Fogalmam sincs, mi értelme ennek a rendezvénynek. Már tavaly is olyan volt, mint egy bazár, de akkor még legalább annak volt minősíthető. Mára már semmi. A még megmaradt pavilonokban lézengenek a kiállítók, rendezetlen, koncepció nélküli az egész kvász és a látogatók mintha csak tévedésből fizették volna ki a belépti díjat, fogalmuk sincs, miért mennek ki és mit szeretnének látni. Valószínűleg egyikük sem tájékozódott előre, hogy kik állítanak ki és milyen árucikkeket vittek magukkal. Nos, majd én elmondom:
Varázslók, auralátók, bioakármizők, talpbetétesek, törlőrongyosok, szemüvegtisztítók, csakmostcsakönnek levegőbenvasalósok, masszázsfotelesek, csoda és hagyományos gyertyások, edényesek és aprítósok, varrógépesek. Ők a zöm. Néhol elvétve méregdrága bútor, kézi perzsa, takaró és mágneses szőrágybetét, kínai cipő. Kerítéses, kiadóvállalatos újságos, metszőollós, csodafűrészes, cukorkaárus, állatbunda árus, bugyogós, hastáncruhás, ezüstékszeres, gyöngyös. Hegedű készítő, lakberendező, kovácsoltvas, radiátor és tetőcserép. Ja, meg még uszodás és szaunás. Az egyik pavilonban van információtechnika, a másikban meg könyves diszkont. Nagyjából ennyi.
A látogató népek viszont nap mint nap sok vidám percet szereznek nekem. Még nem tudom, hány évnek kell ahhoz eltelnie, hogy a magyar ne kapja föl, tömje a zsebébe, táskájába, fülébe, orrába, ami ingyen van – még ha soha nem is lesz rá szüksége. Ha éppen hatot ér el a valamiből, akkor hatot kap fel és büszkén tulajdonolja tovább. Mindegy, mi az, de komolyan! Láttam olyan vásárlátogató FELNŐTTET, akinek négy narancsszín reklámvödör és hat felfújt lufi hurka, valamint egy zöld ufó baba volt a kezében. Alig bírta összefogni őket, de majd körbeért a mosoly a fején, hogy mindez az övé – és egyedül csak az övé lehet.
… És viszi, amit lát. Ami nincs leláncolva. Lop, mint a szarka – de erről majd egy másik alkalommal. Most fáradt vagyok és még van hátra két ilyen napom. Hétvége előtt ne várjatok. Bocsi. Edződöm. Viselem a magyartot. Help! Piréz akarok lenni!
BNV ... azaz Budapesti Nemzetközi Valami
2007.09.12. 20:12 rokica
1 komment
Címkék: emberkert
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hacsaturján 2007.09.14. 13:44:55
Most képzeld el, hogy rabbinak álcázva ott sertepertél Morvay Krisztina, a magyarok nagyasszonya, a magyar emberek méltóságának legfőbb védelmezője és legott véres kardért kiált az eféle osanbérenc kijelentések hallatán, hiszen minimum tizenöt millió magyar vásárlátogatót túláltalánosítasz itten, vödröstül, UFO- emberkéstül, reklámzacsistul meg mindenféléstül, ami mozdítható.
Nem érted a magyar emberek vásárlátogatási szokásait, mert idegenszívű vagy és kapitalista (a globalista a következő fokozat, de ez már annyira durva, hogy csak később nyögöm ki). A magyar ember egy ilyen vásárra értelem szerűen vásárolni megy nem pediglen puncit nézni, mert az van otthon a tévében is. Márpediglen auralátót nem akar vásárolni, mert az praktikusan hülyeség, luxusautót pedig azért nem vesz, mert itten könnyen lebukhat az apeh által. Kizárásos alapon marad a prospektus, a felfújható marslakó meg a vödör. Az átkos komenizmusban ezek szóróajándéknak számítottak (úgy mondtuk: üveggyöngy a bennszülötteknek), mára viszont - ha diszkontáltan is - de piaci temékké váltak a Fleto jóvoltából (hogy a Devla rúgja meg!).
Szóval tessék tudomásul venni, hogy a magyar ember csak szerzett jogaival él, nem pediglen lopik, mint a szarka, mert az eltulajdonítás joga benne foglaltatik a Szent Korona Tanba is, vagy mittudomén, az Aranybullához nincs semmi köze, a lényeg, hogy lippiti-klippiti, ott terem a Morvay Krisztina, aki nem keverendő össze a Hewlett-Packarddal és a lóerővel.