HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Folyó ügyeink

2008.01.30. 11:39 rokica

Kedves olvasók! Bemutatjuk a „Csók és szerelem” című filmsorozat 125. részét.

…Hála Istennek, ezzel el is ment mindenkinek a kedve az olvasástól, így nyugodtan beszélhetünk tovább mindennapi „folyó ügyeink”-ről. Illetőleg, immár nyugodtan leírhatom, a következőkben a pisilésről lesz szó.
Tudom, ha bárki olvasná ezt a posztot, nem lenne illő ilyen szavakat használnom, mert ugye, a világon nincs sem ember, sem állat, aki életének szerves részét képezné napi rendszerességgel ez a cselekvés – csak az az egy (én), aki éppen „beszél” róla. Fujj, fujj, vessenek a mókusok elé!

Szóval megesik, hogy a városban jövés-menés közben, épp útközben jön ránk a szükség. Mit tehetünk ilyenkor? Hiszen a nyilvános WC-k száma az utóbbi években erősen megcsappant és bár az utcáink, köztereink tisztasága erősen konvergál Indiához – ahol az emberek többnyire nyílt színen, vagy egy bokor tövében, kerítés takarásában végzi el a dolgát – mi mégis szeretnénk kultúráltabbnak tudni magunkat.
Állítom, több órán keresztül bolyonghatok Budapesten, amíg egy olyan illemhelyet találok, amit a célnak megfelelően használni is lehet – és itt direkt nem térek ki a tisztaságra, higiéniára, mert az már egyenértékű lenne valamiféle tudományos fantasztikummal.

Ma reggel pl. a Lehel piacon éreztem úgy, jó lenne kicsit félrevonulnom. Tudtam, hogy az emeleti mellékhelyiség sokkal tisztább, mint a földszinti. Előkapartam hát a pénztárcámat egy százast keresve benne, mert bizony ennyit kell dobni a beengedő automatába. Be is dobtam a tallérkát, de nem történt semmi, az ajtó még csak nem is kattant. Kicsit dühösen néztem körbe, hogy talán valaki megmondhatná az ott lebzselő árusok közül, vajon rosszul csináltam-e valamit, vagy másnak sem sikerült mostanság oda bejutnia? Persze, mindenki pironkodva fordította el a tekintetét, mintha valami bűnön kaptak volna (említettem feljebb, talán pisilni nem illendő dolog). Mit tehettem volna? Elővettem a maradék (második) százasomat is és azt is betuszkoltam a félkarú rabló résén. Ekkor kattant az ajtó, de egyben az automata is úgy tett, mintha kidobta volna az előzőleg begyömöszölt érmét. Én ennek megörülve nyúltam a visszaadó tálcához – és közben visszazáródott az orrom előtt az ajtó. Harmadik százasom nem lévén elindultam a piac túlfelén traccsoló takarítóasszonyság felé. Igazán nem szerettem volna cirkuszt, csak bejutni akartam pisikét. A tisztasági manager – panaszomat hallván – közölte, hogy az az oldal nem az ő frontja, neki semmi köze hozzá, akinek meg lenne, az pedig most épp nincs ott. Különben is, a WC-használat száz forint, de az nincs előírva, hogy használni is kell, ha valaki bedobta a pénzét.
Mit mondjak? Nem kicsit lettem ideges, de aztán úgy döntöttem, hogy harmadik százast azért sem fogok váltani. 300 Ft-ból akár orvoshoz is mehetek, aki majd kigyógyít a pisilhetnékemből! Dühösen szedtem a cókmókomat és behoztam az egész cuccot az irodába.

Ehhez egészen hasonló helyzetet éltünk meg a múltkoriban, azzal a különbséggel, hogy akkor a Newlra érett rá a szükség. Szintúgy vásárolni voltunk és hozzánk legközelebb egy Burger King volt, ahol emlékezetem szerint néha még tisztaság is van. Mondtam hát a páromnak, nur nicht beszaren, irány a patkánysütő, ott teheti, amit tennie kell. Ő meg is fogadta a tanácsomat, de alig idő után úgy vágta ki az ajtót, hogy félő volt, az tokostul fordul ki. Megérdeklődtem, mi zaklatta így fel galamblelkét? Elmesélte, hogy a bent lévő mellékhelyiség ajtaján, szép tájékoztató táblán ki van függesztve, hogy a kondenzvizet csak azok ereszthetik ott le, akik fogyasztó vendégei a létesítménynek. Tehát, előbb kéretik sorban állni és vásárolni valamit, hogy a blokkon lévő sorszám automatába való gépelésével megnyíljék az ajtó és béeressze a könnyebbülni vágyót. Ez haláli! Elképzeltem, amint a mandró visszatartott kínjában odavonaglik az aktuális „Helló, mit kérsz” gyerekhez és kér egy adag fagyit:
- Tölcsérest, vagy poharast kérsz és milyen öntettel?- kérdezi amaz.
- Mindegy, pisiléshez lesz – válaszolja emberünk, miközben odacsapja a pultra az épp nála lévő papírpénzt és a visszajárót meg sem várva fut blokkjával a toalett felé.
Szóval, életem párja is ezek után kénytelen volt azt a távolabbi WC-t igénybe venni, ahová a közeli „Körül hugyos” (kocsma) törzsközönsége is jár, ha nagyon muszáj.

Igaz, néha az embernek kedve lenne lekuporodni egy sarokba, vagy egy bokor tövébe, kerítés takarásába, de ugye, mégsem vagyunk Indiában. Legalábbis szeretnénk kultúráltabbnak tudni magunkat.

1 komment

Címkék: jártamban keltemben bakker emberkert

A bejegyzés trackback címe:

https://rokica.blog.hu/api/trackback/id/tr46317665

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hacsaturján 2008.01.31. 08:27:53

Francia nagy város főterén landolok egy márkás hotel bejáratánál, homlokomon verejték cseppek, egész testemben zsibbadás, záró izmaim elernyedő félben, tehát mint az őrült, ki letépte láncát vágtatok be a hallba. Egyszerre két londiner veti rám magát az obligát "parancsol uram?" kérdéssel, mire én a "nem parancsolok, de mindjárt rúgok" hörgéssel válaszolok és a két fiút menetből hárítom az "urak" felíratú helyiség felé történő megállíthatatlan mozgásomban.
Az ajtót szinte berúgván, szükség által jelentősen beszűkített tudattal kizárólag a kagylóra tudok koncentrálni, melyre - gatyámat éppen csak hogy letépvén - félig eszméletlenül rogyok, majd hagyom, hogy Természet Anyánk azt tegye velem, amit csak akar. Csak az aktus végén kezdem érzékelni helyzetemet, az önkívületből kikecmeregve hallom meg a finoman sugárzott szférák zenéjét, szagolom a levendulába ojtott rózsa és mirtusz illatot, valamint látom magam három példányban kuporogni, mert a helyiség hatszögletű és valamennyi oldalát tükör borítja. Hirtelen olyan érzésem támadt, hogy műtét közben elfelejtettem fölvenni az antiszeptikus maszkomat, ezért kissé szégyenkezve húztam vissza a gatyámat. Kilépve a hallba újfent belebotlottam az egyik londinerbe, aki vigyorogva csak annyit mondott, hogy "bocsánat", majd kitört belőle a jóeső röhögés.
süti beállítások módosítása