HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Vagy amit akartok …

2007.10.18. 00:00 rokica

Luxuskörülmények között nyaralt a pápa

XVI. Benedek július 9-től 27-ig pihent Lorenzago di Cadoréban, a Dolomitokban, és a trevisói egyházkerület által rendelkezésére bocsátott épület berendezése és biztosítása sajtóértesülések szerint 1 millió euróba került.
***
"A Te fiaid közül túl sokan nem mennek üdülni azért, hogy Te kétmilliárdos vakációt engedhess meg magadnak" - fogalmazott Armando atya, aki számos olaszhoz hasonlóan még mindig lírára számítja át az eurót.
http://www.stop.hu/articles/article.php?id=212532

 
A férfi tiszta, nyílt tekintettel ült a villamoson. Csak százezernyi ráncából lehetett következtetni a korára. Alakját bármelyik harmincéves férfi megirigyelhette volna. Széles váll, izmos karok. Furcsa volt az összhangtalansága. Csak egy póló és egy vékony, kopott műbőr mellény takarta a felsőtestét a november eleji hidegben. Meglepően hosszú, szabályos ujjaival fogta át a hatalmas, tömött szatyor fülét. A vele szemben lévő, szintúgy öreg asszonyt nézte. Féltés és megannyi szeretet volt a tekintetében. Az asszony egykoron, réges-régen, csodaszép lehetett. Élénk bogárfekete szeme világított pergamenszerű bőrének barázdái közül. Finoman metszett orra, apró füle mutatta valamikori filigrán vonásait. A haját gondosan igazgatott hullámokba rendezte, bár fodrász keze nyoma sehol nem volt felfedezhető rajta. Fodros, vékonyka szoknyába, hozzá egyáltalán nem illő blúzba, egy kötött mellénybe és egy kardigánba öltözött, valamint egy igen viseltes cipőt hordott hozzá. Harisnya nem volt a lábán.
Nem beszéltek egymáshoz, mégis messzire sugárzott az összetartozás róluk. Néma tekintettel kapaszkodtak egymásba. A csarnoknál leszálltak. Az asszony ment elől, utána a férfi, cipelve a hatalmas szatyrot.

Álmában, a manézsban, villóztak a fények. Csupa csillogás, csupa pompa volt minden. A porond szélén a zenekar a régi zenét játszotta. A dobpergés alig hallatszott, elnyomta a publikum ütemes vastapsa. A nézők álltak székeik előtt, tekintetüket a kupolára emelték. Újra és újra visszakövetelték a világszámot, ismét látni akarták az életveszélyes ugrást, amit az egész földön csak egyedül ő, a „repülő ember” tudott végrehajtani. Ünnepelték estéről-estére. Mellette Erzsébet állt és fogta a trapézt. Tökéletes alakját flitteres kis ruhácskába bújtatva, éjfekete hajkoronájában gyöngyfűzéssel, szikrázóan mosolygott a közönségre, de közben minden idegszálával, minden rezdülésével őt figyelte. Ő pedig az életét bízta rá. Tudta, a trapéz épp abban az ezredmásodpercben fog a kezéhez érkezni, amikor kell, sem előbb, sem később. A nagyérdemű szórakoztatására újra, halálpontosan megugrotta a négyes csavart szaltót. Őt ünnepelte a tömeg, pedig Erzsébet nélkül a mutatvány kivitelezhetetlen lett volna. Ujjongott a nézősereg, virágok százai repültek a porond felé.

Az ajtó résein befütyülő szél zúgása ébresztette. Felült szakadozó matraca szélén és az arcát a tenyerébe temette. Édes Istenem – gondolta – miért nem lehetett volna csak egyszer, egyetlen egyszer hibáznom? Miért nem hagytad, hogy ott, a kupolában, a csúcson lehessen vége? Erzsébet férjhez mehetett volna valami tisztes életet élő gazdag hivatalnokhoz, vagy akár a herceghez, aki annyi ajándékkal halmozta el csodálata jeléül. De Erzsébet hűséges maradt, neki áldozta a fiatalságát és a lehetőségeit. Még a gyerekszülésről is lemondott miatta. Vagyont sosem gyűjtöttek. Gázsijukból mindenkinek adtak, aki kért, vagy ahol látszott a szükség. Vettek volna házat, palotát? Hol? Hiszen havonta vonult új és új városba a cirkusz. Felléptek Monacoban, Párizs, London, Tokió, de még Amerika is a lábaik előtt hevert.

… Csendesen felállt a matracról. Följebb húzta a takarót a szaggatottan szuszogó asszony hátán és szedelőzködni kezdett. Indulni kell, félhétkor nyit a visszaváltó. Talán kap annyi pénzt, hogy a csarnokban lévő hentesnél meg tudja venni a szalámivégeket. Jani rendes gyerek, olcsón megméri neki. Aztán, ha Erzsébet felkelt, újra a nyakukba veszik a várost. Meg kell találni a holnapi ételre valót is. Megfogta a tömött szatyrot és óvatosan, hogy ne nagyon csörrenjenek a benne lévő üres üvegek, behúzta maga mögött a mosókonyha ajtaját. Fázósan összefogta mellén műbőr mellényét és elindult a pirkadó reggeli ködben …

1 komment

Címkék: meskete

A bejegyzés trackback címe:

https://rokica.blog.hu/api/trackback/id/tr20198803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2007.10.19. 15:12:49

Már Jézus is megmondta (a Biblia szerint), hogy szegények mindig is lesznek (ellentétben vele, aki egyszer meg fog halni...), hát most akkor kicsoda ez XVI. Benedek, hogy szembeszálljon J. tanításával?
Szegények mindig lesznek, viszont egyszer ő is meg fog halni...
Katolikus egyház (egy legyintéssel, és lenéző hangsúllyal értendő)