"Keményen, messze szárnyalóan szól a dísztéren a vezényszó, s a rádió, a televízió szerte az országban mindenüvé elviszi az üzenetet. Budapesten, hazánk fõvárosában minden készen áll az ünnepi díszszemlére. Felszabadulásunk 20. évfordulóján az egész ország szíve dobbanása itt lüktet a téren. A szemle kezdetéig hátralévõ néhány percben pillantásunk most megpihen azon a gyönyörû szobron, amellyel nagy nemzeti ünnepünkön gazdagodott fõvárosunk. Vlagyimir Iljics Lenin ércbe öntött alakja áll itt a téren, s az õ tanításainak szellemét idézi minden, ami ünnepen és hétköznapon a mi hazánkban történik. Gyönyörû ez az alkotás. A 18 méter magasra emelkedõ pilon, amely a párt erejét és legyõzhetetlenségét jelképezi, és a szobor, amely, úgy tûnik, mintha élne. Hazánk mai ünnepére eljöttek hozzánk barátaink is. Már megjelent a díszemelvény mögötti téren Mikoján elvtárs, a SZU küldöttségének tagjai közül, Malinovszkij marsall társaságában.
Kádár János és Dobi István elvtársak kíséretében foglalják majd el helyüket a mellvéden. Ott van a többi baráti ország küldöttségvezetõje: Emil Bodnaras a román, Zsivko Zsivkov a bolgár, Alexander Rankovics a jugoszláv, Ottokar Simunek a csehszlovák delegáció vezetõje, valamint az MSZMP politikai bizottságának tagjai, a Magyar Néphadsereg vezetõi és a fõváros dolgozó népének képviseletében Sarlós István, a tanács vb-elnöke. Az április 4-i díszszemlék jól bevált hagyománya, hogy az idõjárás sohasem hagy minket cserben. Most is ragyogóan süt a nap. A hosszú téli hónapokat végre a tavasz színei váltják fel, körülöttünk a természet zöldbe, virágba borult. A színes derû, az életerõ gazdag áradása varázslódik ide a térre az április 4-i díszszemlével is, és mint mindig, most is a tavaszt hozzák magukkal fiatal katonáink."
( folytatás: http://beszelo.c3.hu/97/07/13.htm )
Indulj az útra és vissza se nézz!
Múltad a fájó, bús ezer év.
Rád ragyog végre a fényteli nap,
Boldogan, vígan zengd hát e dalt.
Április 4-ről szóljon az ének,
Felszabadulva zengje a nép.
Érctorkok harsogva zúgják a szélnek
Felszabadítónk hősi nevét!
Április 4-ről szóljon az ének,
Felszabadulva zengje a nép.
Érctorkok harsogva zúgják a szélnek
Felszabadítónk hősi nevét!
Dörgött az ágyú és zúgott a gép.
Vérzett a föld és zengett az ég.
Győzött a Szovjetek hős serege
Századok könnyét így mosta le.
Április 4-ről szóljon az ének,
Felszabadulva zengje a nép.
Érctorkok harsogva zúgják a szélnek
Felszabadítónk hősi nevét!
Április 4-ről szóljon az ének,
Felszabadulva zengje a nép.
Érctorkok harsogva zúgják a szélnek
Felszabadítónk hősi nevét!
...és mi április negyedikén mindig moziban voltunk a sulival. Legtöbbször a Bartókban. Láttuk pl. A "Csendesek a hajnalok" c. filmet, Sztanyiszlav Rosztoc rendezésében.
Az iskolai ünnepségen gyakorta léptem föl. Szavaltam. Egyszer, az égnek sem tudtam megjegyezni a szöveget, pedig ilyesmi velem nem sűrűn fordul elő, ha versről van szó. Na, akkor igen. A próbák alatt állandóan belesültem és már mindenki sík ideg volt. Különösen a rendező (aki a való életben is színházi ember volt, nemcsak játszásiból a gimiben). Mondta, hogy kivesz a műsorból. Én kértem, ne tegye, mert ez most csak valami csúf varázslatosság, és én tényleg, de komolyan, tudni fogom a szöveget! Hagyott hát. Aztán eljött a fellépés ideje, kiálltunk a színpadra, talpig matróznak álcázva és elindult a műsor. Amikor sorra kerültem, már nem volt bajom a szöveggel. Szépen hangsúlyoztam, búgó hangom betöltötte a dísztermet. Eljött a pont, ahol nagyobb hatásszünetet kellett tartanom ... és ekkor vágott bele a partnerem, gondolván, hogy tessék, a róka már megint ... és meg kell menteni, mert nem fogja tudni tovább mondani, világnak csúfjára...
Cukiba csak a film után mentünk. Lenyomtam vagy három krémest.
