HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Dupla szívás, dupla élvezet

2007.07.13. 05:25 rokica

 Mert törvények igenis kellenek

„Egyetért-e Ön azzal, hogy gyógyszereket csak gyógyszertárban lehessen árusítani?”
„Egyetért-e Ön azzal, hogy egyes vény nélkül is kapható gyógyszereket a gyógyszertárakon kívül is lehessen forgalmazni?”

A teljes munkaidőmet rendszeresen számítógép előtt töltő félvak lévén (hiába van munkavédelmi törvény, se jó monitort, sem védőszemüveget nem kaptam a főnökömtől) lementem szemcseppért a gyógyszertárba. Kedélyesen elbeszélgettem a diplomás eladónővel, akinek a leghalványabb fogalma sem volt arról, hogy a vázolt tüneteimre, - hogy nem látok, hogy olyan érzésem van, mint akinek egy marék homokot dobtak a szemébe, hogy csillapíthatatlanul hull a könnyem és hogy az a két vörösen égő golyó a szemem szerves alkotója - milyen löttyöt is adhatna. Említettem neki, hogy mint szakmafüggő nagy kényszer reklámzabáló, láttam a tévében (vagy inkább hallottam), létezik egy gél állagú izé, ami jó lehet ilyenkor. Mondtam is a nevét, pedig a névmemóriám valami csapnivaló egyébként. Erre ő felkínált hat ilyen címen futó készítményt és kérte, hogy válasszak közülük. Kértem, adjon nekem egy koncentrátumot, meg egy hígat, amit a táskámban mindig magamnál tarthatok. Nem volt rövid menet, de a végén elém tett kettőt és mosolyogva tudakozódott afelől, hogy ezekre gondoltam-e? Mondtam, hogy amíg meg nem tudom kérdezni az orvosomat, vagy a gyógyszerészemet, addig ezek is meg fognak felelni. Már csak fizetnem kellett.

 A kis hamis

Az árat meghallva elővettem a pénztárcámból az éppen nálam lévő legnagyobb címletű bankjegyet és szomorúan pislogtam rá, fájón búcsúzkodva tőle. Igen ám, de a hölgy némi apróra is igényt tartott. Én, nagy vaksin kitapogattam a tárcám zsebéből egy nagyobbacska méretű ezüstös fémpénzt, meg egy kisebb rézszínűt. Gondoltam, ez sacc/kb 70 forint lehet. Belehelyeztem a kistányérba.

A hölgy erre szúrósan rám nézett és éles hangon kérdezte:
- Ez meg mi???
- Hetven forint, ha jól sejtem - mondtam, és máris elkezdtem pironkodni, mert azt hittem, már megint túl vak vagyok ahhoz, hogy ne tévedjek. De a tízes kisebb az ötvenesnél, a húszas meg sokkal nagyobb az ötösnél, hiába azonos színűek. Hol lehet a baj?
- Ez valami tréfa? Milyen pénzt adott ide? - faggatózott tovább a fehérköpenyes.
- Nem tudom, ne haragudjon, tényleg nagyon rosszul látok így, szemüveg nélkül. Kérem szíves bocsánatát, ha elmondja, hol tévedtem, biztosan tudom korrigálni a tévedésemet, vagy esetleg kisebbíteni a bűnömet.
- Ez nem egy ötvenes, hiába van rajta az a felírat! Ennek a hátoldalán valami krixkrax van, még csak nem is hasonlít az ötvenesére!
No, lett nagy összeszaladás. Az emberek, mögöttem a sorban összesúgtak, volt, aki távolabb húzódott tőlem, de olyan is akadt, aki közelebb. Na, nem hozzám közelebb, hanem a tálkában fekvő "hamis" pénzhez, hisz a saját szemével akart meggyőződni arról, hogy hová képes süllyedni a világ? Az ötvenes meg csak csillogott, vadi új pénzverdei fénye teljes pompájában és szinte láttam, magasról tojik a körötte zajló cirkuszra.
- Biztos ezüst! Tegye el gyorsan! - szólt egy bácsika valahonnan a sorból. Próbadarab lehet, igazi ritkaság!
- Hamis pénz az, hamis! - hallottam hátrábbról.
Megfogadtam a bácsi tanácsát, eltettem a fénylő piculát, kerestem helyette egy "valódi" ötvenest és örültem, hogy ép bőrrel menekülhettem ki a patikából.

Otthon, este, nagyító alatt megvizsgáltuk a gaz tallért, ami majdhogynem a rendőrt hozta rám. A hátoldalon lévő szomorú pálcikaemberke a könnyeit törölgette éppen. Mellette a felírat: "15 éves a magyar gyermekmentő szolgálat", meg hogy "Magyar Nemzeti Bank 2005".

Még szerencse, hogy mi, magyarok ismerjük az aktuális, törvényes fizető eszközeinket. Vajon egyértelműen a mi hibánk? Már nagyon várom az eurót. Állítólag, a fémpénzeit jó két éve egy magyarországi településen hamisították, majd az ukránok vitték szórni. Tökéletes kliséik voltak, pedig fémpénzhez nemigen készül ilyesmi. Okos, ügyes nép a magyar. Talán épp ezért nem lenne utolsó szempont, ha valahol (esetleg úton-útfélen) értesítenének bennünket, ha a pénzeinken változtatnak. Mindegy, egy tapasztalattal gazdagabb lettem. Zsiványnak eddig még úgysem néztek.

6 komment

Címkék: emberkert kis testi huba mondd a magadét

A bejegyzés trackback címe:

https://rokica.blog.hu/api/trackback/id/tr26117376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2007.07.13. 18:05:49

Az ötvenes hátulján mostanában rendszeresen újítanak. Nekem a Római Szerződés 50. évfordulójára kiadott ötvenesem lapul otthon.
Egyszer viszont velem is megtörtén, hogy (mert akkor még volt) lírát adtak vissza jó magyar forint helyett.
De a gyógyszerész nénike azért 'ülye volt. Hja, a diploma meg az értelem nem feltétlenül jár kéz a kézben.

hacsaturján 2007.07.14. 06:16:06

Nyúlmese rókáknak reggeli kukorékolás helyett:

Egy szépséges szép vasárnap, ebéd után Pampalini, a nagy vadász úgy döntött, hogy az esedékes vadászat helyett kimegy a közeli rétre, elfekszik a fűben és szunyókálni fog, mert néha pihennie is kell az igazi vadásznak, erőt gyűjteni az elkövetkező nagy kalandokra, no meg az elfogyasztott nagymennyiségű, obligát rántotthús-ubisali koktélt sem árt alaposan megemészteni.
Így is tett. Kiballagott a rétre, elnyúlt az illatos fűben, bámulta és számolta a bárányfelhőket, hallgatta a tücsökciripelést meg a bogárzümmögést és azon ábrándozott, hogy hétfőn talán elindul a Himalájára megfogni azt a kóbor yetit, amelyik már régóta piszkálja a csőrét, mert az nem állapot, hogy egy valamire való nagy vadász még egy deka yetit sem fogott.
Amíg így bámészkodott meg ábrándozott és hallgatta a neszeket egyszer csak észrevette, hogy egy nyúl szökdécsel keresztül a nagy mezőn. Ez a nyúl nem rohant, nem száguldozott csak úgy ráérősen ugrándozott, mintha neki is tele lenne a pocakja rántotthússal, időnként megállt, megszagolgatta a virágokat, talán még dudorászott is magában valami könnyű dalocskát, magyarán nem látszott aféle ideges tapsifülesnek.
Pampalini mester felült a fűben és gyorsan elkezdett számolni százig, mert érezte, hogy a vadászösztön elkezd magában fölfele horgadni. Huszonhétnél járt, amikor fölpattant, negyvenháromnál háromszor leguggolt és felállt, majd karkörzéseket végzett, hatvanhétnél lépegetni kezdett a nyúl irányába és pontban hetvennél rárontott áldozatára, miközben "most elkaplak!" kiáltásokat hallatott.
Érdekes módon a nyúl nem kezdett vad menekülésbe, ahogy az gyáváéknál szokás, nem trappolt és nem szelelt el, viszont könnyedén félreugrott a vadász rohamai elől, komótosan pattogott cikk-cakkban és úgy tűnt, esze ágában sincs elpucolni a vadász elől.
Pampalini, a nagy vadász kezdett beleizzadni az üldözésbe, lihegett is már egy kicsit, dühöngött is némileg (Óóó, Donna Clara, porcha miseria!) és miután a harmadik kupac kétes frisseségű tehénlepényt is felszántotta már az orrával az eredménytelen vetődések következménye képpen, elrikkantotta magát:
- Hová mész már te nyúl?
Legnagyobb megdöbbenésére ekkor a nyúl megállt, két hátsó lábára emelkedett, az elülsőket csípőre vágta, hosszú fülét morcosan megbillegtette, szemével szúrósan rátekintett Pampalinira és hangosan így szólt:
- Na, idefigyelj, te seggfej! Először is természetidegen közegként nekiállsz itt kétlábon rohangálni a békés négy-, hat- sőt nyolclábúak között. Letaposod a kankalinokat és szarkalábakat, akik semmit sem vétettek ellened. Olyan ricsajt csapsz a dobogásoddal, hogy még egy süket vakond sem tud tőled sziesztázni. Végül, de nem utolsó sorban molesztálod a békés járókelőket és udvariatlanul obégatsz velük.
Pampaliniben megállt az ütő egy pillanatra, csak nézett és ámuldozott (napszúrás, ó Donna Clara, ó miseria, napszúrás, hát persze), talán még csuklott is a meglepetéstől, végül ennyit volt képes kipréselni magából bambán és értetlenül:
- Mi vaaan?
A nyuszinak mostmár nem forogtak vérben a szemei, tartása sem tűnt olyan fenyegetőnek, kevésbé recsegő hangon szólt a nagy vadászhoz:
- Tudod vazze, akinek valaha is volt gyerekszobája, az a magamfajtát nem úgy szólítja meg, hogy: "hová mész te nyúl?", hanem megáll, udvariasan kalapot emel és azt mondja, hogy: Hová mész te kisnyulacska, ingyom-bingyom-táliber-tutáliber-máliber?" Vágod, pajtikám?
- Aha, ja, hümm. - válaszolta értelmesen a nagy vadász majd levette a kalapját aztán ismét a fejébe nyomta, meglátott egy yetit elrepülni a kék égen, ráadásul a yeti a nyelvét öltögette, egyik lábára állt, majd a másikra, viszont a csuklása abbamaradt.
- Töröld le a képedről a tehénszart! - mondta a nyuszi immár teljesen békésen, azzal - lippiti-klippiti - elugrándozott, magára hagyva a még mindig félájult Pampalini mestert. Hogy hová ment? Természetesen az erdőbe! Vesszőcskéért.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2007.07.16. 15:57:02

Engedelmeddel én is megosztok ez gyógyszerészes sztorit.
Engem a gyógyszerész kislány megpróbált meggyőzni arról, hogy ezt inkább mégse váltsam ki. Ez nem tesz jót nekem, ettől nem is én leszek, és csak a drogok beszélnek belőlem.
Ekkor meglepődtem, mert eddig ahhoz voltam szokva, hogy beviszem a receptet, kifizetem és kiadják. Ritka, hogy a kereskedő le akar beszélni.
Inkább próbálkozzam homeopátiával, annak nincsenek mellékhatásai. Nekem meg van az a rossz szokásom, hogy szeretem tisztába tenni a dolgokat, illetve szeretem a természettudományokat.
Példaként elmondtam, néhány gyakoribb gyógynövény gyakori mellékhatásait.
Ekkor felhozta, ez nem az. Ezek kristályok, amiket feltöltenek életenergiával. Úgy vizuálisan elképzelem, amint a futószalag felett állnak a homeopaták, és töltik az életerőt a kis bogyókba tízezerszámra. Azt sem igazán értettem, hogy más bajra, másféle energiát kell beletölteni.
Negyedóra vitatkozás után, udvariatlanná váltam, és közöltem, hogy nem érek erre rá. Azóta nem sűrűn láttak abban a patikában, pedig a lány eltünt abból a patikából.

rokica · http://rokica.blog.hu/ 2007.07.16. 16:26:57

Jaj, egy ilyen őrült nálunk is van a családban. Energiát oszt és mantrával gyógyít. Néha elvonul a világ végére megvilágosodni. Szerinte sikerül. Szerintem meg nem látszik rajta.

Más:
Az viszont tény, hogy én gyárilag úgy vagyok programozva, hogy hétvége kezdetekor, illetőleg ünnepnapokon legyek lázas beteg. Amikor nincsen csak ügyeletes gyógyszertár (két kerülettel és hat buszmegállóval odébb), akkor aztán a körülöttem élőknek megadatik a program: rókagyógyszert keríteni a föld alól is. Nos, autóm nincs, de mégis a benzinkutaknak drukkolok.

kukacka 2007.07.17. 09:51:33

Velem épp a fordítottja esett meg, igaz nem patikában, hanem a "sarki bótban": vissza akart adni egy ötvenest a pénztáros és akkor vette észre, hogy az egy speciális széria egy darabja. Visszakunyizta tőlem. Gyűjti. Megkapta.

Patika ügyben nekem sincsenek túl jó tapasztalataim. Ez a "kérdezze meg gyógyszerészét" dolog mindig azzal végződik, hogy a legdrágább, agyonreklámozott vacakot próbálják rámsózni. Szivattam már őket azzal, hogy megkérdeztem mit ajánlanak, utána pedig konkrétan rákérdeztem egy bizonyos olcsóbb és hatásosabb készítményre. Kiderült, hogy az is van, csak elfelejtették említeni. Na, én azt vettem meg.

Jó tanács: mindenképpen menj el egyszer egy szakorvoshoz ezzel a szemproblémával és kérd meg, hogy ajánljon ő recept nélkül is kaphatót, ami beválik. Vagy akár recepteset, amit a körziorvi is felírhat. Nekem pl. egy csúnya köhögésre csupa olyan "drogot" ajánlottak, amit sehol nem reklámoznak, olcsó (magyar), recept nélkül kapható és kb. 1 óra alatt lerendezte a már két napja kínszenvedést okozó köhögést. (Mert én is mindig hétvégén betegszem meg.)
:))

Zöldfül · http://zoldful.blog.hu 2008.09.05. 22:09:24

Ugyan ez már egy nagyon régi bejegyzés, de csak most olvasgatom a blogodat.
A hasonló gondok ellen:
mnb.hu/engine.aspx?page=mnbhu_ermek