Szombatra a Jobbik Magyarországért Mozgalom meghirdette a Magyar Önvédelem Napját. A parlamenten kívüli, radikálisan nacionalista párt országszerte tüntetéseket, illetve sajtótájékoztatókat tartott – mint honlapjukon fogalmaztak – „az SZDSZ és annak szélsőségesen magyar- és közösségellenes, intoleráns politikája ellen”.
Máté evangéliuma
János azonnal tudta, miért lett rajta úrrá az a megmagyarázhatatlanul rossz érzés amióta leszállt az autóbuszról, ahogy az őt követő két kamasz eléállt és meglökte. Már három megálló óta őt fixírozták és egy helyen szálltak le vele. Kigyúrt, tüskehajú fiúk voltak, talpig fekete öltözékben.
– Mi van cigány – kérdezte az egyik nagy hangon – kitiltottak Indiából? Megzabáltál egy tehenet, vagy eladtad a húgodat? Idejöttél ingyenélőnek? A mi bőrünkön akarod megszedni magad?
– Hagyjad már bátyó, mit kérdezgeted? Naná, hogy a tisztességes emberek elől akarja lenyúlni a zsét. Addig támogatja az állam az ilyeneket, amíg a rendes embereket totálra kiszorítják a hazájukból. Itt szaporodnak, mint a nyulak, ki kellene irtani az összest – tromfolt szinte nyerítve az artikulálatlan röhögés közben a másik és már rúgott is.
Ha nem állt volna meg mellettük az az autó, tán még agyon is verik. Így azonban elfutottak. János megköszönte az autósnak a segítségét, de nem ment orvoshoz. Majd elmegy holnap, az előadás után.
A koncert fényesen sikerült annak ellenére, hogy majdnem végig csukott szemmel játszott. Mendelssohn E-moll Hegedűversenye az egyik kedvencének számított. A szerző harmincöt éves volt, mikor – 1844-ben – ezt a művét komponálta. Csak öttel több, mint ő most – futtatta a gondolatokat a fejében azóta, hogy meglátta az első sorban ülni a tegnapi két kamaszt. Most is fekete ruhában voltak, de a mai öltözékük nem bőrből készült, hanem láthatólag a legdrágább angol szövetből. Megpróbált nem gondolni az elmúlt estére, sodortatta magát a zenével.
A koncert utáni fogadáson azonban eléállt egy kövér ember és miközben izzadó kezével az övét markolászta, így szólt hozzá:
– Maestro, engedje meg, hogy gratuláljak magának! Igazán pompás volt ez a muzsika. Köszönjük szépen a tiszteletjegyeket, amit a cégünk kapott. A vezér sajnos nem tudott eljönni, én a helyettese vagyok. Megtiszteltetés számunkra, hogy ezt a koncertet szponzorálhattuk. Egyben hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy bemutassam a két fiamat – rábökvén a két lesunyt fejű kamaszra – Győző 16, Béla 17 éves. Egy nagyon elit alapítványi középiskolában tanulnak, kitűnő nevelést kapnak. Tudja, nekem nincs sok időm foglalkozni velük, de megfizetem, hogy rendes ember lehessen belőlük. Már a főiskolára is elegyengettem az útjukat. Nyolcszázezer forint lesz szemeszterenként, per kopf, de megéri. Lássa, a komolyzenét is kedveljük, meg templomba is járunk. Pedig az anyjuk már nem is él, de az emléke miatt is a keresztényi erkölcsöket szem előtt tartsuk. Az iskolában is járnak hittanra. Ha minden jól megy, és miér’ is ne menne jól, bankár lesz belőlük, vagy jól menő vállalkozó. Ezér’ dolgozom, ezér’ hajtok. Hiába, az ember a kölkiér’ mindent megtesz. Mán csak az anyjuk emlékiér’ is. Na, megyünk is, mer’ holnap halottak napja, oszt ki kell menni a temetőbe. Évente egyszer, muszáj. Hát még egyszer mindent köszönünk, sok sikert kívánok az amerikai turnéhoz – és újra szorongatni kezdte János kezét.
A két siheder is kezet nyújtott, amit János elfogadott, miközben így szólt hozzájuk:
– „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” … „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.” De ezeket a mondatokat már bizonyára ismeritek a Bibliából, hiszen jártok hittanra.
Aztán megköszönte a tiszteletére összegyűlt emberek kedvességét, elbúcsúzott tőlük is, és amilyen egyenes tartással csak három repedt bordája engedte, beült a rá váró taxiba és hazament csomagolni. Még két nap és indul Amerikába. Közben azon gondolkodott, hogy vajon tudna-e más földrészen, más országban élni? Hogyan is tudna, hiszen itt van otthon, ez a hazája. Ideköti a Duna, a Lánchíd, a Vár és a szíve. Az pedig nem füstös képű és nem fekete.