Néha befészkeli magát egy-egy idézet, verssor, vagy akár egy egész vers a fejembe. Így történt ez ma reggel is. Ősz van, köd, csepereg az eső, és van zajos város, mogorva emberek, kedvetlen tekintetek. Nyomulás, tolakodás, irigység, rosszindulat. Ilyenkor szoktam elzárni magamat tőlük, be a belső birodalmamba, ahol enyhén fúj a szellő, csillan a napsugár, zöld a fű és színesednek (vagy virágoznak, ez ugye évszakfüggő) a fák a daloló madarak lába alatt.
Így aztán verselek magamnak, most éppen Áprily Lajos (egyik nagy kedvencem) „Az őszre várj” című költeményét:
„Nyáron ne járj az erdőn. Őszre várj,
mikor fel nem verik turista-szók,
aranyruhába öltözik a táj
s a magasból megjő a halk pirók.
Szél jár feletted, hosszú sóhajú,
bágyadt sugár becézi vén szived,
s a bronz erdő, a Tizian-hajú,
füledbe súgja: Most vagyok tied.”
Olyan szép, olyan lágy, oly végtelenül barátságos. Aztán továbbgondolom, magam előtt látom az erdőt, a nagy szerelmemet. Mindig mutat valami új csodát. Igaz, ahogy a versben is van, sokszor felverik a turista szók. Amikor bunyec család kimegy a zöldbe. Különféle Józsikák lovagolnak ágparipáikon és ordító csatazajjal próbálják térdre kényszeríteni a fákat, bokrokat és kidőlt rönköket. Édes anyukájuk valami irtózatos frekvencián vijjogva félti a család szemefényét – hátha a gonosz bokor visszaüt – a család vezérbikája pedig osztja az észt. Egyetlen trónörökösének magyarázza éppen, hogy ha majd az őzike megnő, szép, nagy szarvas lesz belőle. Ja, az egérből pedig elefánt, a futrinkából meg motoros futár.
Persze, szerencsére nem ők vannak többen. A kirándulók zöme csendes, vidám és szeretetteljes ember. Igaz, a leghalványabb gőzöm sincsen arról, hogy milyenek lehetnek otthon, vagy a munkahelyükön, de kinn, az erdőn többnyire barátságosak.
Különös, hogy egy versről mi minden eszébe nem jut az embernek. Gimiben utálatos broáááf érdekes volt számomra verset elemezni. Nem tudom, ki hogy volt vele, de nekem furtonfurt valami marhaság jutott az eszembe olyankor, amikor Lili néni, az irodalom tanárom – akit amúgy imádtam a tantárgyával együtt - feltette a kérdést: „Mire gondolhatott a költő”? Hát, mire? Éhes volt, vagy a napi fröccsöcskéje lebegett a szeme előtt? Esetleg a szép vörös hajú Kovácsné a szomszédból, amint suttyomban kiengedi az ajtón a szódás Ferit? Hát, mégis, mire gondolhatott?
Esetleg arra, hogy ma is be kell mennie dolgozni egy lelketlen munkahelyre, át a városon. Ősz van, köd, csepereg az eső, és van zajos város, mogorva emberek, kedvetlen tekintetek. Nyomulás, tolakodás, irigység, rosszindulat. Ilyenkor szokta elzárni magát tőlük, be a belső birodalmába, ahol enyhén fúj a szellő, csillan a napsugár, zöld a fű és színesednek (vagy virágoznak, ez ugye évszakfüggő) a fák a daloló madarak lába alatt.
Ha ügyetlen az apa...
A házi pirók nőstényei, amennyiben kevésbé rátermett hímmel állnak össze, már a tojásban kivételeznek az ügyetlen apa fiókáival.A házi pirók (Carpodacus mexicanus) hímjei esetében már messziről meg lehet állapítani, melyikük mennyire ügyes a táplálékszerzésben. Az a hím ugyanis, amelyik megfelelően táplálkozik – tehát ügyesebben szerzi meg a terméseket –, több karotinoidot visz be a szervezetébe, és ettől tollazata vörösessé válik. A rosszul táplált pirókhímek tolla szürkéssárga.
Kristen Navara, az Ohio Állami Egyetem kutatója munkatársaival 15 fészekalja házi piróktojást vizsgált meg. Azt a meglepő felfedezést tették, hogy eltérés van a piros és a sárgás tollú apák által megtermékenyített tojások között.
Mivel a szürkéssárga hímekről azonnal látszik, hogy magukról sem tudnak megfelelően gondoskodni, és valószínűleg a tojójukról és a fiókáikról sem fognak, a tojók az ilyen hímek által megtermékenyített tojásokban mintegy 2,5-szer annyi tesztoszteront és antioxidánst (egyebek között A- és E-vitamint) raktároznak, mint a piros tollú apáktól származókban.A tesztoszteron a fiókák növekedését segíti elő, míg az antioxidánsok megkötik az úgynevezett szabadgyököket, melyek számos sejtalkotórész károsodását okozhatják.
A kutatók úgy vélik, hogy mivel a házi pirók rövid életű, csupán egy vagy két párzási időszakot él meg, a nőstények nem várnak az „igazira”, inkább kidolgoztak egy módszert, amellyel kompenzálják az apa hiányosságait. www.geographic.hu