HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

szeptember 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

vasárnapi séta

2008.03.16. 18:41 rokica

Ma a Kertészeti Egyetem kertjében sétáltunk egy nagyot. Természetvédelmi terület, de bárkit szívesen beengednek, feltéve, hogy tiszteletben tartja az ilyen helyen elvártakat (tehát kaszát, kapát otthon hagy és a virágokat még kézzel sem tépkedi le). Aki még nem járt arra, annak itt az idő, hogy pótolja. Ígérem, nem fogja megbánni, érdemes egy napos délelőttöt rászánni. A gyönyörűséges, gondozott növények teljes tavaszi pompájukban fogadtak és a madarak – mint amolyan kis szárnyas Kánaánban – káprázatos énekkel biztosították a zenei aláfestést.
A ligetecskékben fapadokra ülve lehet elábrándozni a természet sokszínű és varázslatos nagyságáról. A hóvirágok, tőzikék már épp hervadóban vannak, de teljes ékességében pompázik a sokszínű (fehér, sötét- és világos lila) ibolya, krókuszok, tulipánok, nárciszok, primulák és kígyóvirágok díszelegnek a fűben. Sárgállik a gólyahír és a csillagvirágok is kikacsintanak a fűszálak közül. Az aranyvessző szemkápráztató ragyogása szinte vakít, a barkák selyme simogat, de szirmot bontott már a korai szilvafa és a számomra mindezidáig ismeretlen kikeleti bangita is. Ezt az utóbbi cserjét mindenkinek ajánlom, aki azon gondolkodik, milyen szépséggel bűvölje el a kertjét a korai tavaszban. Február – március hónapban már csokrosodnak rajta a mámorító illatú, viasszerű fehér, vagy rózsaszín virágok (lásd a mellékelt képet).
Nyugodtan lehet a füvön mászkálni, persze vigyázva, hogy a virágokat ne tapossuk el. Most még az átlagosnál is óvatosabban kellet lépkednünk, mert a bodobácsok a nap első sugaraira előjővén teljes erőbedobással keresték párjukat, hogy a következő évi szaporulatról időben gondoskodni tudjanak. De megfigyelhettünk sokféle madarat, amelyek hozzászokván, hogy azon a helyen őket baj nem érheti, igen barátságosak és cseppet sem félnek. A kerti tóban szinte nyüzsögtek a koi pontyok és a vízi csigák is kibátorkodtak a levelekre. De láttunk rengeteg szabóméhet nektárgyűjtögetés közben, valamint épp szárnyait bontogató kék fadongót – és körbetáncolt bennünket egy citromlepke is.
Sétánkat a Feneketlen tónál folytattuk. Mivel a nádat levágták, most megfigyelhetővé vált minden szenny, amiről az emberek úgy gondolták, legegyszerűbben a vízben temethetik el. Sajnos ennek a felelőtlen viselkedésnek megvan az eredménye, hiszen a halpusztulás igen jelentős méretei jól láthatók. Kárász tetemek sokasága szegélyezi a vízpartot. Ez azért is különösen súlyos, mert ha már a kárász – ami az egyik legszívósabb halfajta – megadja magát a sorsnak, akkor a többi halnak már rég kicsöngettek. Viszont tizenhat darab ékszerteknőst leshettünk meg – az egyik párat épp ungibungi közben. Ez nagyon meglepett, mert bár az köztudott, hogy ha egy környékbeli gyermek megunja addigi kis házi terráriumlakóját, akkor a tóban helyezi el (talán még mindig jobb, mintha a vécén húzná le), de ezekről a tekikatonákról eddig úgy gondoltam, hogy igénylik a folyamatos meleget és ezen az éghajlaton a természetben nem szaporodnak. Ezek a nem kicsi jószágok viszont láthatóan fittyet hánytak a biológia tankönyvben írottakra és túlélték – valószínűsíthetően már nem is csak az elmúlt esztendőben – a telet, jeget, hideget és az emberek hatékony kártételét.
A tóban két vadkacsa pár mártogatta csőrét táplálékot kutatva és egy elszánt éhes sirály pásztázta a vizet. Érdekes módon itt csak a „városi” madarak ültek az ágakon, madárdalnak nyoma sem volt. Hiába, ez a terület már az emberé. Olyanná is teszi.

Pedig_ilyen_is_lehetne

.

1 komment

Címkék: jártamban keltemben

A bejegyzés trackback címe:

https://rokica.blog.hu/api/trackback/id/tr70383481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sünibaba · http://dosszie.blog.hu 2008.03.16. 21:37:26

Néhány éve a Feneketlen tónál randiztam. Söröztünk és beszélgettünk egy padon, közben ránk esteledett. Egyszer csak neszezésre lettünk figyelmesek. Egy süni jött. Ölbe vettem, megbabusgattam picit (sajnos, nem készültem, csak sör meg ropi volt nálam, azzal nem tudtam megkínálni). Félek, ha így folytatódik a tó környéki rombolás, hamarosan sünik sem lesznek:(