HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Természet anya, meg a lánya 3.

2007.09.05. 05:30 rokica

A nap végére a kecsem jelentősen csappant, igen viseltes volt a járásom. Még szerencse, hogy már csak lefelé vezetett az út, egyébként valószínűleg most is ott sírdogálnék egy buckán ülve. Valósággal égtek a térdeim a fáradtságtól. Ekkor jött szembe velünk a paripa, hátán a lánnyal.
Jó kis utat tehettek már meg fölfelé, vidámak voltak és gyönyörűek. Ragyogott a hátas és ragyogott a lány. Amikor mellénk értek, a lovas végtelenül kedvesen megérdeklődte tőlünk, hová vezet az a turistaút és el lehet-e vajon rajta jutni Szentkeresztig? Elmagyaráztuk neki, hogy merre, de kértem, Szentkeresztre, ne próbáljon meg lóval menni! Szörnyű brutális, köves a lejtő, amelyen még gyalogosan sem könnyű lejutni. Még annak sem, aki kapaszkodni tud.
Nem baj – mondta ő – edzi a ló hátát, bírnia kell. Ekkor simogattam meg a paripa homlokát, és Isten látja lelkemet, nagyon sajnáltam, amit tanácsolnom kellett neki. Nagy, fekete gyémánt szemeibe fúrtam a tekintetemet, miközben megpróbáltam a gondolatomat elültetni az agyában: Pakold le, pajtás, ha van eszed! Erre a ló lassan, mint ahogy a vampok szokták, lehunyta a pilláit, majd újra rám emelte a tekintetét. Miután megtörtént az összekacsintás, megpróbálta módszresen felderíteni a kosaram tartalmát.
Akkor már tudtam, hogy ez az erőltetett út a lovas lány szépségét erősen módosítani fogja, mégpedig negatív irányban. Talán a kedvességét is, pedig azzal jobb, ha vigyáz. Ugyanis az addig megtett távot valahogy visszafelé is végig kell járni. Abban padig senki másra nem számíthat majd, csak a lóra.

Szólj hozzá!

Címkék: jártamban keltemben

A bejegyzés trackback címe:

https://rokica.blog.hu/api/trackback/id/tr52156422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.