HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

szeptember 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Viszont látásra...

2008.04.25. 07:30 rokica

Életének 95. évében elhunyt Kővári Lajos nyugalmazott középiskolai tanár, akit 1997-ben Pro Pedagogia Christiana díjjal tüntetett ki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia.

Kővári Lajos 1913. szeptember 14-én született. 1940-ben szerzett történelem-földrajz szakos diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Első munkahelye a Pestújhelyi Katolikus Felsőkereskedelmi iskola volt, ahol rövidesen kinevezték igazgató-helyettesnek. 1958-ig dolgozott itt, amikor a forradalom alatti hazafias magatartása miatt az új igazgató eltanácsolta. Ekkor került a Kaffka Margit Gimnáziumba. 1976-ban akarata ellenére nyugdíjba kényszerítették. 1979-től 10 évig a Patrona Hungariae Gimnáziumban tanított. 1989. szeptemberétől újra a Kaffka Margit Gimnázium tanára lett.
(Magyar Kurír)

Emlékszem, amikor megtudtuk, hogy egyik osztálytársunk, Balázs meghalt, Kővári tanár úr bejött órát tartani. Az osztály, szokás szerint felállva fogadta – és várta az engedélyt ahhoz, hogy leülhessen, ám ez nem hangzott el. A tanár úr némán végignézett rajtunk, majd háttal az osztálynak megállt az ablak előtt és feltekintett az égre. Hogy figyelt-e valamit, vagy csak magába mélyedve gondolkodott, nem árulták el a vonásai. Úgy maradt mozzanatlanul az óra végéig. Amikor kicsöngettek, megfordult, nyugtázta a még mindig álló osztályt, majd ugyanolyan némán, ahogy bejött, lehajtott fejjel kiment az osztályból.

Drága Tanár úr!
Ha létezik Mennyország, tudom, Ön ott van. Tudom, hogy néz minket és ugyanolyan szeretettel és mindenki számára példát mutató emberséggel óvja lépteinket, mint amíg köztünk volt.
Most én is lehajtott fejjel köszönöm meg azt, hogy a tanítványai között lehettem.
Engedje meg, hogy azzal a verssel búcsúzzam el, amelyet a tanár úr mondott el nekünk az utolsó érettségi találkozónk alkalmával.
Isten áldja, Tanár úr!

Reményik Sándor: Viszontlátásra

Viszontlátásra, – mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek –
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.


Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra – holnap.
Vagy ha nem holnap, – hát holnapután.
Vagy ha nem akkor – hát majd azután.
És ha aztán sem – talán egy év múlva.
S ha még akkor sem – hát ezer év múlva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán –
"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!

2 komment

Címkék: vers reményik sándor

A bejegyzés trackback címe:

https://rokica.blog.hu/api/trackback/id/tr93441521

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kricsa 2008.05.01. 21:48:06

Nekem is egyik kedvenc tanárom volt!
A tantárgyán kívül emberséget és humanizmust tanított.... igen jól!
Sajnos nem igazán találom még most se a szavakat. Tudom az ember halandó és ez így van jól és ebből csak néhány ember lehetne kivétel pl a Tanár úr!

papamaci1 2009.06.08. 21:13:08

Kővári Tanár Úr a Kaffkában tanított minket. Előadásai egyetemi színvonalúak voltak, tudása univerzális. A térképnek háttal mondta a legkisebb folyók, patakok nevét. A földrajz tankönyvet évekig elő se vettük az óráin....
R. I. P. !