! Áll magából a két kerékből és van a tengely. A tengely viszont nem zakatol, tehát elhanyagolható.
Marad két darab kerék, ami viszont megint teljesen egyforma, így az egyiket elhanyagolhatjuk.
A továbbiakhoz kell egy kis matematika, hiszen nézzük meg a kereket! Az kör alakú! A kör területét úgy számítjuk ki, hogy r2pi („r” a négyzeten, szorozva pi-vel). A képletből a pi = 3,14 ami nem zakatol, tehát nem foglalkozunk vele tovább.
Az „r” az a sugár, ami mivel állandó, így megint csak nem zakatol. Mi maradt meg?
Hát a NÉGYZET! És ahogy ez a négyzet billen egyik oldaláról a másikra, na, attól zakatol a vonat kereke!

 (Internet)

Szólj hozzá!

Címkék: humor olvastam valahol

Varró Dániel: Üzenet az olvasóknak

2008.01.27. 05:00 rokica

 

Mivel az olvasásnak volt most az évada, – jusson az eszetekbe Závada, – Esterházy Péter és Tandori Dezső, – meg a többi potyaleső, – de mindannyiunknak sok örömet szerző – kortárs magyar szerző. – Hiszen írók nélkül az olvasás bajos – (eszembe jut még Parti Nagy Lajos), – ha ők nem volnának, az olvasók, komálnák, nem komálnák, – kénytelenek volnának olvasni a Románát, – meg a többi rissz-rossz szerelmes füzetet, – ebből az apropóból szól most az üzenet.

De mielőtt még kivenném a szót a számból, – fölteszem a kérdést a jámbor – olvasónak esdvén – itt a költészet és a próza közti mezsgyén, – ami ugyebár a rímes próza, más néven makáma – (mintha az ember aranyat kakálna, – és ami másfelől, mint közismert, nem könnyű dolog, – hiszen olyan, mint repülni gyalog), – szóval fölmerül a kérdés, – hogy az olvasó olvas-e és mikor és hogyan és mért, és – ha ugyan olvas, akkor is mit, – Garaczi Lacit vagy Eörsi Pistit, – és honnan tudja, hogy mit érdemes – olvasni a nyájas, szíves, érdemes – olvasó? – Mit olvasson, ha ő egy kistesó, – ha vénül, – ha szerelmes és a rét gyepén ül, – vagy ha kamaszodik, és tucatszám nőne ki – az arcán őneki – a sok mitesszer meg a csúf kis pattanások? – Ebben a kérdésben adnék szaktanácsot.
Üzenem hát, hogy ki-ki olvasson illőt az alkatához, – ha egyszer úgy határoz, – hogy könyvet kíván a kezébe venni. – Röviden ennyi.
Magyarul: akinek a szíve kőkemény, – annak nem való a költemény, – aki durván harsog, és bömbölve herseg, – az ne olvasson verset, – olvasson inkább prózát, – ha meg akarja őrizni a komoly ember pózát, – sorakozzanak a polcán a vaskos regények – szegénynek, – amíg a szem ellát, –vagy olvasson novellát.
Ezen belül, aki nem ragad bele a sárba itt alant, – akinél jelentkezik a kaland, – mint hiány, – aki a lelke mélyén indián, – és aki szerint az anyjukat – azoknak, akiknek fáj a vadnyugat, – az jobban teszi, ha Coopert és Karl Mayt – meg más hasonló regényeket fal majd. – Aki Prousttól – prüszköl, – és irtózik Joyce-tól, – annak gondolom, jobban fekszik Tolsztoj, – viszont akinek az olvasás csak afféle ebéd utáni ejtőzés, – az olvasson Rejtőt, és – ha még nem olvasta a Svejket – (ami elég sokat sejtet), – akkor ajánlom neki Hasekot, – ne sokat – habozzon, – lapozzon – bele, – de ha elégedetlen vele, – és ha nem jön be neki Wodehouse, – mert amilyet ő ír, olyat tud száz, – leküzdeni a lélek undorát – olvasson egy kis Kunderát.
De ne olvassatok ti prózát, – mimózák! – És ne olvassatok prózát, ti kábák, – akiknek a lábát – az élet – kemény bakancsa nyomja, mert szűk a méret, – és fölsértik apró kavicsok; – olvassatok ti Babitsot!
Hiszen azok az ászok, akik a lírát – írják, – és akinek alkotóterülete a próza, – az a tehetségét nyilvánvalóan elaprózza, – szóval sok-sok verseskönyvet vegyetek, – húzzák le a súlyos verseskötetek – a kabátzsebeket, retikülöket, tasókat, – ezt üzenem a nyájas olvasóknak.

Szólj hozzá!

Címkék: vers varró dániel

hófehér érintés

2008.01.25. 18:00 rokica

Ma reggel a Lehel piac mellett nagy madárgomolyt láttam. Valami földre kiborított ételmaradék körül sürgölődtek a galambok. Szürkék, kékek, tarkák. Egyszer csak egy szép, hószín madárra lettem figyelmes. „Una paloma blanca” – gondoltam magamban, – de szinte azonnal felfigyeltem még három ugyanolyan szárnyasra. Nem is a vakító fehérségüket furcsállottam leginkább, hanem azt, ahogy köröztek a levegőben, ám nem szálltak le a többiek közé. Néztem őket egy darabig, amikor is ráébredtem, hogy ezek bizony sirályok! No de kérem! Sirályok? A piac mellett? Ételmaradékra? Aztán közelebb merészkedtem hozzájuk – egy cseppet sem zavartatták magukat – és úgy, de úgy szerettem volna, hogy valamelyikük egészen közel hozzám (esetleg a vállamra) telepedjen le, de sajnos, e vágyam nem teljesült. Mindenesetre addig csodáltam őket, amíg kis híján megint csak el nem késtem a munkából.

Hátrahagyva őket eszembe jutott, amikor vagy két éve nyáron, a Ferenciek terén „üdvözölt” az egyik magasan szálló viharsirály. Ezek a madarak jóval nagyobb testűek, mint a mostani dankák – és a nagy testnek nagyobb a beltartalma is.
Én, mint amolyan Hófehérke, a forró nyárban egy jócskán dekoltált pólót és egy hosszú, szintén hószín vászonszoknyát viseltem. A kezemben táska, a fejemen semmi. És akkor jöve a madár, aki gondolta, itt az idő, hogy könnyítsen magán. A fejem fölé érvén ezt mintaszerű pontossággal meg is cselekedte. Hát, minden túlzás nélkül állíthatom, engem tetőtől-talpig beterített úgy negyedliternyi sirály emésztési végtermék, ami ráadásul elegendő magasságból küldve még kisebb tócsákra is fröccsent rajtam. A fehér ruhám tehénmintássá vált, a vörös hajamban szürke, erősen texturált melírcsíkok keletkeztek, de még a táskámba is jutott a masszából. Én csak álltam ott és alig hittem, hogy mindez valóban megtörténhet. Még jó félórányira voltam az otthonomtól úgy, hogy a maradék utat buszra szállva kellett megtennem. A hetesen aztán megpróbáltam az emberektől legtávolabbi zugba húzódni, de majdnem biztos voltam abban, hogy mindenki mindent lát rajtam, azt is tudják, mifélék a foltjaim és tán még a szagot is érzik. Szinte sírva hívtam föl életem mézét, hogy jöjjön elém a megállóba és szenvedjünk együtt hazáig, mert én ezt egyedül ép ésszel nem fogom túlélni. Ki is jött értem, hazavitt, ahol is mindenkit félrelökve, azonnal behúztam a fürdőszobába. Máskor is képes vagyok hosszú ideig piperészkedni, de amit akkor műveltem, az túlment minden tűréshatáron. Vagy ötször mostam hajat – a ruhámat kétszer főztem ki, a táskám azonnal a kukába került – a fürdést pedig csak akkor voltam hajlandó abbahagyni, amikor a bőröm már úgy kiszáradt a több kilónyi szappan kenegetésétől, hogy szinte vártam, mikor tudom magamról egyben lefejteni és kibújni belőle. Tisztának még napokon keresztül sem éreztem magam, csak rágondoltam a történésekre és azonnal éreztem a szagot is. Broáf….
Ám a családom nagyon rendesen bánt velem. Dédelgettek, vigasztalgattak, a kedvenc ételeimet, italaimat tették elém, nagyon nagy szerencsét jósoltak nekem és csak egészen diszkréten – amikor azt hitték, hogy nem látom őket – tört ki belőlük a könnycsorgatóan fuldokló röhögés.

Szóval, talán mégiscsak jobb, hogy ma reggel csak távolabbról szemlélhettem azokat a sirályokat.

2 komment

Címkék: volt egyszer egy hol nem volt

TORA BORCSA

2008.01.25. 06:00 rokica

Bori szétömlő, angyali szeretettel az arcán bástyázta körül nyüvekkel, lisztkukaccal és egyéb finom falatokkal neonszínű békáját a terráriumban. Dúdolgatott. A tegnap esti turistahülyítő „cigányzene” járt a fejében, amit abban a régi óbudai, patinás étteremben hallott, ahol Péterrel vacsoráztak. Hiába cigányok bazseváltak, örökzöldeket, operettet játszottak. Ezt eszi a külföldi, a Csárdáskirálynőt. Közben álmodozik a Hortobágyról, csikósról, gulyásról, karikásról. Talán holnap kirándulóbusz viszi el az egész társaságot megnézni a ridegen tartott szürke marhát, birkanyájat, pusztai ménest. Aztán hazamegy és örömmel újságolja, látta a magyar valóságot. Patyomkin feeling Amerikának.
…Húzatom agyba-főbe, beugrom a nagybőgőbe …
Ők, ketten megették a halászlevüket, száraz, fehérbort ittak hozzá, majd hazasiettek gyorsan. Mint mindig, tegnap este is óriásit szeretkeztek. Őszbe hajló illatú, gyönyörűséges későnyári este volt. A Dunáról behallatszott az úszó kirándulóhajóról szűrődő zene. Valami lágy, lassú, tapadós, érzékfelkorbácsoló love music.

Péter reggel elutazott. Pilóta lévén nem késhette le a saját repülőjét. A másodpilótának komoly egészségügyi problémája adódott, de – teljesen szabályellenesen – nem szóltak senkinek, pedig a kolléga három centit sem tudna a géppel most repülni. New Yorkban már várják a klinikán, a visszaúton pedig a terv szerint úgyis Mr. Kockahas lenne a másodpilóta.
… Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér …
Péter sietett zuhanyozni, így elmaradt a reggeli ébresztő szeretkezés. Pedig Bori akarta, neki az kijárt volna. Szóvá is tette tréfásan, de a férfi most „nem ért rá”.
– Te nagyon szereted a szexet, ugye? És mit csinálsz, ha egy pasi nem olyan jó az ágyban, azonnal kirúgod? – kérdezte mosolyogva a lánytól.
Borcsa begurult. Persze, hogy imádja, persze, hogy kirúgja, de mégiscsak pofátlanság ezt ilyen nyíltan a szeme közé kérdezni. Őt egy patyolat szentként kell tisztelni, a többi az ő titka. Mégis, honnan veszi a bátorságot ez az ember ahhoz, hogy csak így, ukmukfukk feltételezzen róla más partnereket, még akkor is, ha vannak?
Mire Péter felöltözött, már ott gőzölgött az asztalon olajbarnán, a forró, habos feketekávé. Felhajtotta gyorsan, mert lent már türelmetlenül várta a taxi. Csak pár percet csúszott az idővel. Apró, atyai csókot lehelt a lány homlokára és indult is…

– Szegény, szegény kis jószágom – mondta Borcsa a patagóniai, ritka fajtájú nyílméreg békájának – egyél finomakat, rendbe kell jönnöd! Majd anyuci segít neked. Tudod, most repülhetnek éppen az óceán fölött. Már kezd hatni a méreg. Bocsáss meg nekem kedves jószágom, ígérem, legközelebb nem teszlek ennyire meleg fürdőbe. Honnan is szereznék másik kedvencet helyetted? Nekem te pótolhatatlan vagy!
…Hajmási Péter, Hajmási Pál, a barométer nem imponál…

1 komment

Címkék: meskete

Külcsín, vagy belbecs?

2008.01.23. 18:30 rokica

Ma a buszon azon gondolkodtam, hogy vajon mi a jobb: ha egy nő szép, vagy az, ha okos?

Mert ugye, ha rút, akkor fiatalon, amikor a párkapcsolatán kellene projektelnie, erős hendikeppel indul. Pláne, ha ezt még okossággal is megfejeli, egyenesen menekülnek tőle a potenciális jelöltek – és akkor bizony, jól néz ki, ha rosszul néz ki.

De egy idő elteltével – saccra úgy harmincöt körül – már csak egykori hamvasságán merenghet repdeső pillákkal, a szépsége onnantól kezdve többnyire a felrakott vakolat vastagságának a függvénye. Látom magam körül, a negyvenesek jól karbantartottak, vagy optimálisan csomagoltak, de már nem nevezhetők szépnek. Ők már eljuthatnak addig a pontig, hogy egy szoknyához megvehetik a színben és formában harmonizáló felsőt, különböző kiegészítőkkel feldobhatják az összhangot, de ha rájuk nézek, annyit látok, hogy jól megy a ruhájukhoz a smukk és még a cipőjükkel, táskájukkal is harmonizál. Azonban napról-napra több a ránc, a szem alatti karika és aszottabb a bőr. Ilyenkor ugye, nem ártana, ha a buksi béleltebb lenne, hogy ezáltal a buksza is vastagodhasson – ebben a korban már a hozzáillő pasik inkább a huszonéveseket szponzorálgatják – abból pedig fizetni lehessen az állagmegóvást.

Mire megérkeztem, leszűrtem hát a következtetést:
Inkább legyen az ember lánya szép, fiatal, okos, gazdag és egészséges, mint rút, öreg, buta, szegény és beteg.

4 komment

Címkék: muffságok

Varró Dániel: Szösz néne

2008.01.23. 06:59 rokica

Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
ott ül a teraszán Szösz néne.
Ott ül a teraszán,
vénkora tavaszán,
néha kiújul a köszvénye.

Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin,
szimatol körülötte az öszvére,
hogyhogy sohasem tetszik berekedni
a nagy dudolásban, Szösz néne?
Hogyhogy a köszvény,
hogyhogy az öszvér
nem szegi kedvét, Szösz néne?

”Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi sem búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.”

Futottak a Takarítók a teraszhoz,
sipitoztak máris: „Szösz néne,
Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz,
nem lesz ennek rossz vége?
Csupa szösz a nyugdíjm csupa szösz a TAJ-szám,
szösz van a porcica kunkori bajszán,
szösztelenítsünk, portalanítsunk,
föltakarítsunk, Szösz néne?”

Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
dudorászik a teraszon Szösz néne:
”Szösztelenítés, portalanítás,
föltakarítás? Kösz, még ne.”

 


1 komment

Címkék: vers varró dániel

álmos vagyok

2008.01.23. 05:04 rokica

Mi a "tejföl" ellentéte?

*

*

*

*

Fetüdj le!

1 komment

Címkék: csak úgy

Bencze Imre: Ékes, édes apanyelvünk (2)

2008.01.20. 15:13 rokica

Bencze Imre 2008.01.20. 14:17:38

Kedves Rokica! Ha van hozzá ideje, türelme és érdeklődése, kérem olvassa el Maya blogján a jan. 20-i bejegyzést. Ott olvasható az Ékes, édes apanyelvünk (2). Ha netán megtetszett, átmentheti a saját honlapjára. Jó szórakozást !
Üdvözlettel : Bencze Imre
 


 

Gyönyörű vagy, ó magyar nyelv, alig győzlek csudálni,
Ámde olykor miattad kell ritkás hajam csupálni.
Mennyi erő, mennyi szépség, mennyi játék, mennyi tűz,
Szájára vesz Ganaj Pesta, mennyi mocsok, mennyi bűz.

Fényes napunk felsugárzott új világunk hajnalán,
"Ember - e szó büszkén hangzik" - mondta Gorkij hajdanán.
Ember ma már nincsen nálunk, legföllebb ha gazember
Van helyette ürge, ipse, pasas, pasi, pasinger,
Manusz, mandró, mangár, muki, muksó, muksi, apafej,
Hapsi, hapek, gádzsó, bádzsó, kani, kandur, kurájber,
Szivar, mókus, csóró, csávó, fószer, apus, tata, krapek,
Pacsmag, pali, palimadár, pofa, pacák, pók meg pacek.

Volt itt régen szép menyecske, kisasszonyka, hajadon,
Ma már csaj van, spiné, spinkó, pézsma, tojó, amazon,
Csinibaba, szilva, szöcske, szirén, szatyor, kismadám,
Macska, menyét, pulyka, gyöngytyúk, pipi, nyanya, szépanyám;
Kocsid járgány, tragacs, kordé, szemétláda, skatulya,
Tupírozott szappantartó, bűzdaráló taliga;
Szépre, jóra, kitűnőre azt rebegjük: oltári,
Penge, szuper, állati klassz, baromi jó, haláli;
Ami nehéz: rázós, fázós, csomós, cikis, meredek,
Hullafrankó bigét smárol Sándor, József, Benedek.

Okos férfi ritka nálunk, tengernyi az ostoba,
Olyan, akin nem hagy nyomot tanfolyam, se oskola,
Sok az olyan - gyakran halljuk - kinek esze hézagos,
Hütyü, plömplöm, stupid, bornírt, flúgos, buggyant, kótyagos,
Hígvelejű, golyós, hangyás, hibbant, hibás, ütődött,
Süsü, gügye, lüke, gyagyás, lökött avagy lökődött,
Ügyefogyott, félcédulás, félnótás vagy félkalap,
Blőd, akinek jószerével még a kör is téglalap,
Idióta, abnormális, degenerált, debilis,
Bunkó, balfék, bomlott agyú, balga, bamba, be dilis,
Tökkel csapott, elmegyenge, dinka, dinnye, balfácán,
Bolond, kinek vekkeróra csireg-csörög bal lábán,
Zagyva, szédült, badar, bárgyú, bugris, hólyag, fafejű,
Agyalágyult, tahó, tökfej, tuskó, kretén, féleszű.

Jó leány a kis Mariska, csinos, dolgos, takaros,
Rosszlányokra bő a lista: utolsó vagy fapados,
Örömleány, sarki csillag, cemende vagy utcalány,
Cafka, cafat, céda, kokott, kéjnő, kuruc, kurtizán,
Feslett, cula, rüfke, prosti, éji lepke, pillangó,
Rima, ribanc, szajha, lotyó, hetéra vagy kisringló.
Kérdésemet nem szeretném véka alá rejteni:
Képernyőnkön mér' kell őket mindig ku-nak ejteni??!

"Csudálatos szép magyar nyelv!" - tapsikol egy délnémet,
"Tősgyökeres" magyar szókkal szédíti a nénémet:
Ziherejsz-tű, hózentróger, kredenc, kurbli, puceráj,
Hercig trampli, smucig spicli, fecni, lichthof, kóceráj,
Pacsni, plecsni, cekker, cvikker, stempli, spulni, stampedli,
Strimfli, svindli, sufni, smirgli, hakni, hülzni, stanecli.
Pató Pali semmittevő, aluszékony, tohonya,
Nemtörődöm, rest és renyhe (nagykutya a rokona!),
Lomha, lassú, lusta, léha, hanyag, henye, komótos,
Álomszuszék, tétlen, tunya, naplopó és pityókos,
Nem igyekszik, nem törekszik, nem dolgozik rendesen,
Nem fűlik a foga hozzá, nincsen hozzá kedve sem;
Ám szemébe nem ezt mondják, ha az ÜB határoz:
"Pató Palcsi helytelenül viszonyulsz a munkához!"

Pápaszemes felszólaló körmondata dagályos,
Panelekből építkezik, ez a módi ragályos:
Nékem az a meglátásom... szűk a keresztmetszetünk...
Jelenlegi időpontban hiánycikket termelünk...
Szükségletek beszerzése lerendezést igényel...
Problémaként jelentkezik szabály közt a kivétel;
Megmondjuk a tagság felé... irányt veszünk előre...
Per pillanat lebeszéljük... sztornírozzuk jövőre...
Kapacitást biztosítunk... beruházást eszközlünk...
Újságokban mindenféle marhaságot leközlünk;
Ruha- s cipőféleséget marketolunk önöknek –
Harminc éve, hogy e sémák vissza-visszaköszönnek!

Sugárutak csinosodnak, szépülnek a közterek,
aszfalton és hímes réten rügyeznek a közhelyek;
Pedáloz egy buzgó mócsing, hat húszassal érkezett,
Most jött le a falvédőről, s tűzközelbe férkezett:
Csókolom a kisztihandját! - Hogy oda ne tipegjek!
Nékem az csak leányálom, hogy kegyeddel kikezdjek!
- Elegáncsos vagy ma este! - Igyekszik a dolgozó!
- Részemről a fáklyásmenet - szól egy hullahordozó.
- Helyes nő ez! - Himlőhelyes! - Szerény, mint az ibolya!
- Lúdtalpa van, szinte gágog! - Mézből van a mosolya!
- Mennyi nő, és mind a másé! - Ez van, ezt kell szeretni!
- Nászéjszakán besegítünk... - Lehet róla fecsegni!
- Ezt a ziccert nem hagyom ki, nem ettem én meszetet,
- Esküszöm az életedre! - Legszebb szó a szeretet!
- Mink itt aztat nem tudhassuk - mórikál egy professzor,
- Nem vagyunk az őserdőben! - int a lánya huszadszor.
- Le vagyok én targiázva! - Ez is jól megaszonta;
- Intelligencs ember vagyok, kéccer fürdök havonta;
- Beleköptek levesembe! - Mint a bolha köhögök;
- Ide azt a rozsdás bökőt! - Én ezen csak röhögök.
- Nem vagyok én Czeizel Endre, hogy az okát kutassam!
- Meséld ám a nénikédnek! - Mondjam-é vagy mutassam?!
- Pattanj, mint a nikkelbolha! - Előállt a kordélyom!
- Szopogasson zsilettpengét! - ajánlja a borbélyom.

Csiricsáré beszéd kábít fiatalt meg öreget,
Éjjel-nappal szajkózzuk e falmelléki szöveget,
Anyanyelvünk romlik, kopik, szennyeződik szüntelen,
Közhelyektől lesz a szavunk fakó, szürke, színtelen;
Goromba szó, utcazsargon, irodanyelv fénytelen,
Mit a nyelvhű állampolgár elviselni kénytelen,
Pedig tudjuk, hisszük, valljuk: gazdag nyelv a magyaré,
Rajtunk áll, hogy tiszta, pontos és játékos marad-é.

Megjegyzés: E versezetet Bessenyei Ferenc mondta el Vácott a Madách Imre Művelődési Házban 1982 június 4-én a III. Humorfesztivál döntőjében. Elnyerte az Írószövetség különdíját. A szövegből 10-12 sornyi rész kimaradt (bár a döntőben elhangzott), mert a szerkesztők úgy ítélték meg, hogy a kelleténél pajzánabb.

(a szerző)

(forrás: Maya blog)
 

 

Kedves Bencze Imre úr!

Nagyon szépen köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet erre az újabb kincsre. Természetesen azonnal éltem a felajánlott lehetőséggel és ideloptam a blogomba, hogy másoknak is vidám perceket szerezhessen az olvasása.

- Mellesleg én nem restellném idetenni azt a hiányzó 10-12 sort sem. Bessenyei Feri bácsit volt szerencsém személyesen ismerni, el tudom képzelni, milyen hévvel adhatta elő őket.

5 komment

Címkék: vers humor bencze imre

¿Habla Español?

2008.01.20. 14:30 rokica

Először is köszönünk: ¡Hola!

Mint mindenhol, Spártában is, a rabszolgák mellé bizonyos munkákhoz lovakra volt szükség. Amikor mentek egyik rabszolgálásból a másikba, néhányszor gazdag városokon kellett átvonulniuk. Sokszor a szabad emberek nem értették, hogyan lehet egy ilyen embernek lova? Azok meg kénytelenek voltak minden egyes alkalommal elmesélni, hogy ez bizony egy helóta ló. Később, hogy a faggatózást megelőzzék, már messziről odakiáltották: helló! Ez ugyanis a rövidítése az említett állat státusának. (Mellesleg innen is lehet tudni, hogy a ló szavunk spártai eredetű - de mi más is lehetne, hiszen a spártaiak is magyarok voltak, eredetileg meg a Szíriuszról jöttünk. Na.)
Voltak ellenben olyan iagzi, déli típusú „laza” rabszolgatartók, akik soha, semmijüket nem találták meg. Kicsit rendetlenek voltak, de nem is csoda, hiszen minden idejüket és energiájukat igénybe vette a rabszolgatartás. Mivel valamit állandóan keresgéltek, majd minden mondatuk így kezdődött: hol a ... (zoknim, kávém, mamuszom?). Amikor ez a két szó elhangzott, az összes közelben lévő segéderő felfigyelt, hogy azonnal kutatásba foghasson, hiszen a késlekedés súlyos büntetést vont maga után. Később már elég volt annyit mondania az uraságnak, hogy „hol a” és mindenki tudta, erre oda kell figyelni. (Mellesleg innen is lehet tudni, hogy eredetileg a spanyolok is magyarok voltak.)

1 komment

Címkék: meskete

Baleseti jelentés

2008.01.19. 05:00 rokica

Ezt a baleseti jelentést 1979-ben, az angol Munkássegélyező Egylet heti értesítője nyomtatta ki először. Azóta az egész világot bejárta, s később a Dubliners együttes népszerűvé vált dalában meg is énekelte.

Tisztelt uram!

Kérésének megfelelően ezennel kiegészítem a 3. számú baleseti jegyzőkönyvet, amelyben a baleset okaként „rossz tervezést” jelöltem meg – és amire Ön részletesebb magyarázatot kívánt.
Remélem, a következő beszámoló elég lesz.

A szakmámat illetően kőműves vagyok.
A baleset napján egyedül dolgoztam egy új hatemeletes épület tetején. A munkámat befejezve észrevettem, hogy maradt még pár tégla, amelynek súlya a későbbi mérés szerint száztíz kiló volt. Mivel nem akartam kézben lecipelni, elhatároztam, hogy az épület oldalához erősített hatodik emeleti csigán egy hordóban leengedem őket.
Lent a földszinten rögzítettem a kötelet, visszamentem a tetőre, behúztam a hordót és beleraktam a téglát. Ezután lementem, kioldoztam a kötelet és erősen megmarkoltam, hogy szép lassan leengedjem a száztíz kilónyi téglát.
Mint a baleseti jegyzőkönyvből kiderül, én csak hatvanhárom kiló vagyok. Meglepetésemben, hogy ilyen gyorsan fölránt a súly, elfelejtettem elengedni a kötelet és gyorsan repültem fölfelé a fal mentén. A harmadik emelet táján találkoztam az ugyanolyan sebességgel lefelé tartó hordóval. Ez magyarázza a baleseti formanyomtatvány 3. részében szerepeltetett koponyatörést, kulcscsonttörést és kisebb zúzódásokat. Az ütközéstől nemigen lassultam le, és csak akkor álltam meg, amikor a jobb kezem ujjai kétízületnyi mélységben beszorultak a csigába, ahogy a jegyzőkönyv 2. bekezdésében leírtam. Szerencsére ekkor már visszanyertem a lélekjelenlétemet és a rendkívül erős fájdalom ellenére is képes voltam kapaszkodni a kötélbe. Nagyjából ugyanekkor ért földet a téglákkal teli hordó – és kiszakadt a feneke. Maga a hordó a téglák nélkül körülbelül 22 kiló, és itt újból felhívnám a figyelmét a testsúlyomra. Mint bizonyára sejti, újból gyors ütemben elindultam lefelé a fal mentén. A harmadik emelet magasságában találkoztam a fölfelé tartó hordóval. Ez magyarázza a két törött bokát, a kitört fogakat, valamint a lábamon és az altestemen található horzsolásokat. Ezzel egyébként kissé jobbra fordult a helyzetem, mert a hordóval történt találkozás némiképp lelassított, ezért a téglákra zuhanva nem szenvedtem olyan súlyos sérüléseket és csak három csigolyám törött el. Sajnálattal jelentem, hogy ahogy a fájdalomtól mozdulni sem tudva hevertem ott a téglákon, és észrevettem fejem fölött a hat emelet magasan függő hordót, megint elvesztettem az önuralmamat és a hidegvéremet – és elengedtem a kötelet…

2 komment

Címkék: humor olvastam valahol

Ismét csak a kormoránok

2008.01.17. 12:20 rokica

Sokan nem szeretik ezt a madárfajtát. Főleg a horgászok, meg a halászok. Állítólag kizabálja, legyilkolja a halakat a vizekből (pedig azokat tudvalévőleg nekik kellene legyilkolniuk). Szerintem meg csak élni, enni akar. Hülyén csinálja, az tény, hiszen sok kis vízi jószágot csak megsebesít anélkül, hogy egy falat is jutna belőlük a pocakjába. A sérült lénykék viszont többnyire beadják a kulcsot.
De hadd kérdjem már meg: vajon a kormoránok a kártékonyabbak, vagy azok, akik fenékig szennyezik a vizeket, olyannyira, hogy a halak például Budapestnél a Dunából már sokkal inkább fogkrémet, szappant, különböző intelligens mosószereket, no meg ilyen-olyan, csekély oxigéntartalmú és kevéssé vízállagú végtermékeket 'lélegeznek' magukba?
Mert ha ugye, tiszta lenne a Duna, akkor élhetne benne sok küsz, keszeg, durbincs és egyebek, amik nem fájnak a horgásznak, viszont annál inkább ízlenek a vízimadaraknak.
Szegény kormoránok pedig itt lesik a napi betevőt. Elég sokan vannak. Ma reggel gomolygó szárnyalást rendeztek a Gellért-hegy magasságában. Én kedvelem őket. Gyönyörű kontúrvonalaik vannak. Ahogy előrenyújtott nyakkal, nyílegyenes testtel, sárkányosra metszett szárnyakkal repülnek, olyanok, mint megannyi óvilágból itt maradt valamiféle madárszaurusz zanzásított változata.
Innen üzenem: én a kormoránokkal vagyok!

Deák-Sárosi László: TISZA-TÓ

 

Folyó, sziget, vízi liget
Avagy tó?
Békatutajt, vadlibarajt
Úsztató.

 

Réti füzény akár kis fény
Meglibben,
Tetszeleg a hajlott fűzfa
Tövében.

 

Gallyas álcán ül a fácán
S kormorán:
Madársziget; hogy lásd mindet,
Kelj korán.

 

Hajlik a nád, ha nem tudnád,
Titkot rejt,
Gébics búvik, s füles kuvik
Él e helyt.

 

Kócsag, réce, bakcsó, cinke,
Szürke gém,
Röptük nézem, elmesélnem
Nincs igém.

 

Ha nincs sólyom, tapad sulyom
Ladikra,
Nem kell vadássz, ha van kárász-
Halikra.

 

Nem holt e víz, él a több tíz
Morotva,
Kap itt csuka (kövér, csupa)
Horogra.

 

Megél itt a hegyi lila
Encián,
Arany terem, bár nincs verem
Sem cián.

 

Selymes durbincs, ez itt a kincs.
Sárgászöld
Fényt ver vissza, mivel tiszta
Víz ég s föld.
 


 

1 komment

Címkék: vers csak úgy deák sárosi lászló

No Comment

2008.01.17. 05:35 rokica

Kirabolták az RTL Klub stábját a késelő fiú falujában

Tévéseket raboltak ki Erdélyben, miközben filmet forgattak a Budapestről szerdán Romániába hazaszállított fiú falujában – értesült a Független Hírügynökség. Az RTL Klub Házon kívül című műsorának forgató stáb minderről felvételeket is készített.
A Rompres hírügynökség szerint a tévéstáb kiskorú tolvajok áldozatává vált, miközben a helybéli cigány közösség tagjaival készítettek interjút a Budapesten késelő fiú esetéről.
A Hargita megyei rendőrség tájékoztatása szerint kedden Tekerőpatak nevű faluba látogató tévések zsebéből 300 lejt (közel 22 ezer forint) és egy mobiltelefont loptak el, miközben azok a helybéliekkel beszélgettek.

A Független Hírügynökség információi szerint a rendőrség rövid időn belül azonosította a tetteseket. Mindkettő 12 éves volt, akárcsak a Budapestről hazaszállított késelő.

(forrás: FigyelőNet)

Szólj hozzá!

Címkék: emberkert

Megalázó tévéshow indul

2008.01.16. 05:30 rokica

Az írósztrájk miatt az amerikai sorozatgyártásnak egy időre biztosan befellegzett: jönnek a nem túl eredeti realityműsorok.
A CBS mindjárt három realityt is berendelt. Szintén brit formátumon alapul a Game Show In My Head, amely nemigen szól másról, mint hogy pénzért kellemetlen helyzetbe hozza a játékosokat.
A vállalkozó szellemű (és egziszteciáját kevéssé féltő) résztvevő kap egy fülhallgatót, melyen keresztül összeköttetésben áll a műsor készítőivel. A játékos ezután ugyanúgy éli az életét, mint addig, csak épp, ha adnak neki valamilyen utasítást a fülesen keresztül, akkor azt azonnal végre kell hajtania, akármilyen értelmetlen dolog is legyen. Ha hajlandó hülyét csinálni magából, pénzjutalom üti a markát.

(forrás: Origo)

 

 

… Miért, mitől hír ez? Nálunk már jó ideje űzik ezt a tevékenységet az emberek. A különbség talán csak annyi, hogy az utolsó bekezdés zárójelében lévő - mely szerint „és egziszteciáját kevéssé féltő” - szövegből kimarad a „kevéssé” szó.
Tehát, a meghatározás helyesen így hangzik: „és egziszteciáját féltő” résztvevő.
A „fülest” pedig egyszerűen mobiltelefonra, esetleg e-mailbeni utasításra, vagy meetingre kell cserélni. A pénzjutalmad pedig a fizetésed. Jó reggelt!

2 komment

Címkék: bakker

A James

2008.01.12. 05:00 rokica

Erőss Józsi felkanyarította tarisznyáját és menni készült. – Oszt vigyázzék kend, mer még eltalájja vinni a James! Az pontillyen ködös éccakán jár. Hameg éjfélkó egyedüljáró embert talál, ugyelviszi, hogy sose gyön az haza. – mondta Borcsa és megigazította a szalmával melírozott riskadajert a hajában.
- Má mit nem mondasz, te Boris! Nem vagyok én olyan teddlebatyu legény. Nem hiszem én ezeket a mondásokat, mer a bába jó megkent háromszó szentölt temetősárral, mikó elharapta a kődökömet. Meg asztán itt van nékem az én furkóm! (Borcsa elmosolyintotta magát a sötétben és pironkodva húzott egyet az alsószoknyáján.) Megvédem én avval magamat a Jamestul is – válaszolt Józsi.
- Csak nem a Jamest is a furkójával akarja kend elintézni - hüledezett Borcsa, majd elpirult.
Erőss Józsi csippantott egyet Borcsa pozsgás arcocskáján és útra kelt. Akkor látták élve utoljára. Baktatott a Csollányos dűlőn, amíg el nem ért a Kányó kukoricájáig. A szellőtől igen csak susogni kezdtek a száraztól pöndörült levelek. Ez a ködben olybá hangzott, mintha ezer manó vitatkozna csendben, kés-e vagy kötél? Józsi szaporára vette lépéseit, mert ugyancsak megszorult a gatyavarrás a lába között. Egyszerre elállt a fuvallat, lepusmadt a neszezés. A megdermedt levegőből egy halk, mégis jól hallható hang Józsi nyakába lehelte: “én….vagyok..a…James”.
Erőss Józsi összes vére nyomban megdermedt, mint a macska bajszán a meleg kocsonya. Felkúszott a hátán a hideg, és csakhamar meglelte girincében az uccucsomót. Józsi felhorkant és futásnak eredt. Sokáig futott, de aztán elszégyellte magát, és megállt.
- Hogy az a mennybemászó, deszkalécen kucorgó firkomfrancfene essen abba a liba Borisba, hogy illyeneket tud mondani éccaka közepén! – fortyant Józsi és abba se hagyta a káromkodást, míg visszafelé el nem mondta az összes miatyánkot. Tovább haladt, de azért jól marokra fogta a fütykösét (a botot!). Lépett úgy száz lépést, mikor újra megtorpant. A szél megint elült, de a kukoricás mégis zúgott: “Ééén…vagyok…aaa….”. Józsi szemei az orra hegyére tolakodtak, hátha onnét jobban látni. Kisvártatva közvetlenül mögötte felnyikordult a síri hang: “Jameeees..Jaaames” - hörögte fogcsikorgatva. Józsi rikkantásától még a kamatyoló földi békák is kutyamód összeragadtak. Döngőléptű futás verte fel a kukoricást. A csörtetés, a rekedt jajveszékelés lassan távolodott, majd vége szakadt. Józsi addig futott, míg erejét hagyva egy árok aljára nem hömbölyödött. Dülledt, égbe kapaszkodó szemein még ki sem hullt az iszonyat, mikor egy halk hangocska rebbent fel egy illatozó bokor tövéről:
“Barátom! Ha még tudnád, hogy nem is én vagyok a James!”……

(R.I.P. dokijózsi)

Szólj hozzá!

Címkék: humor

Heltai Jenő: SZABADSÁG

2008.01.07. 05:00 rokica

Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolnivalója.

Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is, aki pőre.

Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle...
Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd!
Tudd meg: szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.

De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.

1 komment

Címkék: vers heltai jenő

És jött a doktor …

2008.01.06. 11:30 rokica

Józsinak hívják az angyalomat. Mivel azonban szent Józsefnek mégsem hívhatom, így a Jó Józsi nevet kapta a keresztségemben. Nomen est Omen. Mármint a JoJó-ra vonatkoztatva, hiszen ahogy a magam gépbaszkurálásikarbantartási módszereit – és azok végkimeneteleit – ismerem, szegénykém úgy fog a masinámhoz visszajárni, akár a jojó. Már ameddig bír engem szuflával. Egyelőre vissza tudok élni azzal, hogy a család kebelbéli barátja (hovatovább tiszteletbeli tagja), de ugye, sose lehessen tudni, mi mindenre vagyok én képes.
Újrahúzta a gépemet. Ez az egy gyógymód maradt arra, hogy az összes féreg, vírus, kémprogram és falovak sokasága pusztuljon.
Hála az égnek, a fontosnak ítélt dolgaim megmaradtak. Ám érdekes tapasztalat volt, hogy mennyi minden fölösleges vackot bír tárolgatni, őrizgetni az ember lánya anélkül, hogy valaha is szüksége legyen még rájuk. Ezek csak úgy voltak – de immáron rájuk borult az elektronikus radír. Nem sírok utánuk.

A masinaélesztés közben eszembe jutott, hogy olvastam egykoron valami témába illőt. Visszakerestem, beteszem ide:

A Kis Herceg és a Programozó

Utazásai során a Kis Herceg egy furcsa, kocka alakú bolygóra ért. A bolygón drótok, telefirkált papírok, félig telt kávéscsészék voltak szétszórva.
A szeméthalmok közepén egy borostás, szemüveges alak ült.

– Szia. Hát te ki vagy? – kérdezte a Kis Herceg.
– Pill, rögtön – válaszolta a férfi.
– Mi a neved? – folytatta a Kis Herceg, ugyanis ha egyszer valamire kíváncsi volt, azt nem hagyta annyiban.
– A Programozó vagyok. Mindjárt beszélhetünk, csak most egy hibát keresek a logban – felelte az ember.
– Mi az a log? – kérdezte a Kis Herceg. Körbenézett, de sehol se látott semmit, amire ez a szó illett volna. Ismerem a szemétkupacot, látom a kávéscsészét és a drótokat is, de nem látok logot. Hol van?

A férfi hitetlen arccal fordult a jövevény felé.

– Te ugye a javításért jöttél? – kérdezte, és beletúrt egy paksamétába. Mindjárt megnézem a listát, szerintem a következő patch már tartalmazni fogja – és elkezdett a körülötte heverő papírok közt kotorászni. A Kis Herceg elbizonytalanodva nézte a Programozót, ahogy az, az egyik halom legaljáról kihalászott egy színes filctollal összefirkált szöveget, és hümmögni kezd felette.
– Mi az a log? – kérdezte megint.

A Programozó nagy levegőt vett:

– Nem tudom rendesen elmagyarázni egy felhasználónak, de a program a hibáit egy naplóállományba írja, amit csak az írás idejére zárol. Ezért aztán, ha a rutin elszáll, akkor a logban az abortálás előtti utolsó bejegyzésből tudjuk kitalálni a hiba pontos helyét és ez segít a javításban. De ennek semmi köze nincs a patchhez, amiért jöttél.
– Te nagyon furcsán beszélsz - felelte a Kis Herceg. Mi az a felhasználó?
– Az emberek két részre oszthatók – válaszolta a Programozó, miközben lehajtott egy fél csésze hideg, állott tejeskávét. Azok, akik írják a programot, azok a programozók. Akik csak használják őket, azok a felhasználók. Én is egy programozó vagyok, és mivel nem tudtad, mi a log, te valószínűleg felhasználó vagy. Milyen programot használsz?
– Nem használok programot. Van egy rózsám, és három vulkánom. Ezek programok? – kérdezte a Kis Herceg.
– Nem, nem ezekre gondoltam. Tudod, mikor leülsz a gép elé és elindítasz valami szövegszerkesztőt, levelezőt, vagy ilyesmit. A munkahelyeden, az irodában például.
– Nincs irodám. Egyszer találkoztam egy Hivatalnokkal, de eljöttem a bolygójáról. Unalmas alak volt – felelte a Kis Herceg.
– OK, akkor otthon, mikor szabadidődben benyomsz egy játékot, az egy program – magyarázott türelmetlenül a Programozó.
– Szabadidőmben szeretem megnézni a napfelkeltét. Mindig úgy húzom a székemet, hogy épp lássam – felelte a Kis Herceg. De az én bolygóm kerek, nem ilyen négyzet alakú. Milyen itt a napfelkelte? – kíváncsiskodott tovább.
– Nem négyzet, kocka. A négyzet az síkidom, a bolygóm meg test – mondta a Programozó. Az ilyen fogalmi zavarok miatt kevernek mindent össze a felhasználók, mert képtelenek a legalapvetőbb szakkifejezéseket is megjegyezni. Meg, hogy kockás füzetnek hívjátok a négyzethálósat, az agyam száll szét ettől is.
– Milyen itt a napfelkelte? – kérdezte újra a Kis Herceg, mert nem szokott eltérni a tárgytól.
– Mit tudjam én? – válaszolta a Programozó. Nem szoktam látni, én olyankor dolgozom. Mondd meg a GL-ednek, hogy a patch az esti upgrade-ban benne lesz, addig meg hagyjanak békén, mert a debug magasabb prioritású task, mint a support – és visszafordult a munkájához.

Milyen barátságtalan figura – gondolta a Kis Herceg, és otthagyta a bolygót. Útközben azon tűnődött, vajon el tudná-e magyarázni a Programozónak, hogy ő nem használ semmilyen programot és mégis normálisan él, vagy hogy a Programozó képes lenne-e elmondani neki, mi az a log úgy, hogy megértse. Valószínűleg nem – summázta végül. A felnőttek nagyon-nagyon furcsák tudnak lenni.

(forrás:jox.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: technika olvastam valahol

üdvözlet

2008.01.01. 00:02 rokica

 

Az én újévi üdvözletem: 


Mindenkinek

VISZONT  KÍVÁNOM! 

 

Szólj hozzá!

Tóth Árpád: ÚJÉVI VERS A VÉN HÁZALÓRÓL ÉS A FIATAL VIGÉCRŐL

2008.01.01. 00:01 rokica

Hölgyeim és uraim,
Tizenkettőt kongott az óra,
Figyeljenek most szépen, ahogy illik,
Erre az érzelmes búcsúztatóra,
Melyet mint "hősnő" most elrebegek,
Lévén az én szerepeim
A tragikus és komoly szerepek.
Jelentem hát a hölgyeknek s uraknak,
Hogy míg önök itt ölébe csücsültek
Pezsgős jókedvnek s rózsás hangulatnak,
S mulatnak,
Azalatt meghalt az öreg Náthán,
Akinek bánat-batyu volt a hátán,
Meghalt a könnyet mázoló,
Vesékbe gázoló,
Rossz portékákkal házaló
Ó esztendő,
S most új, vígabb élet kezdendő!

S hogy e vígságot stílusosan adjam,
A hősnő-jelleget, bárhogy is szeretem,
Most levetem,
És eljátszom önök előtt
Egy lengébb s vígabb szerepem
A zord jambusokat ma csípje kánya,
Ma én vagyok Szilveszter szobalánya,
S bejelentem,
Hogy most egy új vendég érkezett,
Valami víg monoplánszerkezet
Röpítette ide,
S két nagy koffer van a két kezibe,
Melyekben, mondja, jó kedvet és mámort
S más ilyen finom, kedves portékát hord.
S átnyújtotta a névjegyét,
Hogy hozzam be s mondjam meg a nevét,
Hogy ő a Boldogság és Társa-cég
Kiváló s megbízható utazója,
S a neve, mely mással össze nem tévesztendő,
A neve - Boldog Újesztendő!

Kérem, ez ifjút a kofferjével
És minden drága offertjével
Fogadják szívesen!
Úgy látszik, megbízható vigéc,
Bizalomkeltő, ahogy kinéz,
Bár még Bérczinél is sihederebb,
Jóképű s elegáns gyerek,
S mivel a rendelés máris elkezdendő,
Hát kezdem én s mondom: nos, újesztendő,
Lássuk, hogy milyen finom árut tart most,
Kérek ezennel egy forró, zúgó tapsot!

 


 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: vers tóth árpád

2008

2008.01.01. 00:00 rokica

komment

Címkék: rókakép

szilveszter

2007.12.31. 08:01 rokica

Az év utolsó napjára, búcsúztatóul egy vicc, keblenc virtuális barátom, Lord_Valdez egyik bejegyzését (utólagos engedelmével) elorozva:

Meghal Einstein és az Úr elé kerül...
Az Úr rájön, hogy ki áll előtte és kikérdezi töviről hegyire, mikor, hol, mit csinált a földi életben?
- Van-e valami kívánságod kedves tudósom?!...
- Légy olyan jó és írd fel nekem a világ teremtésének a képletét! - volt a kérés.
Az Úr szó nélkül a táblához megy és gyorsan felír egy képletet.
Einstein hosszasan nézi, majd megszólal:
- Uram, ez a képlet el van b...va!!!...
Mire az Úr:
- Nekem mondod?!!...

Szólj hozzá!

Címkék: humor

süti beállítások módosítása