HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Deákné, meg az ő vászna

2007.07.17. 05:29 rokica

„Túléljük a vereséget, ha orrba-szájba’ nyomjuk a hülyeséget.
Aki elhiszi, jó lesz fedezéknek, ha visszük ki az utcára a népet.
Túléljük a vereséget, mert ezt a hülyeséget is megemészted.
Amit csinálunk, meg úgysem érted.
Magunkért tesszük, nem teérted.”

http://fidex.info.hu/

- Szia! Hogy szolgál a kedves egészséged?
- Szia. Miért kötözködsz? Honnan gondolod, hogy nekem bármi szolgál?
- Hülye vagy, hagyjál békén.
- Már meg hagyjalak!? Azt hiszed, elintézheted ennyivel? Azt hiszed, nekem nem szabad kérdezni? Milyen jogon hülyézel le?
- Elmebeteg.
- Aki mondja! Mocskos szájú háborodott!
- Még hogy én! Te írtad a múltkor is, hogy „szar”.
- Azt írtam, hogy szár, csak nincs ékezetem.
- Így hát azt írtad, hogy szar. Majd én megtanítalak kesztyűbe dudálni. Múltkor is anyáztál.
- Anyák napja volt, majom!
- De azt írtad, hogy „anyád”!
- Ne ragadd ki, balfék.
- Kiragadom, mert azt írtad. Tagadd le! Különben se vigyél a vitánkba politikát. Nem vagyok balos és semmiféle féket nem húzok be.
- Majd én jól behúzok neked!
- Húzod ám magadra a vizes lepedőt, gorilla.
- Elmegyek. Nem bírom a pofád. Mások is mondták, hogy ők sem bírják.
- Én meg még hamarabb elmegyek! Nehogy azt hidd, hogy tied az elsőbbség. Nekem sokkal többen mondták, hogy a tiedet nem bírják.
- Tűnj a francba! Nem jövök ide többet.
- Elkéstél, apafej. Én már most sem vagyok itt.

Mindennapi háborúnkat add meg nekünk ma…
Most kinek is jó? Megint egy háború – és ahogy az minden háborúnak a természete – csak vesztesei vannak.
De valamit legalább letettünk az asztalra.
Mosolyunk – ha van még – keserűbb.
Lelkünk – ha van még – szegényebb.
Szívünk – ha van még – magányosabb.
A hiányzó részek mind ott vannak azon az asztalon.
De legalább győzünk!
Győzünk?

2 komment

Címkék: napiszösz

A bejegyzés trackback címe:

https://rokica.blog.hu/api/trackback/id/tr62119499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2007.07.17. 17:40:25

Én azért optimistább vagyok. A 'való világban' - legalábbis a környezetemben - kevesebb a vita, mint volt pl. 4-6 éve. Próbáljuk megérteni egymást, és nem esünk egymás torkának akkor sem, ha eltér a véleményünk.
A neten viszont számtalan oldalt otthagytam már, mert az első kritikus szóra elkezdtek anyázni, és onnantól kezdve csak egyre inkább elfajult a vita. De a névtelenség/arctalanság mögül könnyebb anyázni, ugyebár...

rokica · http://rokica.blog.hu/ 2007.07.17. 20:13:51

Úgy is van, az ember a közvetlen környezetében megpróbálja elkerülni - még ha lennének is - a vitákat. Ez persze nem jelenti azt, hogy teljes az egyetértés, mert közel sem. Legalábbis nálunk, sajnos.
Tulajdonképpen ezzel a szösszenettel én is a picit tágabb világom viselkedését próbáltam inkább ecsetelni. Netes "haverságok", fórumok. Egyszerűen félelmetes, mennyire ki tudnak fordulni emberek magukból. Én is szereztem saját tapasztalatot. Voltak, akik sokáig a legjobb barát címkéjét ragasztották a homlokukra, ha rólam volt szó ... aztán egyszercsak másként mertem látni a világot. Nem imádtam az ő imádottjukat, kritizálni mertem azt, aki szerintem kritikát érdemel és vállaltam, hogy nem férek egyik dobozba sem bele. Abban a pillanatban páriává váltam, akit ki kell taszítani, hiszen onnantól kezdve nem ugattam együtt a falkával. Azóta inkább blogokon fordulok elő, ahol adott a téma. Amire lehet – de nem kötelező – reagálni és nem az a fontos, hogy milyen a "szemem színe".
süti beállítások módosítása