Az ötvenes hátulján mostanában rendszeresen újítanak. Nekem a Római Szerződés 50. évfordulójára kiadott ötvenesem lapul otthon.
Egyszer viszont velem is megtörtén, hogy (mert akkor még volt) lírát adtak vissza jó magyar forint helyett.
De a gyógyszerész nénike azért 'ülye volt. Hja, a diploma meg az értelem nem feltétlenül jár kéz a kézben.

Nyúlmese rókáknak reggeli kukorékolás helyett:

Egy szépséges szép vasárnap, ebéd után Pampalini, a nagy vadász úgy döntött, hogy az esedékes vadászat helyett kimegy a közeli rétre, elfekszik a fűben és szunyókálni fog, mert néha pihennie is kell az igazi vadásznak, erőt gyűjteni az elkövetkező nagy kalandokra, no meg az elfogyasztott nagymennyiségű, obligát rántotthús-ubisali koktélt sem árt alaposan megemészteni.
Így is tett. Kiballagott a rétre, elnyúlt az illatos fűben, bámulta és számolta a bárányfelhőket, hallgatta a tücsökciripelést meg a bogárzümmögést és azon ábrándozott, hogy hétfőn talán elindul a Himalájára megfogni azt a kóbor yetit, amelyik már régóta piszkálja a csőrét, mert az nem állapot, hogy egy valamire való nagy vadász még egy deka yetit sem fogott.
Amíg így bámészkodott meg ábrándozott és hallgatta a neszeket egyszer csak észrevette, hogy egy nyúl szökdécsel keresztül a nagy mezőn. Ez a nyúl nem rohant, nem száguldozott csak úgy ráérősen ugrándozott, mintha neki is tele lenne a pocakja rántotthússal, időnként megállt, megszagolgatta a virágokat, talán még dudorászott is magában valami könnyű dalocskát, magyarán nem látszott aféle ideges tapsifülesnek.
Pampalini mester felült a fűben és gyorsan elkezdett számolni százig, mert érezte, hogy a vadászösztön elkezd magában fölfele horgadni. Huszonhétnél járt, amikor fölpattant, negyvenháromnál háromszor leguggolt és felállt, majd karkörzéseket végzett, hatvanhétnél lépegetni kezdett a nyúl irányába és pontban hetvennél rárontott áldozatára, miközben "most elkaplak!" kiáltásokat hallatott.
Érdekes módon a nyúl nem kezdett vad menekülésbe, ahogy az gyáváéknál szokás, nem trappolt és nem szelelt el, viszont könnyedén félreugrott a vadász rohamai elől, komótosan pattogott cikk-cakkban és úgy tűnt, esze ágában sincs elpucolni a vadász elől.
Pampalini, a nagy vadász kezdett beleizzadni az üldözésbe, lihegett is már egy kicsit, dühöngött is némileg (Óóó, Donna Clara, porcha miseria!) és miután a harmadik kupac kétes frisseségű tehénlepényt is felszántotta már az orrával az eredménytelen vetődések következménye képpen, elrikkantotta magát:
- Hová mész már te nyúl?
Legnagyobb megdöbbenésére ekkor a nyúl megállt, két hátsó lábára emelkedett, az elülsőket csípőre vágta, hosszú fülét morcosan megbillegtette, szemével szúrósan rátekintett Pampalinira és hangosan így szólt:
- Na, idefigyelj, te seggfej! Először is természetidegen közegként nekiállsz itt kétlábon rohangálni a békés négy-, hat- sőt nyolclábúak között. Letaposod a kankalinokat és szarkalábakat, akik semmit sem vétettek ellened. Olyan ricsajt csapsz a dobogásoddal, hogy még egy süket vakond sem tud tőled sziesztázni. Végül, de nem utolsó sorban molesztálod a békés járókelőket és udvariatlanul obégatsz velük.
Pampaliniben megállt az ütő egy pillanatra, csak nézett és ámuldozott (napszúrás, ó Donna Clara, ó miseria, napszúrás, hát persze), talán még csuklott is a meglepetéstől, végül ennyit volt képes kipréselni magából bambán és értetlenül:
- Mi vaaan?
A nyuszinak mostmár nem forogtak vérben a szemei, tartása sem tűnt olyan fenyegetőnek, kevésbé recsegő hangon szólt a nagy vadászhoz:
- Tudod vazze, akinek valaha is volt gyerekszobája, az a magamfajtát nem úgy szólítja meg, hogy: "hová mész te nyúl?", hanem megáll, udvariasan kalapot emel és azt mondja, hogy: Hová mész te kisnyulacska, ingyom-bingyom-táliber-tutáliber-máliber?" Vágod, pajtikám?
- Aha, ja, hümm. - válaszolta értelmesen a nagy vadász majd levette a kalapját aztán ismét a fejébe nyomta, meglátott egy yetit elrepülni a kék égen, ráadásul a yeti a nyelvét öltögette, egyik lábára állt, majd a másikra, viszont a csuklása abbamaradt.
- Töröld le a képedről a tehénszart! - mondta a nyuszi immár teljesen békésen, azzal - lippiti-klippiti - elugrándozott, magára hagyva a még mindig félájult Pampalini mestert. Hogy hová ment? Természetesen az erdőbe! Vesszőcskéért.

Engedelmeddel én is megosztok ez gyógyszerészes sztorit.
Engem a gyógyszerész kislány megpróbált meggyőzni arról, hogy ezt inkább mégse váltsam ki. Ez nem tesz jót nekem, ettől nem is én leszek, és csak a drogok beszélnek belőlem.
Ekkor meglepődtem, mert eddig ahhoz voltam szokva, hogy beviszem a receptet, kifizetem és kiadják. Ritka, hogy a kereskedő le akar beszélni.
Inkább próbálkozzam homeopátiával, annak nincsenek mellékhatásai. Nekem meg van az a rossz szokásom, hogy szeretem tisztába tenni a dolgokat, illetve szeretem a természettudományokat.
Példaként elmondtam, néhány gyakoribb gyógynövény gyakori mellékhatásait.
Ekkor felhozta, ez nem az. Ezek kristályok, amiket feltöltenek életenergiával. Úgy vizuálisan elképzelem, amint a futószalag felett állnak a homeopaták, és töltik az életerőt a kis bogyókba tízezerszámra. Azt sem igazán értettem, hogy más bajra, másféle energiát kell beletölteni.
Negyedóra vitatkozás után, udvariatlanná váltam, és közöltem, hogy nem érek erre rá. Azóta nem sűrűn láttak abban a patikában, pedig a lány eltünt abból a patikából.

Jaj, egy ilyen őrült nálunk is van a családban. Energiát oszt és mantrával gyógyít. Néha elvonul a világ végére megvilágosodni. Szerinte sikerül. Szerintem meg nem látszik rajta.

Más:
Az viszont tény, hogy én gyárilag úgy vagyok programozva, hogy hétvége kezdetekor, illetőleg ünnepnapokon legyek lázas beteg. Amikor nincsen csak ügyeletes gyógyszertár (két kerülettel és hat buszmegállóval odébb), akkor aztán a körülöttem élőknek megadatik a program: rókagyógyszert keríteni a föld alól is. Nos, autóm nincs, de mégis a benzinkutaknak drukkolok.

Velem épp a fordítottja esett meg, igaz nem patikában, hanem a "sarki bótban": vissza akart adni egy ötvenest a pénztáros és akkor vette észre, hogy az egy speciális széria egy darabja. Visszakunyizta tőlem. Gyűjti. Megkapta.

Patika ügyben nekem sincsenek túl jó tapasztalataim. Ez a "kérdezze meg gyógyszerészét" dolog mindig azzal végződik, hogy a legdrágább, agyonreklámozott vacakot próbálják rámsózni. Szivattam már őket azzal, hogy megkérdeztem mit ajánlanak, utána pedig konkrétan rákérdeztem egy bizonyos olcsóbb és hatásosabb készítményre. Kiderült, hogy az is van, csak elfelejtették említeni. Na, én azt vettem meg.

Jó tanács: mindenképpen menj el egyszer egy szakorvoshoz ezzel a szemproblémával és kérd meg, hogy ajánljon ő recept nélkül is kaphatót, ami beválik. Vagy akár recepteset, amit a körziorvi is felírhat. Nekem pl. egy csúnya köhögésre csupa olyan "drogot" ajánlottak, amit sehol nem reklámoznak, olcsó (magyar), recept nélkül kapható és kb. 1 óra alatt lerendezte a már két napja kínszenvedést okozó köhögést. (Mert én is mindig hétvégén betegszem meg.)
:))

Ugyan ez már egy nagyon régi bejegyzés, de csak most olvasgatom a blogodat.
A hasonló gondok ellen:
mnb.hu/engine.aspx?page=mnbhu_ermek