Leállt hazánkban a Pilóta-keksz gyártás. Ezek az utolsó Albert és Pilóta-kekszek, továbbá vaníliás karikák, amelyek a győri üzem gyártósorain készülnek. Szombaton a délutános műszak távozásával Győrben megszűnik a patinás, kontinens szerte jól ismert termékek előállítása. Közel száz dolgozó kénytelen új munkát keresni. Csak az a 40 ember marad, aki a Negro-gyártósoron dolgozik majd, de azt nem tudni, meddig.
A csoportos leépítés miatt kitelepült a helyszínre a munkaügyi központ, amely a többségében 50 év körüli dolgozóknak próbál most segíteni az állásszerzésben. A Danone nevű multi a közeljövőben be akarja zárni a Győri Keksz gyárat, így egy sor jól menő magyar terméktől szabadítaná meg a piacot. (Részlet az egyik ismerősöm hozzám eljuttatott leveléből.)

Pokolian nem teszik nekem ez a dolog, de igazándiból van, amitől sokkal inkább forog a gyomrom.

Lezárult a 2007. évi „Tegyünk együtt a gyermekekért " program, melyben idén több, mint 23,5 millió forint gyűlt össze. A pénzt a Gyermekonkológiai Központok a daganatos betegségben szenvedő gyermekek rehabilitációjára és klinikai táplálkozási programjaik megvalósítására fordíthatják.

 (Figyelem, feltételes a mód!)

A támogatást a Danone a következő intézményekhez juttatja el:

Semmelweis Egyetem I. és II. számú Gyermekklinikája
Bethesda Gyermekkórház
Madarász utcai Gyermekkórház
Heim Pál Gyermekkórház
Debreceni Egyetem Gyermekklinikája
Pécsi Tudományegyetem Gyermekklinikája
Miskolci B-A-Z Megyei Kórház onkológiai központja
Szegedi Tudományegyetem onkológiai központja
Szombathelyi Vas Megyei Kórház onkológia osztálya
Bakonyszűcsi Daganatos Betegek Rehabilitációs Lelki Otthona

Az, ha minden matematikai tudásomat összeszedem, akkor tíz intézmény. Ha a 23,5 millió forintot elosztom tíz részre, akkor az nem éri el a két és félmillió forintot. Ami ugye, nem kevés, de hadd kérdjem, meddig lehet ennyiből eljutni? Persze, mondhatná a nyájas olvasó, hogy épp két és félmillióval többre, mint anélkül. Ezt sem kétlem.

Csakhogy:

Én részt vettem annakidején egy gyűjtésben, amellyel egy nagybeteg kisfiú csontvelő műtétjét igyekeztünk elősegíteni. ( http://ma.hu/page/cikk/i/0/81470/1 )
Az az egy műtét 21 millió forintba került – amelyet az igazán segíteni szándékozó magánemberek (sokszor olyan szegények, akiknek kilógott az ülepük a gatyából) és különféle jó szándékú társadalmi szervezetek adtak össze. Ez az összeg alig kevesebb, mit a fentebb említett Danone-féle. És ez csak egy gyermek műtétjének költségét fedezte.

Mit tesz ezzel szemben a multi? Orrba-szájba hirdeti az akcióját televízióban, rádióban, óriás plakátokon, járműveken – és ahol éri. Egy forint egy darab bizonyos termék megvásárlása esetén, annak árából jótékony célra fordíttatik. Ezzel szemben a hirdetési költségek az összegyűlt pénzből kb. egy hétre lehetnek elegendők (egy év alatt mennyit költhet?). Magyarul egy heti reklámozás fedezné a jótékony felajánlás összegét az egy forintokból. A többi a multi bevétele. Viszont a vásárló boldogan vásárol, mosolyog a lelke, mert ezzel – gondolja - segít. De vajon tényleg a beteg gyerekeken segítünk?

Persze, talán én vagyok a buta, hogy még meg tudok döbbenni, hiszen ahogy akkoriban egyik társunk is írta:

Zsolti műtétjéhez "már csak" 14 millió forint hiányzik.
Annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy Leo vagy Indián, az ország több, mint 58 millió forintot költött el. Valóban ez a fontos ??

Vagy inkább tényleg örülnöm kéne, hogy 23.5 millió forint került oda, ahová egyébként nem került volna semmi.