HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Nem zongorázom

2007.09.27. 06:22 rokica

Mostanában egyre többször gondolok arra, hogy én vajon miért is nem tanultam meg rendesen zenélni? Az olyan varázsos dolog. Egy-egy hangszer láttán sokszor elképzelem, ahogy megszólaltatom. Álmaimban például meseszépen szoktam játszani – és a körülöttem állók mind engem csodálnak. Persze, aztán felébredek…
Másodikos elemista koromban a szüleim beírattak Csicsma nénihez zongora leckéket venni. A drága néni úgy gondolta, hogy félrenyúlásaimat egy fejes vonalzónak a mancsaimra való jól irányzott csattintásaival honorálja. Valahogy nem tetszett. A kezeimen lévő kék foltok szaporodtával csökkent a lelkesedésem a zongorajáték iránt. Nem telt bele sok idő és én úgy döntöttem, hogy tulajdonképpen nekem elég tűrhető hangom van, a kórusba is hívtak már nemegyszer a nagyok (ez nekem amúgy is nagyon imponált), inkább ott folytatnám zenei pályámat tovább. Rengeteget énekelhettem és még csak a zongora mellé sem kellett állnom, bár az vészjóslóan sunyított a próbaterem sarkában. Időnként, amikor nem látta senki, belerúgtam a hátsó lábába és közöltem „vele”, hogy én mindig is a hárfát szerettem a legjobban. Azóta csak koncerten vagyok hajlandó hallgatni, ahogy „ő” melózik – én pedig szórakozom.

2 komment

Címkék: volt egyszer egy hol nem volt

A bejegyzés trackback címe:

https://rokica.blog.hu/api/trackback/id/tr73178271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hacsaturján 2007.09.27. 10:08:41

Én meg nem hegedűlök. Pedig volt a házban zongora, gitár, mandolin, a zsebembe sokszor szájharmonika, doromb, valamint fésű és klozettpapír.
A hegedűt negyedik születésnapomra fogadott keresztapámtól, egy jónevű cigányprímástól kaptam, hátha elmúlik tőle a bárányhimlőm. A hegedülésben legjobban a gyantát szerettem, mert akkortájt nehéz volt jóminőségű gyantához jutni, azaz kincsképeztem, hacsak tehettem. A lószőr már nem volt akkora sláger.
Végül mégsem lettem Lajkó Félix.
Tegnap Andreas Vollenweider koncert volt a PeCsában, ahová természetesen nem értem oda, hiába is szeretem a hárfát. Maradok a főzésnél, mint a fakanál Paganinije.

Vérszegény Éjszakai Dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2007.09.27. 23:46:08

Hát így akkor soha nem tudjuk meg, hogy mit vesztett a világ egy hülye zongoratanárnő miatt...