Azt hiszem, nekem kiváló ünnepem lesz. Kőszegen mindig vannak ősztájban valamilyen “napok”, ahol a környékbéli finomabbnál finomabb borokat lehet nyakalni (a kényesebbek különböző mustok, pálinkák közül is válogathatnak).
Amúgy is ékeszerdobozszerűen megkapó a kisváros, ahol a műemlék épületeket valahogy sikerül rendben tartani – mégpedig nem parancsszóra, hanem lelkületből. Jó ott lenni, nagyokat sétálni, betelhetetlenül, újra és újra róni a többszázéves utcaköveket, sikátorokat, bámulni a házak homlokzatát, amelyeket még nem a divat, hanem az értő mesteremberek szívvel, lélekkel alakítottak. Szeretek bekukucskálni a szekerek méretéhez tervezett nagykapuk mögé, meglesni a kerteket, bejárókat. Az ott lakók ezeken a helyeken is óvják a történelmet. Rend van, béke és ódon hangulat. Gondosan rakott kupacokban állnak a fahasábok, amivel fűtik a cserépkályhákat, kandallókat (szenet, olajat nem enged használni a város, nagyon helyesen). Még jó, hogy a természet úgy akarja, hogy a gólyák ilyenkor már messze onnan éljenek, mert a kéményre rakott szekérkerekeken át az ég felé szűrődő füstöt valószínűleg nem tudnák úgy értékelni, mint én, amikor beleszimatoloklok az Alpokalján lezúduló levegőbe keverebett illatába.
Nemrég volt a szüreti bál, most pedig a gesztenye ünnep. Arrafelé rengeteg a szelíd gesztenyés. Ezen a napon a járdákra sok kis kályhát tesznek ki, amiken öklömnyi gesztenyék sülnek, de megkóstolható mindenféle csemege, amit csak el lehet képzelni és megalkotni ebből a termésből. Édes-mézes illatfelhő borítja be az utcákat, tereket. Kőszeg egyik legsikeresebb, legtöbb látogatót vonzó eseménye a hagyományos Orsolya-napi Vásár, a vele egybekötött népi zülléssel. Ilyenkor nagy az eszem-iszom és dínom-dánom. A Jurisics vár környékén csábító illatok csalogatják a bámészkodókat, s az egy-egy stand csemegéjéért gyakran sorban álló, "éhező és szomjazó ostromlókat”, valamint különböző művészeti csoportok teszik változatossá a kavalkádot. Igazi gasztronómiai és kulturális népünnepély, ínyenceknek.
A házak előtti kínálatból bárki kedvére vásárolhat, még úgy is, ha az áru tulajdonosa a környéken sincs. Befőttes üvegek, különböző dobozkák vannak kitéve – ezek a becsületkasszák. Bármit elvehet a nagyérdemű vásárló, az ár egy papír fecnire írva ott van az asztalokon. Még nem hallottam olyanról, hogy valaki fizetés nélkül távozott volna. Gondolom, itt, Budapesten nemcsak az áru tűnne el a pénzzel együtt nyomtalanul egy pillanat alatt, de még a doboz is. Nos, hát ennyi a különbség a vidéki ember és a fővárosi között. Ott ez az ötlet még gondolati szinten sem merülhet föl senki fejében. Egyszerűen képtelenségnek tartják az ilyesmit.
Szóval relaxálok az ünnep alatt és feltöltődöm szeretettel. Azzal, amit a testvérem közelsége, társasága jelent. Megfogalmazhatatlan az a kapocs, ami egymáshoz köt bennünket. Sajnos, egyre ritkábbak az ilyen alkalmak, hogy huzamosabb időn át együtt lehessünk, mert a mai helyzetben igazán luxusnak számít egy ilyen utazás. Négyünknek negyvenezer forintba kerül csak a vonatjegy. Ha nem kaptuk volna ajándékba a gyerekeinktől ezt az utat, nem tudnánk megengedni magunknak. Elkeserítő, hogy így családok szakadnak el egymástól – de félre a keserűséggel. Megyünk és én már most tele vagyok várakozással és vágyakozással.
A „forradalomra”, politikára és a pesti cirkuszra pedig tojok. Magasról.
Október 21. - Orsolya nap
A pásztorok úgy tartották, hogyha Orsolya-napkor szép az idő, akkor karácsonyig meg is marad. Szlavóniában Orsolya-napkor takarították be a káposztát. Orsolya időjárása a téli időjárás jelzője. Amilyen idő van ilyenkor, olyan lesz a tél. A Somló-vidéken Orsolya-nap volt a szüretkezdés hagyományos ideje.
A keresztény vallásban természetesen egész mást kötnek ehhez a naphoz. Aki bővebben kíváncsi rá, az itt olvashat róla:
http://jelesnapok.neumann-haz.hu/prod/unnep/szent_orsolya