Nemrégiben ismét rá kellett jönnöm, mennyire igaz a mondás.
… Ám, ha mégsem, ott van mindenkinek támaszul pár szótár, segítségül, biztos mankót nyújtván. Leemelhetők a polcról, vagy pár kattintással elérhetők az Interneten. Modern világ, gyorsak vagyunk és fölöttébb fejlődőképesek.
A kollégám nyerte meg bónuszként, hogy válaszolhatott egy külföldi partner reklamációs levelére. Mivel nem szeretett volna szóismétlésekbe bocsátkozni, gondolta, azért van ott a Net, hogy segítsen. Rákattintott a Startlapra, azon belül a szótárakra és már írta is a megfelelő ablakba a szót: reklamál. Aztán kérte a fordítást magyarról angolra.
Íme a válasz:
Ám nemcsak az angol szótárral tudunk érdekes helyzetekbe kerülni, ha a sorsunk úgy hozza, segítségre van szükségünk. Elég, ha csak egy olyan édes kis gombóc, mint a sünmalac körül kezdünk kutakodni – valszeg nem a megfelelő nyelvi környezetben.
Kicsit utánanézve szótárfronton kapunk szerkesztői magyarázatot is:
Ilyen szót, vagy kifejezést nem illik papírra (szótárra) vetni, ebben egyetérthetünk. De miért tette meg a jónevű szótárszerkesztő mégis? A lopások ellen. Ha ugyanis valaki buta módon elkezdené lemásolni a teljes szótárat, akkor a másolatban az ilyen nyilvánvaló félrefordítások könnyen észrevehetők, s nehezen letagadható, hogy honnan szedte a szótárlopó.
(origo sztakiszótár)
***
Az általam levont következtetés:
Tényleg az angol szótárnak van igaza. Hát hülye vagyok én, hogy reklamáljak?