HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Természet anya, meg a lánya 2.

2007.09.04. 06:00 rokica

Amíg a korábbiakon morfondíroztam, felértünk a hegy (egy másik) tetejére. Körülnézvén rengeteg gyalogszedret láttunk. Roskadoztak rajtuk a málnapiros gyümölcsök. Hát, ez az! Málnapiros! Amikor az ember azt hinné, megnyugtathatja, felüdítheti velük kiszipolyozott, agyonamortizált szervezetét, rá kell ébrednie, hogy a szeder éretten fekete de legalábbis sötét lila. Ebben az állapotában viszont még olyan, mintha timsót szopogatnánk. Ettől még a kloaka is csókra áll. Viszont az aljadék szederindák tekerednek, szúrnak, marasztalnak. Olyan helyekre képesek beakadni, ahol biztos, hogy eszembe nem jutna védekezni ellenük. Mint például a kisujjamon lévő ujjbegyembe. Aztán fel is tépik. Olyan, akár ha barracuda mart volna belé.
A kloakáról jut eszembe: Az erdőjáró embernek fel kell készülnie, hogy mergával találkozik. No nem úgy, mint a városi járdákon, de azért itt is akad bőven. Mi is láttunk sok helyütt szép pirosat, tele sommaggal. Nos, nem kis fejtörést okozott nekünk ez a dolog – és mi tagadás, még mindig nem ismerjük a megfejtést. Milyen állat névjegye lehet? Mert az őz, meg a szarvas bogyózik, ez pedig láthatóan nem az. A vaddisznó egészen másmilyent hagy hátra mennyiségileg és minőségileg egyaránt (emez olyan „kismacskányi” volt). Lehetne rágcsáló, de ahhoz meg túl nagy. Nyest? Nyérc? Azok ragadoznak, nem kajálnak somot. Madár? Arra sem jellemző, főleg az nem, hogy módszeresen a sétautak közepén helyezi el a csomagját. Számításba kell venni azt is, hogy az állatnak föl kell érnie a sombokrot. Tehát némileg magasnak is kell lennie. Hullott gyümölcs még nem nagyon van. Hajjaj! Ez csak a somevő erdei zumzum lehet. Esetleg a tyuffaplatty.
Érdekes módon eme végtermékek körül nem bóklásztak a ganajtúró bogarak, pedig máshol szép számban lehetett látni őket. Olyan metálos acélkék színben pompáztak, hogy ha olyat tudna produkálni bármelyik autófényező, hát ő lehetne a király. Lökött bogarak ezek. Ahogy megyünk az úton, azt hihetnénk, valami rovarvész pusztított a környéken, mert csupa tetemet láthatunk. Ám, ha kicsit csöndben maradunk, akkor a korpuszok elunják a színjátékot és életre kelnek, majd arrébb másznak. Vajon mitől ilyen a színük? Hogy egy madárnak se fusson össze a csőrében a nyál, ha látja őket? Hogy azt higgye, fémből van? De a madár tudja egyáltalán, mi az, hogy fém? No és a természet tudta, hogy egyszer majd a metálkék kedvelt fémfesték szín lesz?
Persze, mint minden alkalommal, most is úgy indultunk, hogy teleszedjük a kosárkánkat gombával. Tavaly (vagy előtte?) egyik erdei utunkon rengeteg barna kalapú, világos tönkű és illatos gombát találtunk, alig tudtuk cipelni a szatyrunkban. Úgy gondoltuk, ez csupa kiváló gomba. De olyan sok volt belőle, hogy mire a HÉV-hez értünk, egymásba dumáltuk, hogy nem lehet valakinek akkora szerencséje, hogy ennyi nemes gombát szed alig félóra alatt, ezek biztosan mérges gombák, azért nem szedte le senki más. Addig-addig fűtöttük egymás agyát, amíg az egész egy kukában kötött ki. Aztán otthon elővettük a gomba könyvet – és akkor jött a meglepi. Sikerült abba a csinos, pomázi szeméttárolóba kb. 3,5 kilogramm vargányát és ehető tinóru gombát elhelyeznünk.
Most viszont nem találtunk, csak két darab igen viseltes fenyő tinórut. A javukat már felfalták a csigák. Találtunk még egy kis, élénk narancssárga kupakos, dekoratív minikét is, de róla nem tudom, milyen nevet és természetet kapott a keresztségben. Bár, arra gondoltam, ha egy bolondos róka bolondgombát eszeik, akkor a végeredménynek elvileg jónak kell lennie. Mínusz x mínusz = Plusz! Hah! Itt a megoldás, a rejtvény meg van fejtve, az élet meg van magyarázva!

folyt.köv.

Szólj hozzá!

Címkék: jártamban keltemben

A bejegyzés trackback címe:

https://rokica.blog.hu/api/trackback/id/tr26156387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása