Tóth Árpád után, szabadon:

Beteg vagyok. Nagyon.
Kicsordul a könnyem. Hagyom.
Két algoflex az asztalomon,
Farigcsálok lomhán egy dalon.
Talpigfájós vörös róka én, én, én.
S magam vagyok e föld kerekén.

Néha úgy, de úgy meg tudom sajnálni magam! Például ilyenkor, amikor benyalok egy kóbor vírust. Megjegyezném, tizenhat éves korom óta minden karácsony előtt benyalom, tehát kicsit korainak érzem a mostani dátumot. Hacsak nem akar egy hónapig elhúzódni, de akkor lebontom a lakótelepet magam körül, végtelen dühömben.
Miután reggel első dolgom volt elolvasni egy angyal levelét a blogolvasóimé közül, másodikként befaltam egy maroknyi tablettát és kapszulát, majd elmentem mosakodni. Miután tisztába tettem darvadozó korpuszomat, úgy találtam, most igazán rám férne valami léleksimító finom illat. Szoktam velük operálni, mert biztosan Ti is megfigyeltétek, más-más illatok más-más emóciókat váltanak ki az emberből. A mai kor emberének a parfümökről az érzéki örömök és a szerelmi izgatás jut eszébe, holott kezdettől fogva rituális szerepük volt, de alkalmazták különböző terápiákra is. Mindenesetre már a legelső civilizációk használták a kellemes illatokat. Én nem kedvelem a nehéz, édes, fojtó szagokat, amik mindenen áthatolnak, erőszakosan mindent befednek. Utálom, amikor valaki távozása után még két kilométeren keresztül kíséri az illat.
Nekem két alapillat a kedvencem:

Az egyik, amire most érzésem szerint szükségem lett volna egy hűvös, távolságtartó, de erőt sugárzó, tiszta illat. Sajnos nálam már rég elfogyott, mostanság pedig egyszerűen nem lehet hozzájutni. Pletykálják, hogy talán meg is szűnik. Ő a Givenchy III Eau De Toilette nevet viseli. Amikor magamra fújom, úgy érzem, mintha egyből egy visszafogottan elegáns, szép kirakati darabbá válnék, amin ott a cetli: „csodálhatod kedvedre, de ne piszkálj bele”. Azonban nincs belőle. Talán soha többé nem is lesz. (Írtam már, hogy mostanság vesztes vagyok?) Más után kell hát néznem.

A másik egy kedvesen bájos, vidám, szeretnivaló, tavaszt jelző illat, napfényt pótló orvosság, a Diorissimo. Amolyan meseien gyöngyvirágos. Ezzel meg az a bibi, hogy az egyik kolléganőm allergiás a virágillatokra – és egyszer már láttam, nem pusztán hisztiből mondja. Megértem, én pl. a dióra vagyok allergiás, oszt azt sem hiszi el senki mindaddig, amíg az orra előtt el nem kezdek megfulladni. Tehát a másik lélekmankóm is kilövetett.

Maradt hát lovak helyetti szamárként a párduc, Naomi Campbell kölnije, „kiegyensúlyozott, intuitív nőknek, letisztult, édeni jegyekkel”. Hát, én most sok mindennek vagyok nevezhető, csak kiegyensúlyozottnak és intuitívnak nem. Az állapotom pedig közel sem édeni, de épp azért kenek magamra egy kicsit. Passz!

No, most aztán megismerhettétek nemcsak a színemet, de a szagomat is. Nyitott könyvvé váltam, vigyázzatok hát rám és ne dobjatok a szemétre, hacsak nem muszáj okvetlenül.

Milyennek is kéne látnotok:

Született: igen
Neme: nő
Haja színe: izzó vörös
Szeme színe: zöld
Bőre színe: kék (már írtam az első posztjaim egyikében: Nem világoskék, nem sötétkék, kék. Talán egy mikulányi enciános beütéssel.) Hogy nem illik a zöld a kékhez? Istenem! Mit gondoltok, Benettonék honnan vették a receptet???
Nemzetisége: piréz
Illata: fanyar, aldehides virág
Szellemi állapota: Ne forszírozzuk. Hirtelen eszembe jutott a matek érettségim. Szegény tanárnőm olyan, de olyan igyekezettel próbált nekem még egy plusz pontot találni a firkálmányomban, hogy attól bőgni kellett. Azt mondta, ezt muszáj valahogy összehoznia, mert látja, mennyi munkát fektettem a dolgozatomba az elejétől a végéig és lerí róla a becsületesség. Látszik, hogy nem puskáztam. Ilyen marhaságot ugyanis nem lehet! – Végül is lelt, vagy csinált nekem egy pontot a drága. Ha ezt nem teszi, a humán tárgyakból való jó eredményeim ellenére azt hiszem, a mai napig sem lenne érettségim. A fizikát is csak azért tudtam (ne legyek nagyképű, csak harmadikban hajtottam rá, mert azt mondta Eszti mami, a tanárnő, hogy ilyen hülye, mint én, nincs is – és persze, ekkor jött a dac, hogy majd én megmutatom), mert ugyan abban is volt számolnivaló, nem is kevés, de a képleteket betűkkel kellett tudni! Összeadni, kivonni tudtam, kis energia-befektetéssel még szorozni, meg osztani is. A többi meg már versbe is foglalható. :-))) Így aztán fizikából meglett a masszív négyesem.
Fizikai erőnléte: konvergál egy erősen retardált éjjeliedény állapotához

Most látom, milyen szómenést kaptam. Még ez is! Ne is rontsátok a szemeteket tovább. Örüljetek a pénteknek és vigyázzatok magatokra. Öltözzetek jól fel, a napos oldalon közlekedjetek és ne dőljetek be a farkasnak! További szép napot!