HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

szeptember 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

esély

2010.11.05. 10:47 rokica

Ma felhívott egy ismeretlen ismerős (személyesen soha nem találkoztunk és az ismeretségünk sem régi). Ékszert rendelt és vásárolt tőlem. Telefonált, hogy elmondhassa, mennyire örül neki és ki mindenki másnak dicsekedett el már a kincsével – akik mind keresni fognak engem és majd rá hivatkoznak. Mert jóságos vagyok, mert szépséget alkotok, mert, mert, mert… és ő milyen boldog!
De jó tanácsként azt is hozzátette, hogy ne bízzak meg látatlanban az emberekben – mert bár ez neki roppant módon jólesett – nem mindenki becsületes és ha ismeretlenül, előre elküldöm a valamit, járhatok úgy is, hogy valaki nem fog fizetni.

Tudom. Mindezt tudom. Én valahogy mégis… vagy mégse…


Garai Gábor: Bizalom

 

S ha százszor is becsapnak, és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítnek,
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

 

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet.

 

De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;

 

ki-be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!

 

Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

 

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

 

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

 

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.
 

 

4 komment

Címkék: vers emberkert garai gábor

A bejegyzés trackback címe:

https://rokica.blog.hu/api/trackback/id/tr892425385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hacsaturján 2010.11.06. 06:02:12

dömdödödöm. (van benne pampalini is)

hölgyválasz · http://holgyi.freeblog.hu 2010.12.22. 18:50:00

Rég jártam erre Rókicám...

Remélem jól vagy/vagytok, Lapitól jövök, ő is alig jelenik meg a saját fészkében, hasonlóan kezdtem ott is.
Azért kicsit sajnálom, hogy a mi kis virtuális közösségünk felbomlott, persze ebben saját lustaságom, ( ill. inkább időhiányom + egyre lanyhuló érdeklődésem a blogozás iránt ) is benne van vastagon.

Rókicám, azért 1 évben legalább egyszer, mindenképp figyelek Rád, hadd kívánjak hát Neked, Hacsának, egész Családodnak nagyon szép Ünnepet, boldog Karácsonyt!

Szeretettel : Hölgyi.

rokica · http://rokica.blog.hu/ 2010.12.23. 21:50:09

@hölgyválasz:

Kedves Hölgyi!
Tudod, amióta egy személyben vagyok az egész XY kiadó (minden normális ember elmenekült a ladikról), azóta egyszerűen kommunikációs csömöröm van. Muszájokat kell csinálnom reggeltől estig, sokszor, ha betűt látok, már borulok. Ide csak fejben írok. Ha néha lenne is időm blogolni, már kedvem nincs hozzá - így aztán nagyon is értem mások lanyhuló érdeklődését.

De félre ború, Neked is nagyon boldog ünnepeket kívánok!

hölgyválasz · http://holgyi.freeblog.hu 2010.12.31. 07:13:56

Kedves Rókicám, bocs, hogy csak most...

Húúú, hát akkor nagy nyomás van Rajtad!
Teljesen megértelek egyébként, még ezek nélkül is van úgy, hogy az embernek csömöre lesz, magam vagyok erre az élő példa.

Alkottam egy új mozaikszót a következő évre, bemásolom ide, amit odaát írtam az imént, s amit Neked is kívánok:

"Szerintem, ha az ideinél nyugodtabb új esztendőt kívánok, már előrébb vagyunk. Ez egy olyan összegző fogalom, ami csak úgy teljesülhet, ha örömeink vannak, ha lelki és fizikai( hess desznyó gondolatok!) értelemben egyaránt elégedettek vagyunk.

Eszerint tehát amondó vagyok :

NYUÉK!

(Ha valakinek, - látva e mozaikszót - furcsa asszociációi támadnának, az csak a véletlen műve, semmi köze a nyugdíjkasszához, és egyéb nemzeti ügyekhez!:)

Szóval Rókicám:

NYUÉK szeretettel!