Józsinak hívják az angyalomat. Mivel azonban szent Józsefnek mégsem hívhatom, így a Jó Józsi nevet kapta a keresztségemben. Nomen est Omen. Mármint a JoJó-ra vonatkoztatva, hiszen ahogy a magam gépbaszkurálásikarbantartási módszereit – és azok végkimeneteleit – ismerem, szegénykém úgy fog a masinámhoz visszajárni, akár a jojó. Már ameddig bír engem szuflával. Egyelőre vissza tudok élni azzal, hogy a család kebelbéli barátja (hovatovább tiszteletbeli tagja), de ugye, sose lehessen tudni, mi mindenre vagyok én képes.
Újrahúzta a gépemet. Ez az egy gyógymód maradt arra, hogy az összes féreg, vírus, kémprogram és falovak sokasága pusztuljon.
Hála az égnek, a fontosnak ítélt dolgaim megmaradtak. Ám érdekes tapasztalat volt, hogy mennyi minden fölösleges vackot bír tárolgatni, őrizgetni az ember lánya anélkül, hogy valaha is szüksége legyen még rájuk. Ezek csak úgy voltak – de immáron rájuk borult az elektronikus radír. Nem sírok utánuk.
A masinaélesztés közben eszembe jutott, hogy olvastam egykoron valami témába illőt. Visszakerestem, beteszem ide:
A Kis Herceg és a Programozó
Utazásai során a Kis Herceg egy furcsa, kocka alakú bolygóra ért. A bolygón drótok, telefirkált papírok, félig telt kávéscsészék voltak szétszórva.
A szeméthalmok közepén egy borostás, szemüveges alak ült.
– Szia. Hát te ki vagy? – kérdezte a Kis Herceg.
– Pill, rögtön – válaszolta a férfi.
– Mi a neved? – folytatta a Kis Herceg, ugyanis ha egyszer valamire kíváncsi volt, azt nem hagyta annyiban.
– A Programozó vagyok. Mindjárt beszélhetünk, csak most egy hibát keresek a logban – felelte az ember.
– Mi az a log? – kérdezte a Kis Herceg. Körbenézett, de sehol se látott semmit, amire ez a szó illett volna. Ismerem a szemétkupacot, látom a kávéscsészét és a drótokat is, de nem látok logot. Hol van?
A férfi hitetlen arccal fordult a jövevény felé.
– Te ugye a javításért jöttél? – kérdezte, és beletúrt egy paksamétába. Mindjárt megnézem a listát, szerintem a következő patch már tartalmazni fogja – és elkezdett a körülötte heverő papírok közt kotorászni. A Kis Herceg elbizonytalanodva nézte a Programozót, ahogy az, az egyik halom legaljáról kihalászott egy színes filctollal összefirkált szöveget, és hümmögni kezd felette.
– Mi az a log? – kérdezte megint.
A Programozó nagy levegőt vett:
– Nem tudom rendesen elmagyarázni egy felhasználónak, de a program a hibáit egy naplóállományba írja, amit csak az írás idejére zárol. Ezért aztán, ha a rutin elszáll, akkor a logban az abortálás előtti utolsó bejegyzésből tudjuk kitalálni a hiba pontos helyét és ez segít a javításban. De ennek semmi köze nincs a patchhez, amiért jöttél.
– Te nagyon furcsán beszélsz - felelte a Kis Herceg. Mi az a felhasználó?
– Az emberek két részre oszthatók – válaszolta a Programozó, miközben lehajtott egy fél csésze hideg, állott tejeskávét. Azok, akik írják a programot, azok a programozók. Akik csak használják őket, azok a felhasználók. Én is egy programozó vagyok, és mivel nem tudtad, mi a log, te valószínűleg felhasználó vagy. Milyen programot használsz?
– Nem használok programot. Van egy rózsám, és három vulkánom. Ezek programok? – kérdezte a Kis Herceg.
– Nem, nem ezekre gondoltam. Tudod, mikor leülsz a gép elé és elindítasz valami szövegszerkesztőt, levelezőt, vagy ilyesmit. A munkahelyeden, az irodában például.
– Nincs irodám. Egyszer találkoztam egy Hivatalnokkal, de eljöttem a bolygójáról. Unalmas alak volt – felelte a Kis Herceg.
– OK, akkor otthon, mikor szabadidődben benyomsz egy játékot, az egy program – magyarázott türelmetlenül a Programozó.
– Szabadidőmben szeretem megnézni a napfelkeltét. Mindig úgy húzom a székemet, hogy épp lássam – felelte a Kis Herceg. De az én bolygóm kerek, nem ilyen négyzet alakú. Milyen itt a napfelkelte? – kíváncsiskodott tovább.
– Nem négyzet, kocka. A négyzet az síkidom, a bolygóm meg test – mondta a Programozó. Az ilyen fogalmi zavarok miatt kevernek mindent össze a felhasználók, mert képtelenek a legalapvetőbb szakkifejezéseket is megjegyezni. Meg, hogy kockás füzetnek hívjátok a négyzethálósat, az agyam száll szét ettől is.
– Milyen itt a napfelkelte? – kérdezte újra a Kis Herceg, mert nem szokott eltérni a tárgytól.
– Mit tudjam én? – válaszolta a Programozó. Nem szoktam látni, én olyankor dolgozom. Mondd meg a GL-ednek, hogy a patch az esti upgrade-ban benne lesz, addig meg hagyjanak békén, mert a debug magasabb prioritású task, mint a support – és visszafordult a munkájához.
Milyen barátságtalan figura – gondolta a Kis Herceg, és otthagyta a bolygót. Útközben azon tűnődött, vajon el tudná-e magyarázni a Programozónak, hogy ő nem használ semmilyen programot és mégis normálisan él, vagy hogy a Programozó képes lenne-e elmondani neki, mi az a log úgy, hogy megértse. Valószínűleg nem – summázta végül. A felnőttek nagyon-nagyon furcsák tudnak lenni.
(forrás:jox.hu)
