HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

szeptember 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Mindennapossá vált a sírgyalázás a Házsongárdi temetőben

2011.03.29. 12:00 rokica

Michl József kereszténydemokrata képviselő arról beszélt, hogy mindennapossá vált a sírgyalázás a kolozsvári Házsongárdi temetőben, mely Európa egyik legrégebbi temetője. Mintegy 200 síremlék vár ott arra, hogy az UNESCO védetté nyilvánítsa - tette hozzá.

Emlékezetes: a Magyar Rádió március közepén adta hírül, hogy romokban áll a házsongárdi temetőkertben nyugvó Dsida Jenő sírja, de úgy tűnik, Kós Károly, Reményik Sándor és Szenczi Molnár Albert nyughelyét sincs, aki megmentse.

(http://hetivalasz.hu/vilag/mindennapossa-valt-a-sirgyalazas-36534)


Áprily Lajos:   Tavasz a házsongárdi temetőben

 

Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének

 

A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.

 

Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.

 

Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.

 

De a vasárnap délutáni csendben
nagyon dalolt a név zenéje bennem.

 

S amíg dalolt, a századokba néztem
s a holt professzor szellemét idéztem,

 

akinek egyszer meleg lett a vére
Aletta van der Maet meleg nevére.

 

Ha jött a harcok lázadó sötétje,
fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje.

 

S a dallamot karral kisérve halkan,
napsugaras nyugat dalolt a dalban,

 

hol a sötétség tenger-árja ellen
ragyogó gátat épített a szellem.

 

Aletta van der Maet nevét susogta,
mikor a béke bús szemét lefogta.

 

S mikor a hálátlan világ temette,
Aletta búja jajgatott felette,

 

míg dörgő fenséggel búgott le rája
a kálvinista templom orgonája.

 

Aztán a dal visszhangját vesztve, félve
belenémult a hervadásba, télbe.

 

Gyámoltalan nő - szól a régi fáma -
urát keresve, sírba ment utána...

 

A fényben, fenn a házsongárdi csendben
tovább dalolt a név zenéje bennem.

 

S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,
egyetlen könny, hogy azt a dallamot
Aletta van der Maet-nak megköszönjem.

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers áprily lajos olvastam valahol

A bejegyzés trackback címe:

https://rokica.blog.hu/api/trackback/id/tr152781537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.