HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Utazom a húgocskámhoz

2007.10.20. 06:00 rokica

Azt hiszem, nekem kiváló ünnepem lesz. Kőszegen mindig vannak ősztájban valamilyen “napok”, ahol a környékbéli finomabbnál finomabb borokat lehet nyakalni (a kényesebbek különböző mustok, pálinkák közül is válogathatnak).
Amúgy is ékeszerdobozszerűen megkapó a kisváros, ahol a műemlék épületeket valahogy sikerül rendben tartani – mégpedig nem parancsszóra, hanem lelkületből. Jó ott lenni, nagyokat sétálni, betelhetetlenül, újra és újra róni a többszázéves utcaköveket, sikátorokat, bámulni a házak homlokzatát, amelyeket még nem a divat, hanem az értő mesteremberek szívvel, lélekkel alakítottak. Szeretek bekukucskálni a szekerek méretéhez tervezett nagykapuk mögé, meglesni a kerteket, bejárókat. Az ott lakók ezeken a helyeken is óvják a történelmet. Rend van, béke és ódon hangulat. Gondosan rakott kupacokban állnak a fahasábok, amivel fűtik a cserépkályhákat, kandallókat (szenet, olajat nem enged használni a város, nagyon helyesen). Még jó, hogy a természet úgy akarja, hogy a gólyák ilyenkor már messze onnan éljenek, mert a kéményre rakott szekérkerekeken át az ég felé szűrődő füstöt valószínűleg nem tudnák úgy értékelni, mint én, amikor beleszimatoloklok az Alpokalján lezúduló levegőbe keverebett illatába.
Nemrég volt a szüreti bál, most pedig a gesztenye ünnep. Arrafelé rengeteg a szelíd gesztenyés. Ezen a napon a járdákra sok kis kályhát tesznek ki, amiken öklömnyi gesztenyék sülnek, de megkóstolható mindenféle csemege, amit csak el lehet képzelni és megalkotni ebből a termésből. Édes-mézes illatfelhő borítja be az utcákat, tereket. Kőszeg egyik legsikeresebb, legtöbb látogatót vonzó eseménye a hagyományos Orsolya-napi Vásár, a vele egybekötött népi zülléssel. Ilyenkor nagy az eszem-iszom és dínom-dánom. A Jurisics vár környékén csábító illatok csalogatják a bámészkodókat, s az egy-egy stand csemegéjéért gyakran sorban álló, "éhező és szomjazó ostromlókat”, valamint különböző művészeti csoportok teszik változatossá a kavalkádot. Igazi gasztronómiai és kulturális népünnepély, ínyenceknek.
A házak előtti kínálatból bárki kedvére vásárolhat, még úgy is, ha az áru tulajdonosa a környéken sincs. Befőttes üvegek, különböző dobozkák vannak kitéve – ezek a becsületkasszák. Bármit elvehet a nagyérdemű vásárló, az ár egy papír fecnire írva ott van az asztalokon. Még nem hallottam olyanról, hogy valaki fizetés nélkül távozott volna. Gondolom, itt, Budapesten nemcsak az áru tűnne el a pénzzel együtt nyomtalanul egy pillanat alatt, de még a doboz is. Nos, hát ennyi a különbség a vidéki ember és a fővárosi között. Ott ez az ötlet még gondolati szinten sem merülhet föl senki fejében. Egyszerűen képtelenségnek tartják az ilyesmit.
Szóval relaxálok az ünnep alatt és feltöltődöm szeretettel. Azzal, amit a testvérem közelsége, társasága jelent. Megfogalmazhatatlan az a kapocs, ami egymáshoz köt bennünket. Sajnos, egyre ritkábbak az ilyen alkalmak, hogy huzamosabb időn át együtt lehessünk, mert a mai helyzetben igazán luxusnak számít egy ilyen utazás. Négyünknek negyvenezer forintba kerül csak a vonatjegy. Ha nem kaptuk volna ajándékba a gyerekeinktől ezt az utat, nem tudnánk megengedni magunknak. Elkeserítő, hogy így családok szakadnak el egymástól – de félre a keserűséggel. Megyünk és én már most tele vagyok várakozással és vágyakozással.

A „forradalomra”, politikára és a pesti cirkuszra pedig tojok. Magasról.

Október 21. - Orsolya nap


A pásztorok úgy tartották, hogyha Orsolya-napkor szép az idő, akkor karácsonyig meg is marad. Szlavóniában Orsolya-napkor takarították be a káposztát. Orsolya időjárása a téli időjárás jelzője. Amilyen idő van ilyenkor, olyan lesz a tél. A Somló-vidéken Orsolya-nap volt a szüretkezdés hagyományos ideje.
A keresztény vallásban természetesen egész mást kötnek ehhez a naphoz. Aki bővebben kíváncsi rá, az itt olvashat róla:
http://jelesnapok.neumann-haz.hu/prod/unnep/szent_orsolya

4 komment

Címkék: jártamban keltemben életméz

A bejegyzés trackback címe:

https://rokica.blog.hu/api/trackback/id/tr8201331

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hacsaturján 2007.10.20. 07:48:48

Asszem dicső népünk októberi ünnepet egységesen utóljára a rendszerváltás előtt, és - a julianus és gregoriánus naptárrendszer eltérése miatt- novemberben ünnepelt. Höhö.
A politikai vandalizmus pozitív hozadéka viszont, hogy az emberek a munkaszüneti napot (napokat) jóval hasznosabb tevékenységgel, családi körben töltik, szeretetben, békességben.
Bár elég hideg van már, azért Kőszeg környékén még megejtenék egy gombász kirándulást is, mert az ördög nem alszik.:)))

lopós fővárosi 2007.10.20. 09:50:50

bukolikus

fox 2007.10.21. 15:10:38

Míves, jó ritmusú mondataid vannak, rokica. Ne hagyd abba, még ha látszólag nincs is elég olvasód. Lehet hogy csak nem írnak neked. Én szívesen olvaslak.

Szofi 2007.10.22. 05:50:12

Kőszegről szóló szívet melengető sorait szívesen olvastam. Irása visszarepített egy pillanatra szeretett városomba, Sopronba, ahol Kőszeghez hasonlóan "Rend van, béke és ódon hangulat". Remélem jól kipihente magát az ünnep alatt, és ahogy írja, feltöltődött szeretettel.