(Kosztolányi Dezső fordítása)
Mikor Dooneyben hegedülök,
táncol a nép, mint tengeren a hab.
Bátyám pap s unokaöcsém is.
De én vagyok köztük legboldogabb.
Ők imakönyvüket lapozzák,
belémerülnek, mint a holdasok.
Nekem daloskönyvem imakönyvem,
Sligóba vettem, abból olvasok.
Ha véget ér a földi élet,
Szent Péter áll künn a menny küszöbén,
hármunkra néz majd mosolyogva,
de én jutok hozzá először, én.
Mivel a jók mindig vidámak,
kiket sosem gyötört a lánc sokat,
szeretik ők a hegedűszót
és szeretik nagyon a táncokat.
Tudom, ha meglát ott a népem,
mind fölkiált és mind felém szalad:
"Itt a dooneyi hegedűs is!"
S táncolni kezd, mint tengeren a hab.
(akvarell: Sulyok Teréz)
