Embermesék rókaszemmel

A Rózsadomb keleti lejtőjén Gül Baba türbéje emlékeztet arra az időre, amikor Magyarország jelentős része török uralom alatt állott.

A szultán a bektasi rend tagjait bízta meg azzal a feladattal, hogy a török csapatok Buda alá való érkezése előtt a városhoz közel alapítsanak egy iszlám vallási központot. A bektasi rend tagjai elsősorban szerzetesek, dervisek, de - szükség esetén - katonai feladatokat is ellátnak. Vezetőjük Gül Baba volt, aki főként békés természetéről, verseiről, természetszeretetéről vált ismertté.

Gül Baba nevének az eredete a mai napig tisztázatlan. Sokan hiszik, hogy a „Rózsák Atyja” a virágok iránti olthatatlan szeretetéről kapta a nevét. Rózsákat és egyéb gyönyörűséges virágokat nevelt a domboldalon. Ennek köszönhető az is, hogy a múlt században Rózsadombnak keresztelték el a Budai-hegységnek ezt a részét, ahol a türbe is áll. A legenda szerint mindig viselt a turbánján egy rózsaszálat: erről kapta a Rózsák Atyja nevet, de származhat neve a dervissüvegén lévő gömb alakú szövetdarabtól is, amit szintén gülnek neveznek, és a misztikus tudás, az Istenről szerzett bizonyosság jelképe.

Szulejmán kíséretével jött Budára, s itt is halt meg 1545-ben. Temetésén Szulejmán szultán is részt vett és személyesen vitte a dervis koporsóját. Mohamed, a III. budai pasa sírja fölé türbét, azaz sírkápolnát emeltetett (parancsára Jahjapasazáde Mehmed pasa építtette 1543 és 1548 között). A türbét fel is szentelték, ettől kezdődően a sírkápolna nagy becsben tartott zarándokhellyé vált, melyet messze földről érkező muszlim zarándokok rendszeresen és nagy számban látogattak. A türbe nagyon korai iszlám szenthely, az ötödik vagy a hatodik az oszmán-török birodalom időrendi rangsorában, és a világ legészakibb iszlám zarándokhelyeként van nyilvántartva.

Lehet, hogy Gül Baba történetében több a mese, mint az igazság, az azonban kétségtelen, hogy a Rózsadomb nem indokolatlanul viseli a kedvelt és elterjedt virág nevét. A rózsabokrok szépen díszlenek és gazdagon virágoznak a napos lejtőkön, fantasztikus édes, mézes illatot árasztva magukból. Jó volna, ha a közterületekre és a kertekbe új, hosszabb ideig virágzó rózsabokrok kerülnének. Gyönyörű hagyomány lehetne ezen a helyen megtartani a rózsakultuszt, hiszen igen kevés olyan emlékünk maradt már, amire a megszálló és a megszállott sem emlékszik vissza haraggal a szívében, sőt, úgy véli, sok szépet kapott a másiktól. Jó lenne, ha a Rózsadombról nemcsak a pénz, az anyagi javak birtoklása juthatna újra az eszünkbe, hanem a szeretet és a szépség is. Én a mai napon kaptam inspirációt hozzá. Kívánom mindannyiunknak.