HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

szeptember 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

lacuna

2008.12.10. 06:00 rokica

Juhász Gyula: Szavak

 

Szavak, csodálatos szavak,
Békítenek, lázítanak.

 

Eldöntenek egy életet.
Följárnak, mint a kísértetek.

 

Szárnyalnak, mint a gondolat.
Görnyedve hordnak gondokat.

 

Világokat jelentenek.
Meghaltál, ha már nincsenek.

 

Dalolnak és dadognak ők.
Gügyögnek, mint a szeretők.

 

Ölnek és feltámasztanak.
Szavak, csodálatos szavak.

Kiss Tamás: Elfelejtett szavak

 

Csak titeket kereslek,
kimondhatatlanok.
Nem alszom sokszor éjjel,
sírok miattatok,

 

mert amit mondanék is,
csak elejtett falat
nélkületek, ti kedves
elfelejtett szavak.

 

Már azt hiszem, azért – mert
titeket elhagyott –
lett néma, aki néma
és hallgat a halott,

 

s azért fúl el a lélek,
mire a szánkhoz ér
s mint seben át belőle
azért hull, hull a vér.

Fábri Péter: Tyúkeszű vers

 

A szavak, mint a tojás héja: bennük
valami él, talán éppen a kód,
s végül a tojáshéjat és a kódot
föltöri majd a törekvő utód,
és így életre kel – csipogni kezd, és
eleinte még érti önmagát,
de fölnő, s minden egyre titkosabb lesz,
érthetetlen és zárt, mint egy tojás.

Magyari Lajos: Szavak
Sütő Andrásnak

 

Egymilliószor megverve, megáldva,
a szavak fellegvárába bezárva,
élve hűségvizen, jóság-kenyéren,
szándékaidban örök tettenérten,
égre rúgtatva, hol csillagszilánkok
megsebzik és szétszabják az álmot,
a mélybe lebukva, le, gyökerekre,
a kínok pörgő korongján pörögve,
és győztesen mégis, mégis birtokolva,
e birtoklásért indulva birokra,
hol szelíd harcon, csak magad sebezve,
születik már a dolgok égi rendje:
a lét odabékül lassan a kezedhez,
csak minden percét nevén nevezd meg,
és rád hallgat a dolgok szétbogárzó nyája
– nincsen szükséged dobra, lármafára –,
mert megőrzik e világot, korokon át,
nyelvünk szavai, hű sorkatonák.

Baka István: Csak a szavak

 

Csak a szavak már nem maradt más
csak a szavak csak a szavak
a tó szavában úszom én hol
a hínár mondata tapad
testemre és a mélybe húzna
de hát az is csak szó a mély
nevezz meg és a név a szó majd
kiszabadulva partot ér
csak a szavak már nem maradt más
nem táplál a kenyér s a bor
lélek vagyok ki test-koloncát
hurcolva folyton megbotol
a semmi és a lét közötti
küszöbben bár ez a küszöb
szó maga is csak és riadtan
tévelygek a szavak között
jó volna lenni még talán de
mit is tegyek ha nem lehet
a szótáradba írj be s néha
lapozz föl engem és leszek

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers juhász gyula baka istván kiss tamás fábri péter magyari lajos

A bejegyzés trackback címe:

https://rokica.blog.hu/api/trackback/id/tr6814756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.