Szia Rókica !:)

Sokszor voltam már Nálad, csak csendben olvasgattalak, de mostmár vettem a bátorságot,
- hisz meglátogattál Te is - hogy megmukkanjak. Bár tenném ezt inkább egy előbbi posztodhoz, csak nincs időm megkeresni, melyik ébresztett akkor személyes gondolatokat, pont feléd.

Nem ismertem ezt a verset, de nagyon szép...
Szeretem a költészetet, sokat mondtam verseket anno, / gimiben én voltam a fő verselő versenyző, nyertem is rendre, e műfajt ott én vittem trendre :)/ és írtam is jó párat, néha komolyat, olykor vidámat, szóval az én világom is ez, has.an Hozzád. Sok gyönyörű sort olvastam már itt...

Legyen szép napod !:)

Kedves Hölgyi, igazán jókedvre derítettek a soraid. Aranyos a versed is és örülök, hogy vannak még rajtam kívül, akik bolondulnak a műfajért, akár úgy, hogy maguk írnak, akár úgy, hogy előadják a költeményeket.
Volt nekem egy oldalági felmenőm, aki egykoron írta, hogy:
"Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek."
Ebben persze tévedett, de hát akkor ő még nem tudhatta, hogy jövünk még páran a sorban. Engem az ő árnyéka tart erősen vissza attól, hogy magam megpróbáljak verset írni, mert ez csak méltatlan lehetne. Igaz, játszásiból, a barátaimmal, vagy hasonló barázdáltra hülyült pajtijaimmal néha megpróbáltunk rímeket faragni, ami nem tagadom, sok önfeledt pillanatot, örömöt okozott, de igazán csak mások sorait vagyok képes úgy olvasni, hogy azokra versként tekintsek. Az irodalom imádata viszont áthatja az életemet. Ha valaki úgy döntene, hogy egyszer csomagolnom kéne és a világ vége lenne a célállomás, akkor is ott lenne a pakkomban annyi míves kötet, amennyi csak belefér. Mert megfogalmazzák helyettem, amit én nem tudok úgy. Mert munkálják az agyat és a lelket. Mert jólesnek. Mert nem lehet nélkülük élni.
... És ha már van blogbarátainknak kocsmája, kávéháza, adnak hordót a szónokok talpa alá, hadd legyen itt egy kis antikvárium (a címkefelhőből mindenki válogathat a neki tetsző témák közül), vagy mesesarok, ahol meg lehet pihenni anélkül, hogy okosnak kelljen tűnnie bárkinek. Itt lazulni, olvasgatni, kikapcsolódni lehet, miközben – sajnos soha semmi nem tökéletes –, el kell viselni a boltos kisasszony szenvelgéseit. De hát ő is csak emberből van és mint ilyen, minden porcikájában esendő.

Húúúúúúúúúú Rókicaaaaaaaaaaaaa !:)))))))))))))))

Jesszus!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szó bennszakad..................

Csak neeeeeeeeeeeeeeeeeem???????????????!!!!!!???????????

Drágám, Te a véredényeidben hordozod a költészetet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Így könnyű !:))))))))))))))))


ADY.............Húúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!!!!!!!!

Teljesen meg vagyok zavarodva !!!!!!!:))))))))))


Nagyon büszke ember lehetsz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
És joggal !!!!!!!!!!!!!!!!!
A kedvencem a Rokonod, a zsenialitás maga !!!!!!!!!!


Na. Összeszedem mán gondolattyim, és valamit mégis, e megszeppent, megilletődött
hebegés-habogás helyett :

Rókicám, noha nincs sok közünk dicsőségeikhez, a felmenőinkre jogunk van, és kell is büszkének lennünk, s Neked bőven van mire !

Én ilyenkor, mint mások által is elismert, nagy emberről Nagyapámról ejthetek szót, aki azért nem volt ennyire csodált és közismert, de a maga szakterületén - paleontológus, geológus - kiválót alkotott, az akadémikusságig vitte, és a Révay Lexikonig. De valahogy ezt a "vénát" nem szokás örökölni, szemben a Tiéddel, no azt igen !


Élj hát vele bátran !!!!!!!!

Szívesen olvasnék Tőled is sorokat, bár valahol annyira megértelek....
Túl nagy a felelősség, túl nehéz az elvárás súlya, a gyarló össze
hasonlítgatásoktól való ösztönös félelem........
Tőlem ne félj.........!


Rókicám, köszönöm, hogy beavattál!
És köszönöm úgy ánblokk!:))))

összehasonlítgatás /bocs/

Kedves Hölgyi,

úgy van az egészen pontosan, ahogy írod. Semmi befolyásom nincsen és nem volt, nem is lehetett arra, hogy kik jártak előttem (bár mint említettem csak oldalág, bár a hajlam valószínűleg tutira onnan jött, de tudod, a zsák és a foltja...).
Ami komoly büszkeséggel tölthet el, az a gyerekem, a párom és a barátaim, mert hát őket én nevelem, én választom, részem van a formázásukban – mint ahogy nekik is az enyémben.
Hogy az őseim mit hogyan és miért tettek – akár jól, akár rosszul – az csak engem formálhatott és nem visszafelé. Volt közöttük ilyen is, olyan is. Én, érdekes módon egyik boszorka nagyanyámhoz tartom magam legközelebb állónak, mert ő volt olyan füvesasszony, aki ismerte és imádta a természetet és annak minden rezdülését.
Nekem már nincs sok közöm a székelyföldi rokonsághoz, amit ugyan sajnálok, de hát a sors keze betette a lábát és a történelem kereke is defektet kapott idő közben. Persze, ez azért nem jelenti azt, hogy ne hízna a lelkem, amikor őseim neve felmerül (mert persze, hogy gyarló vagyok), ám a létükkel sehol nem szeretem az érvrendszeremet megtámogatni.
A véredényeimben / :-))) / most speciel egy rakás parát hordozok, mert lassan-lassan le kell vizsgáznom és úgy gondolom a fejemben csak egy nagy rakás afrik van, az is kiszáradva. Egyik nap úgy érzem, nekem más jegy nem is lesz elfogadható, csak az ötös, aztán egyet alszom és már egy kicsike görbe jeggyel is beérném. Most épp az utóbbi korszakomat élem. De hát az élet már csak ilyen.

Dear Rókica!

Tök yóó verset raktá' má megint ide.
Viszont jut eszembe van nálam 1 szép vastag verseskötet.... :(
Mit tegyek vele? (Kicsinyt szégyellem az arcom...)
A boszorkában igazad lehet.

:-)
Tudom, a nagy Faludym Nálad van. Azt is tudom, hogy nem gyújtasz be vele. Olvasgasd, szeretgesd. Majd visszakapom. Ha túl leszek az agytágításaimon, úgy is találkoznunk kéne már.

Yeah legfőbb ideje lenne....
Időm mint a tenger... sajnos.