HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

"mellyel hitelt érdemlően igazolhatom, hogy azonos vagyok velem"

2008.06.06. 07:00 rokica

Kedden reggel éhgyomorra a Lehel piacon meglovasították a pénztárcámat. Nemcsak az összes pénzem volt benne (ami tulajdonképpen nem is az enyém volt), hanem az összes iratom is. Ahogy az kell, bankkártya, személyi igazolvány, lakcím- és TB kártya, quasi az egész róka, szőröstül, bőröstül, kicsi plasztik lapokon.
Első dolgom a bankkártyám letiltása volt – amit csak úgy lehetett megtenni, hogy érvénytelenítem az egészet, aztán, ha lesznek új papírjaim, másikat igényelek. Oké, ezen túlvoltam, irány a rendőrség, hiszen az egész iratcsomagommal – főleg így nagy tételben – bármikor vissza lehet élni. Teszem azt, a rablovics bliccel a BKV-n, lakást vesz ki, könyvtárba megy (bár ez utóbbinak kicsi a valószínűsége), kibérel egy limousinet, … talán még az a legkedvezőbb, ha külföldre távozik vele és soha többé nem jön vissza.
Elbattyogtam hát a szakadó esőben a kerületi rendőrőrsre, hogy megtegyem a feljelentést. A szerv, kibújván jó meleg fészkéből közölte, hogy sajnos, ő nem tud semmit tenni, jegyzőkönyvet sem tud adni, mert nekik nincs számítógépük, menjek főrendőrségre … vagy ahová akarok. Álmos pilláin láttam, még anyukám is az eszébe jutott, mint lehetőség.
Mit tehettem hát, visszamentem a dolgozómba, ahol mondtam a gazdimnak, helyzet van, nekem most egy nap szabadságra van szükségem, de íziben. Megértőnek mutatkozott, bár a korábban már meglebegtetett útvonal, amit felmenőági nőrokonom jelentett volna, az ő fejében is megfordult, hiszen épp egyedül lettem volna ügyfélértő írástudó az irodában és nekem kellett volna tartanom a frontot. Ám hiába, ember tervez, pandúr végez.
"Hazafelé" tartva (mármint a kerületbe, ahová tartozom) útba ejtettem személyesen is a bankomat, mert az, hogy a kártyámat letilttattam, egy dolog, az viszont, hogy a számlámhoz senki ne férhessen hozzá az irataimmal és az azon lévő hitelkeretet ne utalhassa át a saját számlájára, az meg a másik (mondanom sem kell, hogy a bankszámlaszámom is a tárcámban volt). Zároltatnom kellett tehát az egészet, így aztán most senki, többek közt az új igazolványaim elkészültéig én sem férek hozzá a pénzemhez. Hurrá, cool, nincs egy fillérem sem, még illetékbélyegre sem!
Ahogy ezzel végeztem, irány a főkapitányság. Bementem az ügyeletre, ahol egy szegény kisrendőr szaladgált, mint a pók a falon. Elém nyomott két papírt, hogy egyformán töltsem ki (fénymásolni nem ér, indigó pedig nincs), íjam le, mi történt, hol és miért, meg az adataimat is firkantsam oda, hogy köröztetni tudják az igazolványokat. Többek között kíváncsian firtatták volna azok számát. Nem tudom – mondtam –, hiszen ellopták őket, így nem tudom lemásolni sem. Talán létezik egy nyilvántartás, vagy mifene? … Oké, végre kaptam egy pecsétes papírt, amivel elindultam az okmányiroda felé.
Szinte még be sem léptem, amikor beküldtek egy fülkébe és készítettek rólam fotót (talán már írtam, hogy szakadó esőben rohangáltam egész nap egyik fontos helyről a másikig, esernyő nélkül). Nos, arról a fotóról a saját édesanyám sem ismerne rám. Bescennelték még az aláírásomat is … és még mindig nem hagyták, hogy elmondjam, miért is akarok új iratokat. Mondták, majd a villogó és zenélő csodamasina kiírja a nyerőszámomat, akkor kerülök sorra, ott majd mesélhetek. Úgy egy óra elteltével elérkezett a várva várt pillanat és egy szigorú, szúrósan néző hölgy elé ülhettem, hogy valljak a történtekről. Elétettem a rendőrségi jegyzőkönyvet – amely szerint nincsen semmiféle igazolványom – és kértem, készítene újat. Erre felszólított, hogy igazoljam magam, miszerint én vagyok én. Nem tehetem, nincs mivel – válaszoltam, – azért vagyok itt. De hát ő akkor most minek alapján készítsen nekem papírokat? – kérdezte. Nála is próbáltam célozgatni arra, hogy volt egy személyim, ahhoz készítettek nyílvántartást, fotót, elkérték az összes azonosító akármit anyukám nemétől, nevétől, színétől és szagától kezdve, vettek aláírás mintát és van egy rendőrségi jegyzőkönyvem, ami feltételezhetően igazolja, én vagyok én. Á, nem úgy megy az! – vágta rá a hölgy. Vigyek neki születési anyakönyvi kivonatot, anélkül egy tapodtat sem!
Elindultam hát hazafelé, hogy túrjak egy jóízűt. Fogalmam sem volt, meglelem-e az egyetlen létező, mindent eldöntő papírost. Utoljára akkor volt a kezemben, amikor 14 éves koromban megkaptam az első személyimet. És ha nincs már meg? Utazzam Miskolcra, ahová csak megszületni vitt a mamám a pocakjában, vagy abba a városba, ahol épp akkor laktak a szüleim? Ott aztán majd rám néznek és örömmel fogják mondani, hogy persze, megismerjük, maga volt az a csecsemő, akiről akkor kiállítottuk azt a kivonatot, naná, hogy adunk helyette másikat??? Ám szerencse a kvászban, meglett a fecni. Másnap visszamentem az Önkormányzatra, ahol 4.000 forintért kaptam egy új lakcímkártyát, meg egy ideiglenes személyit.
A TB még hátravan. Azt majd a jövő héten. Addig gyúrok idegre.
Közben azért elgondolkodtam, nem is olyan rég volt, hogy az adóhivatal meghaltként tartott nyilván. Most papírok híján, feltámadottként sem létezem. Most kellene valami "nagyszerűt" lépni és megtapasztalni, mi mindenre lehetnék képes a szellemvilágban. Mert aki nincs, az szinte bármit megtehet.

"Személyi igazolvány, van, tehát én létezem,
Személyi igazolvány, az egyetlen igazolvány
mellyel hitelt érdemlően igazolhatom,
hogy azonos vagyok velem.

Ha eltévedek a forgalomban, vagy
átmeneti zavaromban nem találom a helyem,
Vagy szavamnak mások előtt kell hitelt adnom,
olyankor előveszem,
És minden változást, mely feltüntethető,
én becsülettel beírattatok.
Oly megnyugtató érzés pecséten látni,
hogy egy ideig még érvényes vagyok."

(Bródy János : Személyi igazolvány)

Szólj hozzá!

Címkék: bakker betart a hivatal emberkert mondd a magadét

A bejegyzés trackback címe:

https://rokica.blog.hu/api/trackback/id/tr12506457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása