HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

elment ő is ...

2009.06.26. 07:00 rokica

 

 

 

Életrajz

Earth_Song

 

Szólj hozzá!

Címkék: zene

Búcsú atyai barátomtól: Köszönöm, hogy voltál nekem …

2009.06.24. 18:35 rokica

 

Nagyon fogsz hiányozni. A szavaid. A humorod.
Az intelligenciád. Az emberséged. A bölcsességed.
De mindenek előtt a féltő szereteted.

... És ezt már soha nem mondhatom el Neked.

Reményik Sándor: Végrendelet

 

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

 

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

 

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.

 

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.

 

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.

Szólj hozzá!

Címkék: vers reményik sándor

Ma olvastam …

2009.06.18. 16:29 rokica


A Magyar Elektronikus Könyvtár újdonságai (a teganapi napon került föl) között szerepel:

Rejtő Jenő: Az elveszett cirkáló c. műve rovásírással!

Valaki elmagyarázhatná nekem, hogy hogyan jön egymáshoz a kettő? Szegény Rejtő ősmagyar volt? Netán a Szíriuszról jött és Jevdokovoba ment munkaszolgálatra? Nyereg alatt puhította a fehér lovat, csodaszarvas pörköltet evett vacsorára töltött turullal – nem pedig egy csésze kávéért írt egy-egy oldalnyi (fejezetnyi) regényt?

Vagy már megint én vagyok eltévedve?

http://mek.oszk.hu/07100/07149/07149.pdf
 

6 komment

Címkék: bakker

... hát kívánj szép álmokat!

2009.06.15. 07:07 rokica

Álmomban osztálytalálkozón voltam – amit előzetesen pár haver szervezett, meglepetésül, főleg miattam. Ott volt Taki, Zatya, Krisi, Pisti, Tunya, Balassa, Marinho, Ari, Szőlő, Pocok, Ali Erzsi és Konglo. A többiek is részt vettek, de nekik nem volt különösebb szerepük a történetben.

Nagy banzáj volt, Taki valami hajót is kibérelt (szegénykém, mindig rámarad a helyszín biztosítása), ami tele volt virággal. Főleg a piros muskátlikra emlékszem, a hajó fehérségére és a zöld parti fűre (méghogy az ember nem álmodik színeset!). És megint az a sok víz … Már hetek óta. Szürke és egyáltalán nem csábító.

Szólt a zene, táncoltunk is, de aztán nekem sürgős intéznivalóm adódott, mert meg kellett védenem a srácokat valakiktől. Fogalmam sincs, mit akart ez az ellenség és kik voltak ők, de ellenség volt és kész. Méghozzá erős és harcias. Főleg az egyik csajszi.

Ráadásul még sminkelni sem volt időm.

A végére nagyon csúnyán el lettem verve, mert el volt a lábam macskásodva és nem tudtam a csajszi fejét lekaratélyozni*. Volt nagy adok-kapok, még röhögtek is rajtam, mert nem sikerült egyetlen jól irányzott fejrúgást sem kiviteleznem, aztán persze, kaptam, amit ilyenkor szokás. Később eltakarodtak, de akkor már felébredtem.

Hát, jó reggelt doktor Freud!

(*tudom, hogy nincs ilyen szó, de ha lenne, én „ly”-nal írnám. Meg azt is tudom, hogy ez a mondat így nagyon magyartalan, de élni akarok a művészi szabadossággal és passz.)

 

4 komment

Címkék: csak úgy

repül a ... repül a ... sárkány

2009.06.14. 21:38 rokica

 ...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Filipo, a "pilótám" (persze, nemcsak az enyém, hanem a világ legjobbja ... legalább is szerintem). Egyébként, a felhők felett tényleg mindig kék az ég!

Fentről ilyen a Duna: 

Lentről pedig olyan vagy, mint egy molylepke. Magasabbra repülve, még olyan sem.

De mindennek vége szakad egyszer és előbb-utóbb le kell szállni. Sajnos.

8 komment

Címkék: csak úgy jártamban keltemben életméz

mai agymosás

2009.06.12. 12:00 rokica

"Ívóvíz energetizálása:

a drágakövek piezoelektromos rezgései által a víz új információt kap, ezáltal a víz ősereje aktiválódik.”

Ezt az imént olvastam.

Azon túlmenően, hogy a szövegkörnyezet nem ívóvízre (amelyben ugye, halak szaporodnak – ezt az embernél egészen máshogy mondanánk még akkor is, ha a technikázás kádban, medencében, jakuzziban, esetleg a természet vizeiben zajlik), hanem simán ivóvízre utal – az egészet a legcsekélyebb mértékben sem értem, bár igazán áltudományosan hangzik. Állítólag bele kell dobálni mindenféle drága- és féldrágaköveket a vízbe, amit megiszunk és akkor nagyon, de nagyon egészségesek leszünk. Biztosan az én hibám, ha kicsikét kételkedem.

 

4 komment

Címkék: woodoo

kaptam egy értesítőt

2009.06.12. 06:55 rokica

Gondoltam, megosztom veletek is:

Az Aréna Plázában havonta egyszer van egy szerdai nap, amikor kupon ellenében szinte az összes üzletben 20%-kal olcsóbban vásárolhatsz terméket! Ha érdekel, itt az oldal, ahonnan letöltheted és kinyomtathatod a kuponokat:
http://www.arenaplaza.hu/cikk/nyomtathato-kuponok
 

 

Szólj hozzá!

Címkék: zseb és pénz

Orbán Ottó: Ballada a nagy modernekről

2009.06.08. 12:00 rokica

Hol van Baudelaire, a lélek utazása?
És hol Rimbaud? Hol a részeg hajó?
Hol a múlt század vak várakozása? –
hisz’ rossz korban is készülhet a jó…
Hol van Wagner, a tűzoltóparancsnok,
s a lángnyelv, mely a Walhallába kap?
S Gauguin – nők, fényköd, tenger és narancsok…
De kelhet-e ma a tegnapi nap?

 

S hol Alma Mahler, a nagy-ágyú nőstény,
ki ölébe vont össze tűzerőt?
S a faun Debussy, Sztravinszkij, az őslény,
s a vakító kubista háztetők?
Hol Apollinaire? És hol az avant garde?
Hol a ricsaj, az elv, a vaskalap?
S az irányzat, a lángoló aranykard?
De kelhet-e ma a tegnapi nap?

 

Hol a nagyhangú világmagyarázat?
Hol a megégett hullából a hit?
Mit hagyott ránk e gyalázatos század,
a tömeggyilkos, mocskos huszadik?
Legyünk modernek? Legyünk posztmodernek?
Legyen a vers pöröly, mely odacsap?
Szellemünk pára, s jeges űrbe dermed…
De kelhet-e ma a tegnapi nap?

 

Ajánlás

 

Herceg, világod puszta semmit őröl.
Időd, mint nyitva hagyott kerti csap.
Jobb lenne mindent kezdened elölről!
De kelhet-e ma a tegnapi nap?
 

Szólj hozzá!

Címkék: vers orbán ottó

Múkoggy!

2009.06.07. 10:15 rokica

Az úgy kezdődött, hogy volt egy megbízható Energomatom. Évekig szolgált nálam, a legnagyobb megelégedésemre. Aztán egyszer csak a kezemben maradt a belsejének a „kupakja”. Eltört (elérett?) az a hajszálvékony rugó, ami a fedelet zárta a dobon. Gondoltam, sebaj, egy piszlicsáré műanyag alkatrész, elmegyünk a Hajdúsági szervizbe, aztán veszünk. Igen ám, de kiderült, ez a dolog nem szerelhető le a dobról, ha veszek, akkor egy egész dobot kell megvásárolni. Mint említettem, a kütyü már ezeréves volt, a dob majdhogynem annyiba került volna, mint egy új gép.
Ez úgy születésnapom környékén történt (ekkoriban még négy emberre mostam, nem volt kis meló a kádban taposni különféle ruhákat, törölközőket, ágyneműket, majd e végeztével csavarni, tekerni, szárítani) … mikor is egyik nap arra mentem haza, hogy egy szép, új masina várt a fürdőszobámban. A családom – mondván, hogy „a mosónők korán halnak” – megleptek egy Indezittel, sok tízezer forintocska befektetés árán. A gépike úgy fél évig dolgozott, aztán se kép, se hang, sztrájkba lépett. Hívtam volna doktort hozzá, de az közölte, hogy csak a kiszállási díj három darab ezres, ha szállítani kell, az legalább hat – és még nem tudni, mi romlott el benne (x + y a négyzeten forint?). Rendesen elkeseredtem.
Elkezdtem vadászni és az iwiw-en ráleltem egy olyan régebbi darabra, amilyen az elsőfajta enyémke volt. Hatezer forintért kínálták, működöképes volt és még házhoz is hozta a srác. Rendes kölök volt, mondta, hogy a kiadott albérletében volt a készülék, de mivel eladja a lakást, fölöslegesé vált a cucc, ezért adja csak ennyiért. Én osztottam, szoroztam és oda lyukadtam ki, hogy ez még a hülyének is megéri, hát még nekem.
Nem is volt semmi gond, mind ma reggelig. Megetettem törölközőkkel (persze, hogy jó vastag, nehéz, nedvszívó textilneműk) és felcsavartam jó meleg hőfokra, a fertőtlenítést elősegítendő. Ez nálam egy dili, tudom, de számomra így megnyugtató. Egy idő múltán arra eszméltem, hogy nem hallom a masa hangját. Kimentem a lakhelyére, ahol egy szaunaszerű gőzfelhő fogadott – és valóban állt a motor. Tele forrásban lévő vízzel, fövő cuccokkal, világító lámpával, ami jelezte, hogy áram alatt van és lassan felszáll a szerkezet. Gyorsan kinyitottam, egy lavoárba fejtem a benne pangó vizet, majd két körömmel (hogy ne égjek össze), kikapkodtam belőle a holmikat. Aztán hideg vízzel – belül – lehűtöttem a masinát, ezt a levet is leengedtem, majd eme folyamatot megismételtem még háromszor, mert csak az utolsó öblítésnek lett kifolyatáskor normális hőmérséklete. Aztán megpróbáltam újra indítani. Se kép, se hang…
Kedveseim, mosógépet keresnék, jutányos áron! Mert „a mosónők korán halnak”. A mosógépek, úgy tűnik, még korábban.

(kép: Henri de Toulouse-Lautrec – Mosónő)
 

Szólj hozzá!

Címkék: technika bakker

tiszta, mint a víz ...

2009.05.26. 10:01 rokica

Natalie_Okri

Stavros_Flatley

Julian_Smith

Greg_Pritchard

Holly_Steel

és a ráadás:

Kieran_Gaffney 

2 komment

Címkék: zene video

„Álmomban két macska voltam” (3.)

2009.05.23. 08:00 rokica

agyrajáratás:

Az orvos is emberből van, csak többnyire fehér köpenyt hord.

Az a doki, aki guvadt szemekkel, üres tekintettel, magában dumálva járkál a folyosón – de nem folyik a nyála –, az nem biztos, hogy hülye, lehet, hogy csak harmadik napja ügyel és még egy nyomorult pohár vizet sem tudott inni.
Ugyanez nyálfolyatás esetén megkérdőjelezendő.

Az a doki, aki egy alkesz, egoista, fennhéjázó baromnak néz ki, az valószínűleg egy alkesz, egoista, fennhéjázó barom.

Az ápolónő nem a cselédünk, hanem egy kétlábon járó gép, aki megfürdet, tisztába tesz, ha úgy adódik, ötször kihúzza és visszadugja a karodba az infúziót – és minden esetben hálás, ha megköszönöd neki (és itt véletlenül sem borítékra gondolok), hogy segít rajtad. Ha nem köszönöd meg neki, akkor is zokszó nélkül megteszi ugyanezt, de nem mosolyog.

A beteget nem ér kiröhögni, ha műtét előtt elmondja a dokinak, hogy bármi baltörténés esetén szeretné a szerveit felajánlani azok számára, akiknek szükségük van rájuk.
Nem ér azt mondani, hogy egy epeműtétbe nem szokás belehalni, mert én láttam már olyat, hogy egy élsportoló nem ébredt föl az altatásból.
Meg láttam már karón varjút is.

A csoki akkor a legfinomabb, amikor tiltják tőled.
Olyan, akár a japánoknál a fugu. Tudod, hogy könnyedén lehet tőle problémád, de akkor is enni kell belőle. Muszáj.


 

7 komment

Címkék: emberkert kis testi huba

„Álmomban két macska voltam” (2.)

2009.05.22. 11:32 rokica

folytatás:

Az ébredésre nem emlékszem. És ez a filmszakadás állítólag nemcsak nálam zajlik így. A tesóm (aki elég sok műtétet végez) előre szólt, hogy így fog történni. Csicsikálás után felébresztik az embert, akkor még a torkában van az intubálócső (mert sose lehessen tudni…), aztán, ha minden stimmel, kihúzkodják. Ezt követően megfigyelik, úgy tizenöt percen keresztül (nálam valami nem volt gömbölyű, így háromnegyed órán keresztül voltam az őrzőben). Ekkor kommunikálni kell, beszélni arról, hogy mit és hogy látsz, fáj-e a fejed és mit érzel. Nekem fogalmam sincs, miket mondhattam (sajnos azonban, van elképzelésem magamról). Csak remélni tudom, hogy senkit nem küldtem el sehová, nem voltam közönséges és nem fecsegtem ki a hétpecsétes titkaimat.

A visszakocsikázásra sem emlékszem. Az első emlékképem az, hogy a rendes kórházi ágyamból bámulom a lánykámat, látom kimenni az ajtón, aki visszafordulva puszit dob, integet, és azt mondja: este visszajövök.

Nem éreztem fájdalmat, nem éreztem semmit, csak ismét sürgős aludhatnékom támadt, mintha azt megelőzően nem azt tettem volna órákon át.
És itt jön játékba a címben említett Karinthy idézet: „Álmomban két macska voltam és játszottam egymással.”
Ugyanis szerintem, megborult az agyam. Nem tudathasadásos, skizofrén állapotba kerültem, hiszen nem két személyiségem volt (hol az egyik, hol a másik), hanem én tudtam, hogy két ember vagyok. Az álom és az ébrenlét határán az egyik a nulla ponttól kicsit pluszban az ébrenlét, a másik pedig ugyanannyira mínuszban az álom felé. Amelyik aludt, az kedves emberekről álmodott (ő maga is túlcsordult a szeretettől) és mosolygott rájuk. Erre a másik (aki elég kötekedő, krakélernek mutatkozott) azonnal odaszólt neki, hogy: „Mit vigyorogsz, amikor alszol? Teljesen hülye vagy?” … és ez nem egyszer, nem kétszer, hanem jó párszor előfordult. Sőt, egyszer az éberebbik morci hangosan beszélt valakivel, amire én, a róka, felébredtem – és nem tudtam elképzelni sem, miért nem lehet csöndben maradni, amikor még aludni szeretnék (mindemellett persze igyekeztem úgy tenni, mintha nem is mondtam volna semmit).

Szóval olyan szürreális volt az egész, hogy azt el sem tudom mondani. Hála az égnek, ez a fennhangon beszélősdi volt az utolsó egyelőre – és remélem, utoljára.
Ámde most már meg tudom érteni a drogosokat. No nem nagyon, csak egy kicsit. Ugyanis a fentebb említettek közül „az”, amelyik tele volt szeretettel, békével, az nagyon jól érezte magát. Ha a mákonyosok ilyen érzeteket élnek át, amikor betépnek, akkor bizonyára „visszavágynak” abba a környezetbe. Azért nem kell ám megijedni, én örülök, hogy túl vagyok rajta és soha nem idéznék elő ilyesmit magamtól, mesterségesen. A szeretetet jobb ébren megélni.

Erősen hezitálok azon, hogy ezt a sztorit elmeséljem-e legközelebb az agyász bácsinak, vagy hagyjam a fenébe az egészet és nyugodjak bele abba, hogy az altatás mellékterméke volt az egész?

Egyszóval, minden nagyon gromek, nekem pedig eszemben sincs hamarosan újra kórházba menni.

 

Néhány leszűrt megállapításommal majd még jövök…

 

Szólj hozzá!

Címkék: emberkert kis testi huba

„Álmomban két macska voltam” (1.)

2009.05.20. 21:06 rokica


A műtét sikerült, a beteg – mondják –, működni fog. Négy lyukkal több lett rajtam és három bazi nagy kavicsot szedtek ki belőlem. Oda is adták, de mikor már mindenki megcsodálta és kellőképpen elszörnyülködött, kidobtam a fenébe. Visszatetetni úgysem akarom. Azért annyira nem buli.
Jelenleg úgy érzem magam, mint egy nagyra nőtt rágcsáló. Naponta nyolcszor kell kajálnom. A baj csak az, hogy ez idáig úgy tűnik, semmi nem kompatibilis a szervezetemmel, mert olyan vagyok, mint egy játékgép. Fölül bedobom – és szerencse, hogy a lakásom legkisebb helyisége nincs messze –, mert így, ha mákom van, időben elérhetem a csatlakozást.

A dokik cukik voltak, a nővérek pedig egyenesen tündérek.
Szegény énorvosom úgy kivolt, hogy a nap végére nem is emlékezett rá, hogy ő műtött engem. Az esti vizitnél úgy nézett ki, mintha éppen egy fradi meccsről érkezett volna, ahol jól összeverték. A két szeme körül éktelen, fekete karikák tették valószínűtlenül halálfejszerűvé a sápadt arcát. Én, szívem szerint orvoshoz küldtem volna. Fogalmam sincs, hogy hogyan csinálják? Úgy lehúznak három napot és két éjszakát a műtőasztalnál, hogy nem esznek, alig isznak, az alvást pedig ráhagyják a betegekre.

A műtét, az vicces volt. Persze, már amit érzékeltem belőle. Mikor betoltak az előkészítőbe, majd’ mindenki mobiltelefonált. Gondolom, két műtét között élik a saját életüket. Nem messze a gurulós ágyamtól egy szőke, maszkos, fiatalka hölgy gubbasztott valami sámlifélén és szidta a jó édes anyját azoknak, akik aznapra valami aneszteziológus konferenciát tettek. Mint utóbb kiderült, ő volt az altatóorvosom – mint mindenki másnak az elkövetkező három napban. Két pasi a háttérben épp arról beszélgetett, hogy ki, kit dug (sic!). Mivel őket nem láttam, az említett babákat pedig nem ismertem, így érdektelen volt számomra a beszélgetés. Picit már untam magam, amikor jött Fittipaldi és begokartoztunk a műtőbe. Próbáltam volna neki magyarázni, hogy én simán fel tudok mászni a műtőágyra, de ő, szűkszavú ember lévén annyit szólt csak, hogy „ne má’…” és mint egy tollpihét, átemelt és lepakolt a megfelelő helyen. Csak annyit kért, hogy öleljem át a nyakát. Cseppet sem volt antipatikus, finom volt az arcvizének az illata, így nem keltett bennem ellenszenvet a dolog (megjegyzem, puszikát nem kért). Pedig nem sok pasi szokott engem anyaszült meztelenül az ölében cipelgetni egyik ágyból a másikba. Azért azt megjegyeztem, Gyurinak hívták. Legalább a nevére emlékezzem, ha majd mesélek fiatalkori bohémságaimról a leendő unokáimnak.
No, ez is megvolt, ezt is kipipálhatjuk.

Amikor már le voltam szíjazva (micsoda perverz dolog), megjelent az aneszteziológus asszisztensnő és a világ legkellemesebb hangján bemutatkozott. Elmondta, hogy ki ő és mit szándékszik velem tenni. Szólt, hogy kicsit fájni fog, amikor a kezemen lévő vénába szúrja a tűt, de nem is volt igaz. Telepakolt különféle műszerekkel, EKG géppel, vérnyomásmérővel, meg még az ujjamra is kaptam valami csipeszt. Tökéletes emberszerelő műhely. Aztán az arcom elé tartott egy műanyagmaszkot és kérte, lélegezzek belőle jó mélyeket, mert kicsit föl kellene frissülnöm a belőle áradó oxigéntől. Mondtam neki, hogy rajtam ne múljon, de nem tudom, nem kellene-e előbb elaludnom ahhoz, hogy utána fel tudjak ébredni? Nevetett, aztán elmagyarázta, hogy az oxigén szaturációm (az oxigénnel telített hemoglobin százaléka. A normális oxigén szaturáció 95%. 58-90% közötti oxigén szaturáció látható cyanosist okoz) egyenlő a nullával. Aztán megpróbált lebeszélni arról az undorító bagózásról, de ezt a lemezt már visszafelé is ismerem.

Mindeközben a két doki (az enyém, meg egy légiós) nevetve egymást cukkolták a sarokban az előttük álló ügyeleti napokat emlegetve. Olyanok voltak, mint két ufonauta, akik épp valamiféle rituális táncot lejtenek. Ez abból áll, hogy annak ellenére, hogy egy fia lélek nem fog fegyvert rájuk, égnek tartják a kezeiket, miközben aprókat ráznak rajta csuklóból.

Épp elkezdtem volna röhögni, amikor bejött a szőke hölgy, akit korábban hallottam telefonálni. Ő is bemutatkozott és pikk-pakk elkezdett ügyködni álomba ringatásomon. Valamiféle egységeket diktált az asszisztensnőnek, aki ezeket be is fecskendezte szépen, sorban, a korábban belém szúrt kanülbe. Mondta, hogy kicsit majd szédülni fogok. Pár másodperc múlva úgy is lett. Szóltam, hogy már ringlispíleznek a lámpák, mire megnyugtatott, hogy ez igazán remek – és ez volt az utolsó, ami eljutott a tudatomig.


folyt. köv…
 

2 komment

Címkék: emberkert kis testi huba

csak úgy ...

2009.05.06. 18:00 rokica

4 komment

Címkék: cukiság

-ségi

2009.05.05. 12:27 rokica

1.
Pénteken reggel, a Napkeltében ismét Bethlen János hatalmas eszét és sziporkázását csodálhattam meg. Riportalanya éppen az ex-sógorom volt, akit egy bűbájos és igen intelligens úrnak ismerek (főorvos, egyetemi tanár). A műsor címe: A belgyógyász is készül az influenzajárványra?

Most is szívesen hallgattam Albit, mint mindig, hiszen emberi módon próbálta elmagyarázni a tényeket, cseppet sem misztifikálva és ködösítve azt a tudást, ami az ő fejében van – és ami a szakmáját jelenti. Jó iparos és annál is jobb emberszerelő.

Nem így a riporter. Gondolom, úgy vélhette, ha a gennykeltő baktérium nevét latinul mondja, akkor sokkal tájékozottabbnak fog látszani, elkápráztatva vele a doktor urat és a nézők seregét. Még ki is húzta magát hozzá, ahogy elmesélte, mennyire is veszélyes jószág ez a Staphylococcus.
Albert hirtelen elnyomott egy csibészes mosolyt a szája sarkában. Megdicsérte Bethlent, hogy látja, mennyire felkészült, aztán a korábbi hangon folytatta, hogy most viszont egy vírusról beszélünk, ami a H1N1, az A típusú influenzavírus egyik altípusa.
És annak a nagyeszűnek még csak fel sem tűnt! Gondolom, hallotta korábban emlegetni az atípusos tüdőgyulladást, de az meg a Pneumococcus-baktérium számlájára írható.
Virológusok, ne sírjatok!

2.
Ma reggel pedig újabbat gyönyörködtem. Műsorvezetőnk Hiller Istvánnal folytatott beszélgetést az érettségi kapcsán. Számon kérte az oktatásért felelős miniszteren, hogy vajon jó ötlet volt-e bevezetni a gimnáziumok nulladik évfolyamát, ahol egy éven keresztül szinte csak nyelvet tanulnak a diákok? Mert ugye, a többi tanult tárgy – szerinte – elfelejtődik ennyi idő alatt.
Nos, szerintem pedig az a diák, aki egy négy éven keresztül tanult (most ugye, csak a felső tagozatra gondolok) tárgyat elfelejt egy esztendő alatt, annak tök fölösleges gimnáziumba iratkoznia, főleg nem nyelvi képzésre, ahol a memóriának fölöttébb fontos jelentősége van. Nem mondom, tényleg fakulhat a tudásanyag, de totálisan elfelejteni nem lehet. Ha mégis, akkor azt a diákot adják a szülők egy jó iparos képzőbe, úgyis hiányoznak a jó szakik, ráadásul jobban is fognak keresni, mint az „értelmiségiek”.

Persze, értelmiségije válogatja. Bethlen urat biztosan egész jól megfizetik. Igaz, az értelmiségi sem mindig értelmes. Mint ahogy az érettségizettek sem érettek. Lehet, hogy csak –ségik. Az egyikből A típusú lesz, míg a másik atípusossá válik.

Ezek mennek, meg a műhódak.
 

3 komment

Címkék: bakker mondd a magadét

magyar érettségi

2009.05.04. 12:00 rokica

"Jó téma volt, és végre köze volt az irodalomhoz" – értékelte 11 órakor egy, a Könyves Kálmán Gimnáziumból a szintén érettségiző barátnőivel épp távozó lány a feladatot. A kötelező (egy Jókairól szóló Mikszáth-passzuson alapuló) szövegértési tesztet többnyire közepesen nehéznek találták. A szövegalkotási feladatok közül mindannyian Spiró György szövegét választották.

A szövegértés teszt Mikszáth Kálmán Jókai Mór és kora című írásának epilógusát vette alapul. A szövegértési feladat alapja többnyire egy-egy ismeretterjesztő cikk, publicisztika vagy esszé: a diákoknak a szöveggel kapcsolatban feltett kérdésekre kell válaszolniuk, vagy az előre megadott válaszok közül a megfelelőt bejelölniük.

http://index.hu/belfold/2009/05/04/magyar_erettsegi_petofitol_spiroig/

 

Vajon értették-e? Vajon tudták-e, hogy mit olvasnak, kitől és miről? Vajon érdekelte-e ez őket egyáltalán?

Én, mindenesetre szerettem volna idén érettségizni. Illetőleg, idén is. Meg mindig. Úgy, általában…

Szólj hozzá!

Címkék: ady endre jókai mór mikszáth kálmán

Kullancs- és szúnyogveszély: soha nem látott egyedek

2009.04.29. 06:52 rokica

Előzmény: http://rokica.blog.hu/2009/02/27/fontos_68  

A globális felmelegedés nemcsak elősegíti a különböző vérszívók szaporodását, de egyes példányaik ma már olyan helyeken és kontinenseken is előfordulnak, ahol ez korábban elképzelhetetlen volt. A kullancsok és a szúnyogok is súlyos betegségek okozói lehetnek, ezért alaposan fel kell készülnünk, hogy megvédhessük magunkat.

A melegkedvelő vérszívó fajok száma a közelmúltban jelentősen megnövekedett, így jóval szélesebb körben terjesztik az általuk hordozott fertőző betegségeket. E fajok közé tartozik a kullancs és a szúnyog is. Ezek a rovarok könnyebben vészelik át az enyhe teleket, az esős időjárás pedig kedvez a szaporodásuknak, így akár egész évben veszélyt jelenthetnek emberre és állatra egyaránt.

Növekvő egyedszámuk miatt olyan régiókban és területeken is felbukkannak, ahol korábban csak hírből ismerték őket. Németországban például már feltűntek az első japán szúnyogkolóniák, és várhatóan a távol-keleti tigrisszúnyogok is egyre nagyobb számban jelennek majd meg Európában. Magyarország is veszélyeztetett, ma már a városok parkjai, a strandok és a kis kertek sem jelentenek biztonságot.

 

A kullancsok riasztó hányada agyhártya-, illetve agyvelőgyulladást okozó vírussal fertőzött, és majdnem minden ötödik állatban megtalálható a Lyme-kór baktériuma. „A kórokozókat hordozó kullancsok számának emelkedésével az általuk az emberek és állatok körében terjesztett megbetegedések száma is sohasem látott méreteket ölt” – figyelmeztet Kapiller Zoltán, a Kullancsszövetség elnöke. A Lyme-kór ellen nem létezik védőoltás: a betegség lappangási ideje több év is lehet, következményei pedig kezelés nélkül végzetesek.

Mára az eddig elbagatellizált szúnyogcsípés is első számú veszélyforrássá lépett elő. A szúnyogok által terjesztett betegségek közé tartozik a nyugat-nílusi láz, a malária, illetve a tularémia nevű fertőzés is. A mindeddig egy térségre korlátozódó kórokozók mára az egész világon megjelentek, Amerikában például számos nyugat-nílusi láz fertőzéssel találkoztak, melyek az esetek nagy részében halállal végződtek. A veszélyes kórokozókat terjesztő szúnyogfajok már a szomszédos Ukrajnába is eljutottak. Ha a szúnyogcsípéseket rosszul kezelik, elvakarják, a helyükön orbánc vagy ótvar is kialakulhat. Mivel a szúnyogok központilag irányított irtása nem tud lépést tartani az egyedszám növekedésével, az egyéni felelősségvállalásnak fontos szerepe van a védekezésben.

A csípések ellen hatásos lehet, ha ügyelünk a megfelelő ruházkodásra: ha zokniba tűrjük nadrágunkat és karimás kalapot húzunk, megakadályozhatjuk, hogy a kullancs utat találjon magának. Nagy Katalin bőrgyógyász szerint a megelőzés másik módja is hatékony: bizonyos esetekben a testre permetezhető riasztószerek jelentik az egyetlen kényelmes és hatásos védelmet. Ám vásárlás előtt érdemes átfutni a címkét is, a dietil-toluamid hatóanyagot tartalmazók hatékonyak, mégis kíméletesek a bőrhöz, így akár érzékeny bőrűek is használhatjuk, a pikaridin-tartalmúak pedig fokozott igénybevétel esetén ajánlottak.

(forrás: HVG)
 

Szólj hozzá!

Címkék: kullancs szúnyog érdemes figyelni

Kis bogárkám, meghívhatom vacsorára?

2009.04.17. 07:00 rokica

A Fűvészkert Viktória házában található a botanikus kert rovarfogó-gyűjteménye. A rovarfogó növényekhez a virágos növények közül mintegy 600 faj tartozik, ezek 7 család és 15 nemzetség képviselői. Az egész világon megtalálhatók, alkalmazkodva különleges élőhelyükhöz (mocsaras, vizes területek), ahol a növények számára nem biztosított, hogy a talajból az életműködésükhöz szükséges minden tápanyagot beszerezzék.

A rovarfogó növények speciális csapdákkal állati szervezeteket csalnak magukhoz (nektártermelő-szőrök), foglyul ejtik (terelőszőrök), majd megemésztik (emésztőszőrök) azokat.

A gyűjteményben található fajok:

Vénusz légycsapója - Dionea muscipula
A faj az USA tengerparti síkságain honos. A különleges levél, a főér mentén kettéhajlik, belsejében mindkét oldalon 3, esetleg 4 érzékszőr található, a rovarnak általában kettőt kell megérintenie, hogy a levél összecsukódjon. A csalogatásra a levél belső szegélyén elhelyezkedő cukros nedvet kiválasztó szőrök szolgálnak. Az emésztést az elszórva elhelyezkedő, antociántól pirosra színeződő felszívó-szőrök végzik. A levelek életciklusuk során 3-4-szer képesek összecsukódni, ha ilyenkor nem fognak megfelelő méretű rovart a tápanyagellátás zavart szenved, a növény visszaesik a fejlődésben. Igényeit tekintve télen 5~10oC-on, kissé szárazon, de világos helyen fejlődik megfelelően.

Kürtvirág fajok - Sarracenia species
Latin nevüket Sarrazinról kapták, aki először küldött példányokat Európába. Észak-Amerikából származnak, mocsarak, nedves rétek növényei. A csőszerű levelek levélrózsát alkotnak. A csuklya egyes részei sokszor áttetszők (ablakosak), hogy a rovarok szívesebben bemenjenek. A kancsó belül viaszos felülete és a lefelé mutató szőrök megakadályozzák, hogy a rovarok vissza tudjanak kapaszkodni. Tápláléka elsősorban legyekből áll, az emésztetlen maradványok a kancsó aljában gyűlnek össze.

Hízóka fajok - Pinguicula species
Latin nevének jelentése kicsi és kövér. Az egész világon, a mérsékeltövben és a trópusi szubtrópusi területeken is elterjedt növények. Az egész levél felületét finoman borítják a mirigy és érzékelő-szőrök. Gombaillatot bocsát ki, ezzel csalogatja magához a rovarokat. Igazán nem mozog, a levél a ráragadt áldozat körül megvastagszik, esetleg a levél széle kissé bepöndörödik

 

 

Harmatfű fajok - Drosera species
Latin neve, a görög „drosos” harmat szóból származik. Az egész világon elterjedtek, de a legtöbb faj Ausztráliából származik. A mirigyszőrök által termelt nedvek egyaránt tartalmaznak csalogató illatanyagokat, ragadós váladékot és emésztőenzimeket. A rovar jelenlétét érzékelve a levél ráhajlik, hogy minél nagyobb felületen érintkezzenek a mirigyszőrök (tentaculumok) az áldozat testével. Apró rovarokat képes megfogni, elsősorban tőzeglegyeket. Hazánkban vadon jelenleg csak a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) él, de élőhelyei veszélyeztetettek.

Kancsóka fajok - Nepenthes species
A nemzetség elnevezése görög eredetű, jelentése ’felejtés itala’. A fajok Borneó és Ausztrália északi partvidékén, Ázsia dzsungeleiben honos, trópusi kúszónövények. Csavarodó levélnyelei segítik a kapaszkodásban. A levéllemezek módosulnak kancsó formájú rovarcsapdává. A fedél nem mozog, megakadályozza, hogy a csapda alján összegyűlő emésztőnedv az esővíztől felhíguljon.

 

 

 

 

 

 

Rence fajok - Utricularia species
A legelterjedtebb rovarfogó növények a világon, latin nevük ‘kicsi zsákot’ jelent. Hosszú fonalszerű szárakat fejlesztő, gyökértelen, telepeket képző növények. A talajban ill. vízben élő apró élőlényekkel táplálkoznak rovarok, halivadék stb.
A vízi fajoknak a leveléből, a többi fajnál, fajtól függően máshol is fejlődnek csapdák. A csapdák belsejéből a mirigyszőrök eltávolítják a vizet, a fedél szorosan záródik. A rovar megérinti az érzékelőszőröket, a kinyíló csapda az áldozatot beszippantja.

A képek illusztrációk. (Viszont álomszépek.)

Mára virradó éjszaka, álmomban volt egy bonsai bárányom. Nagyon apró szerzet, tűhegyes fogakkal – és beleharapott az ujjamba. Talán húsevő volt.

 

Szólj hozzá!

Címkék: jártamban keltemben

Britains Got Talent 2009

2009.04.16. 19:23 rokica

 

Susan Boyle

 

https://www.youtube.com/watch?v=luRmM1J1sfg

 

Nemcsak a közönséget, de a zsűrit is megdöbbentette a 47 éves Susan Boyle, amikor elkezdett énekelni a Britain's Got Talent című brit tehetségkutató szombati adásában. A Blackburn nevű faluból származó munkanélküli nő a Nyomorultak című musicalből adta elő az Álmodtam egy álmot című dalt, amivel akkora sikert aratott, hogy még a nézők is állva tapsoltak. A fiatalnak éppen nem mondható Boyle-nak a zsűri legkeményebb tagja, Simon Cowell még lemezszerződést is ajánlott, attól függetlenül, hogy az asszony nyeri-e meg a versenyt.

3 komment

Címkék: zene video

Don’t worry, be happy...

2009.03.31. 06:37 rokica

Hogyan biztosíts egy egészséges őrültségi szintet?


Ebédidőben, ülj a kocsid tetején napszemüvegben és egy hajszárítóval célozz az elhaladó kocsikra. Figyeld meg, hogy lelassulnak-e.

Hívd saját magadat a hangszórón. Ne változtasd el a hangodat.

Ahányszor valaki megkér valamire, kérdezd meg hogy kér-e vele sült krumplit.

Tedd a szemetesvödrödet az íróasztalodra, és írd ki rá, hogy bejövő posta.

Tegyél koffeinmentes kávét a kávéfőzőbe 3 hétig. Ha már mindenki kigyógyul a koffeinfüggőségből, cserélj eszpresszóra.

Az összes csekkednek a "megjegyzés" részébe írd be, hogy "szexuális szolgáltatásokért".

Minden mondatodat úgy fejezd be, hogy "a próféta prédikációja szerint".

Ne használj ékezeteket.

Amilyen gyakran csak lehet, szökdécselj járás helyett.

Kérdezz meg embereket, hogy milyen neműek.

A Drive-Thru ablaknál jegyezd meg, hogy a rendelés elvitelre lesz.

Az operában énekelj együtt az énekessel.

Menj el egy versmondó estre és kérdezd meg, hogy a versek miért nem rímelnek.

Tegyél szúnyoghálót az íróasztalod köré és játsszál egy dzsungel hangokat tartalmazó relaxációs kazettát egész nap.

Öt nappal korábban mondd a barátaidnak, hogy sajnos nem tudsz majd menni a bulijukra, mert nem vagy olyan hangulatban.

Amikor a pénz kijön a bank automatából, kezdjél kiabálni, hogy "Nyertem! Nyertem! Harmadszor ezen a héten!!!

Amikor kifelé mész az állatkertből, kezdjél a parkoló felé rohanni és ordítani, "Fussatok az életetekért! Kiszabadultak!!!"

Vacsora közben mondd azt a gyerekeidnek, hogy "a rossz gazdasági helyzet miatt egyiketeket el kell bocsátanunk.

Oszd meg a barátaiddal mindezt, hátha másra is ráfér egy kis röhögés.
 

7 komment

Címkék: humor kis testi huba woodoo

R.I.P.

2009.03.20. 12:00 rokica

Isten Veled, Csutak!

Köszönöm, hogy bevezettél egy varázslatos világba,
Köszönöm, hogy nem titkoltál el semmit, amit megtanulhattam,
Köszönöm, hogy kezdő létemre is egyenrangúként bántál velem,
Köszönöm, hogy védtél, óvtál,
Köszönöm, hogy olyan sokat törődtél velem,
Köszönöm, hogy emberséged minta lehetett számomra egy életre, és
Köszönöm, hogy nem feledtél el.

Ígérem, én sem foglak soha.

http://webcast.tv2.hu/dynamic/index.php?m=video&video_id=371866 
 

 

7 komment

Ne fesd a rókát a falra ...

2009.03.19. 07:30 rokica

... mert s...be rúg a házmester!

9 komment

Címkék: csak úgy életméz

Parlament gebinben

2009.03.18. 07:00 rokica

 

 

Moldova György (1973)

 

Mikor Bejó Vilmos, az Országház öreg teremőre nyugdíjba vonult, a Ház gondnoka a legnagyobb dilemma elé került. Vili bácsi nemcsak ötven évig szolgált becsületesen, de az ellenállási mozgalomban is komoly érdemeket szerzett: tanúk előtt kételkedett a szeplőtelen fogantatásban, egy alkalommal pedig olyan lassan nyitotta ki az ajtót a német nagykövet előtt, hogy az náthát kapott a huzatos előcsarnokban. Egybehangzó vélemény szerint: kevés teremőr merészkedett el idáig.

 

Világos volt, hogy az öreg teremőrt semmiképp sem lehet kitenni szolgálati lakásából, viszont az idevágó kulcsszám alatt meghatározott 1654 forintért nem kaphattak új teremőrt – hacsak őt is nem juttatják megfelelő szolgálati lakáshoz.

 

Kényszermegoldásként az egyik zászlótartó kamrát ürítették ki lakás céljaira. A zászlókat jobb híján felrakták egy teherautóra, mely egész nap keringett rakományával a városban. A sofőr, ha unta magát, és egy fröccsöt akart inni, ötletszerűen kitűzte a zászlókat valamelyik peremkerületben, és bejelentette, hogy egy külföldi delegáció érkezik. Hála az élénk diplomáciai életnek, majdnem mindig jött is valaki, csak Kispesten várták hiába a perzsa trónörököst, innen számíthatjuk a hagyományosan testvéri kispesti–perzsa barátság megromlását.

 

Sajnos a problémák tovább szaporodtak, a magas korátlagú teremőri gárda szinte egyszerre érte el a nyugdíjkorhatárt, és Vili bácsihoz hasonlóan ők is joggal várhatták el, hogy benn hagyják őket szolgálati lakásukban. Érvelésük elől nehéz volt kitérni, túlságosan is odafigyeltek a felszólaló képviselők beszédeire, a mellényzsebükből húzták elő a szocialista humanizmust és a régi szakemberek megbecsülését.

 

Szolgálati lakás hiányában megpróbálták másodállásban, más területen dolgozó szakemberekkel betölteni a teremőri funkciókat. Egy számtantanárt, aki mindennek utána próbált számolni, a harmadik nap kényszerzubbonyban vittek el, a lépcsőn lefelé azt üvöltözte: Három meg kilenc az hatvankettő, semmi meg semmi, az egy új beruházás. Egy légtornász pedig túl merésznek találta a beszédekben előforduló bukfenceket.

 

A gondnok utolsó lehetőségként a parlagháti „Nincsen hézag” termelőszövetkezethez fordult. Ez a téesz már rég nem foglalkozott az elavult növénytermesztéssel vagy állattenyésztéssel, leszámítva azt a néhány elvadult macskát, melyet az állatvédő liga megbízásából ápoltak. A téesz melléküzemágként gyémántcsiszoló műhelyt, agysebészeti klinikát és csillagvizsgálót tartott fenn. A téesz csillagászai fedezték fel azt az új szupernovát, mely minden csillagok közül a legmagasabban helyezkedik el, a főkönyvelő javaslatára az Önköltség nevet adták neki.

 

A téesz kölcsönadta embereit a legkülönfélébb célokra, bűnbaknak veszteséges vállalatokhoz, közönségnek új magyar filmekhez – ezt a téesz csak felemelt díjtételek mellett vállalta el. Ők helyettesítették a beépülés folytán megszűnt tihanyi visszhangot, ha valaki kiáltott, ők válaszoltak, fejüket egy húszliteres befőttesüvegbe bújtatva. Idegen turisták kiáltása esetén nyelvi pótlékot számítottak fel.

 

A téesz a teremőri szolgálat biztosítását is elvállalta, azzal a feltétellel, hogy évi zárszámadó közgyűlését a kupolateremben tarthatja meg, és koncessziót kap a parlamenti büfében disznósajt és fokhagymás pirítós árusítására.

 

Az újonnan érkezett teremőrök számára ideiglenes szállást jelöltek ki a különböző Árpád-házi szobrok ölében. A szakszervezet kiharcolta, hogy úgy osszák el őket, hogy a keresztnevüknek megfelelő királyokhoz kerüljenek, így Vak Béla ölében három Béla aludt és egy Sándor, akinek a látása eléggé megromlott az utóbbi időben.

 

Ez a teremőrgárda néhány hónapig kifogástalanul látta el a feladatát, csak régebben a tihanyi visszhang feladatát ellátó téesz-tag esett vissza korábbi szerepkörébe, továbbra is híven visszhangozta az éppen szónokló képviselő szavait, mindenki azt hitte, hogy már a következő képviselő beszél. Ezt nem tűrték sokáig, kiemelték és egy nagyvállalat munkásvédelmi osztályára került.

 

Ahogy azonban megismerkedtek a helyi viszonyokkal, a teremőrök követelni kezdték a jogaikat. Mint téesz-tagoknak háztáji föld jár nekik, és ragaszkodtak hozzá, hogy lehetőleg a közelben adják ki, mert Parlaghátra nem tudnak kijárni. Az Országház előtti Kossuth Lajos teret szerették volna megkapni, mely kiváló dinnyeföldnek ígérkezett, és csak hosszas huzavona után érték be a Vérmezővel.

 

A Vérmezőn inkább káposztát termesztettek savanyítási célból, találtak ugyanis néhány nagyobb követ, melyet kiválóan fel lehetett használni nehezékül a káposztáshordókra. Használhatóságukat nem befolyásolta, hogy különböző nevek voltak rájuk faragva: Martinovics Ignácz, Sigray Jakab, Szabadság – Egyenlőség – Testvériség.

 

Először csak néhány asszony jött fel az ura után, ezeket még el lehetett helyezni Árpád-házi Szent Margit és Mária Terézia ölében. De egy nap egész Parlaghát felkerekedett.

 

Nem akarták nyíltan megközelíteni a Parlamentet, cselt eszeltek ki. A Kossuth-szobor talapzatán egyre szaporodtak a csizmás, tarisznyás paraszt mellékalakok, némelyik kiegyenesített kasza helyett egy esernyőt szegezett maga elé – a parlaghátiak álcázásból itt töltötték az első napokat –, később Kossuth helyére is felállt a községi gázcseretelep vezetője.

 

Négy család az Országház előtti telefonfülkébe vette be magát, bár kissé össze kellett szorulniok. A telefon állandóan foglaltat jelzett, mert a nagypapát hely hiányában a hózentrógerjánál fogva felakasztották a kagylótartó horogra. Cserelakást kínáltak fel nekik, de ők nem fogadták el, mert fürdőszoba és légkondicionáló berendezés volt benne, de telefon nem, és ez a telefonfülkéhez képest komoly nívóesést jelentett volna.

 

A kancelláriába a téesz betett magának egy kis asztalt, az elnök ült mellette, és intézte az ügyeket. A pecsétek és papírok folyton összecserélődtek, előfordult, hogy a „Nincsen hézag” téesz megszakította diplomáciai kapcsolatait valamelyik országgal, vagy a Magyar Népköztársaság utolsó figyelmeztetést küldött alkalmazottainak, hogy a munkafegyelem további lazulása esetén lehetetlen lesz fenntartani a vállalatot.

 

A kancellária vezetője felajánlotta, hogy az ügyvitel egyszerűsítése érdekében egyesüljön a Magyar Népköztársaság és a „Nincsen hézag” téesz, de a téesz-elnök udvariasan kitért az ajánlat elől, pénzügyi nehézségekre hivatkozott.

 

A helyzet mindjobban kiéleződött, mégis osztatlan megdöbbenést keltett, mikor a képviselők a Munkácsy-teremben találták a parlaghátiak háztáji ökreit, épp a liliomokat legelték ki a falat díszítő gobelinből. A teremőrök flegmán válaszoltak a szemrehányásra:

 – Nem ezek az első ökrök ebben a teremben! Ült itt már Darányi Ignác, Rákosi Jenő, Pék Gyula is.

 

Az állatokat nagy nehezen áttuszkolták a jellegüknek jobban megfelelő vadászterembe, de a Munkácsy-terem márványpadlójáról így is dinamittal kellett lerobbantani a trágyát.

 

Innen kezdve nem volt megállás. A fogadóteremben a téesz vendéglőt rendezett be, „Poharazó a régi jó magyar történelemhez” elnevezéssel. Alkalmazkodva a hely szelleméhez, széles történelmi ételválasztékot tartottak: fekete leves Török Bálint módra, alföldi parasztpecsenye Verbőczi módra, trónuson sütve, csemegének: német maszlag, török áfium. Viszont nem engedélyezték a Zrínyi vacsorát, mikor a vendég fizetés nélkül, zsebében a pénzzel, kirohant.

 

Kevéssel később a vendégszobákat átalakították a téesz-öregek napközi otthonává. Ezentúl, ha egy magyar delegáció külföldön járt, és a diplomáciai szabályok szerint illett volna visszahívni a vendéglátókat, a küldöttség vezetője így szólt:

 – Meghívnám magát, elnök úr, de a Parlamentben nincs hely. Tudja mit: ha Pesten jár, ugorjon fel hozzám a Ranolder utcába, a feleségem nagyon jó pacalt főz.

 

Sűrűn előfordult, hogy közéleti személyiségek ajtaján csöngettek, az illető kinézett a kémlelőrésen, és szélesen elmosolyodott:

 – Á, Nixon úr! Kössünk valami megállapodást, vagy csak a Kék fényre kíváncsi?

 

A zűrzavar tetőfokán egyeztető tárgyalásra jött össze a „Nincsen hézag” téesz elnöke a képviselőház vezetőivel.

 – Nézzék, uraim – mondta az elnök. – A „Nincsen hézag” szívesen átvenné könyvjóváírással az épületet. Nem valami szép ház, de eléggé a központban fekszik.

 – És mi hová menjünk?

 – Minek egy ilyen kis országnak ekkora Parlament? Menjenek le Parlaghátra, az ottani OTP-fiókban nagyon jól elférnek.

 – Nem megyünk.

 – Úgy is jó.

 Az elnök egy papírt tett az asztalra.

 – Ebben az esetben bejelentem, hogy téeszünk tagjai kiigénylik a Parlamentet, mint tizenhat lakásosnál kisebb társasházat.

 

Aki azóta az Országház körül járt, tapasztalhatta a változásokat. A háztáji kukoricatáblákból ki-kivillan egy madárijesztőnek használt királyszobor, az épület tetején pedig csöndesen forog a palota új felségjele, egy megvilágított egyforintos.
 

 

2 komment

Címkék: moldova györgy olvastam valahol

kikelet

2009.03.02. 06:00 rokica

Latin név: Galanthus nivalis

Magyar név: Hóvirág

Familia: Amaryllidaceae

Család: Amarilliszfélék

 

VÉDETT!

 

Jellemzők:
10-25 cm magas, hagymás évelő. Hagymánként két szürkészöld, 8-20 hosszú levél található. A tőkocsány egy virágú, a virágok bókolnak, a külső lepel 15-25 mm hosszú, a belső lepel sokkal rövidebb, zöldes és a belső oldalon 1-1 sárga, félhold alakú folt található. Toktermése bogyószerű.

 

Virágzás: Február-április.
Méret: 10-25cm
Élőhely: Üde és nedves lomberdőkben, ritkulóban.

A hóvirág hazánk közkedvelt védett növénye, gyakran még hófoltok között, februártól áprilisig virágzik. Élőhelyén azonban már nem sokáig: nőnap környékén ugyanis leginkább az utcasarkon és az aluljáróban találkozhatunk vele, ahol fillérekért árusítják a nemzeti parkokban milliószámra leszakított csokrokat.
Napjainkra a növény gyűjtése olyan méreteket öltött, amely már a hazai állomány létét veszélyezteti. Gyakran ipari módszerekkel, több tucat napszámossal, gereblyével, földgyaluval esnek neki a virágnak, nem "csak" letépik azt, de még a föld alatti hagymát is eltávolítják. A módszeres és rendszeres irtás miatt a hóvirág állomány erősen megfogyatkozott, számos élőhelyén pedig eltűnőben van. További gond, hogy a gyűjtők a legszebb szálakat szakítják le, így csak a silányabbak érlelhetnek magot, ezzel a növény genetikai állománya is lassan, de biztosan romlik.
Hóvirágot természetvédelmi területen az utóbbi években már szedni csak engedéllyel lehetett, ilyet pedig nem adnak. Az utcákon azonban nehéz volt rábizonyítani az árusokra, hogy a hóvirágot védett területen szedték.
A helyzet most egyszerű: a hóvirág leszedése, kiszedése mindenütt tilos a természetben.


Sokan mondják: "ó, én nem is tudtam, hogy ez hóvirág, azt hittem, tőzike".

Nos, nekik okulásul:

Latin név: Leucojum vernum L.

Magyar név: Tavaszi tőzike

Familia: Amaryllidaceae

Család: Amarilliszfélék

 

VÉDETT!

 

Jellemzők:
10-30 cm magas, hagymás évelő. Levelei keskeny-szálasak, tőállásúak, fényes-zöldesek, szíj alakúak, 12-15 mm szélesek, jóval rövidebbek, mint a 15-30 cm magas, kétélű tőkocsány. Virágai a tőkocsány csúcsán általában 1-esével, olykor 2-esével fejlődnek, többé-kevésbé bókolók, széles harang alakúak, fehérek, illatosak. A hat fehér lepellevél egyforma méretű, 15-25 mm hosszú, csúcsán apró világoszöld folt található. Bibeszála buzogány alakú, erősen megvastagodott. Termése tok.

 

Virágzás: Március-április.
Méret: 10-30cm
Élőhely: Mocsárréteken, láperdők, és ártéri erdők, égerligetek.


Zelk Zoltán:   Hóvirág

 

Tél eleje, tél közepe:

havas a hegyek teteje,

sehol egy árva virág -

zúzmarás a fán az ág.

 

Ám télutón egy reggelen,

csoda történik a hegyen:

kibújik a hóvirág,

s megrezzen a fán az ág.
 

3 komment

Címkék: vers zelk zoltán érdemes figyelni hóvirág

FONTOS!!!

2009.02.27. 15:28 rokica

 Jön a tavasz, vele a kullancsok.

Pár éve egy cikkírás kapcsán hosszabb beszélgetést folytattam dr. Kapiller Zoltánnal, aki – mindamellett, hogy egy igazi elhívatott állatorvos – a kullancsok nagy ismerője és kutatója.
Tőle tudom, hogy míg régebben az állatok kullancsai az emberbe nem „másztak” bele – és fordítva, mára összepároztak és az így szaporodott utódok bizony fertőznek embert, állatot egyaránt. Így megsokszorozódott a kullancsveszély és a kullancsok által terjesztett betegségek hatványozottan elharapóztak.

 Olvassátok el az alábbi cikket:

http://www.weborvos.hu/egeszsegmagazin/mutans_kullancsok_extrem_hirek/129460/

Az sem mindegy, hogy felszedett kullancsokat hogyan távolítjuk el a bőrünkből, mert az bizony, az erőszakos behatásra reagál, megijed és a benne lévő fertőző anyagot beinjekciózza a bőrünkbe, véráramunkba. Ezért SOHA nem szabad csipesszel, (az általános hit szerint) tekergetéssel, vagy olajos, zsíros, levegőtől való elzárással, vegyszerrel próbálkozni.
Amikor a kullancs ránk telepszik, és a szívószervét a testünkbe mélyeszti, azonnal nekilát és egy nagyon masszív, ragasztószerű, azonnal keményedő anyagot bocsát ki és ezzel rögzíti magát a bőrünkön. Eltávolításának egyetlen optimális módja a doktor által kikísérletezett kanállal való megszabadítás. A kanál nyomására ezt a ragadós kötőanyagot elpattintjuk és azután kiemelhető a kullancs a bőrből anélkül, hogy a pókféle állat megrémülne és olyan parazitákkal ajándékozna meg bennünket, ami ellen már aligha védekezhetünk.

Itt a kullancseltávolító kanál leírása:

http://www.drkapiller.hu/irodalom1.htm

Kérlek, fordítsatok egy kis időt az elolvasására és ne felejtsétek el,

a megelőzés már nem elég, minden negyedik kullancs fertőz!

 

3 komment

Címkék: kullancs érdemes figyelni

süti beállítások módosítása