Gyakorta hallani ilyenkor tavasz tájt, hogy „milyen gyönyörű az az aranyeső bokor, én is ilyet szeretnék ültetni a kerítés mellé”!
Egy tévedést szeretnék eloszlatni, amely bár a mindennapjainkban használt nyelvünkben nem okoz súlyos félreértést, azonban, ha kertünket szeretnénk díszíteni – és beszerzési szándékkal szakemberhez fordulunk -, nem baj, ha mindketten ugyanarra a növényre gondolunk közben.

Főleg akkor illik tudni, hogy mit ültessünk, ha a környezetünkben kisgyermek is él. Nagyon veszélyes lehet a nem megfelelő növényismeret az aranyeső esetében, mert ugye, nagypapa, nagymama annakidején tanította, meg is mutatta, milyen finom is tud lenni az akácvirág, amikor kiszívogatjuk belőle az édes nektárt? Az pedig kinézetre csak a színében különbözik ettől a sárgától. Vitorlás virágú ugyan mindkettő, de az aranyeső minden porcikájában igen erősen mérgező növény!

Ezért is jó tudnunk, hogy a aranyeső és az aranyvessző két, különböző növényfajta, nem szabad összekeverni őket egymással.

Aranyeső (Laburnum anagyroides)
Nagy méretű, gyors növekedésű bokor, vagy az akácra emlékeztető kisebb fa. A vitorlásvirágúak közé tartozó csinos termetű, sárga, csüngő virágfürtű. Májusban-júniusban tömegesen hozza szép, aranysárga, 10-20 cm-es fürtös virágait. Meleg, napos helyet kedvel, a szárazságot is jól tűri. A Laburnum fajok minden része (gyökér, kéreg, levél, hüvely, mag), így a virág is erősen mérgező, megenni, megkóstolni nem szabad!

Aranyvessző (Forsythia)
Márciusban-áprilisban virágzik ez a dús, aranysárga virágú cserje. A legáltalánosabban ültetett fajta. Sárga virágai a vesszők teljes hosszában tömegesen nyílnak. Közepes igényű, csaknem minden talajon díszlenek napon, vagy félárnyékban. Alig kívánnak valami ápolást, ezért nagy, vagy kevésbé gondozható kertekbe alkalmasak, a termőhelyben és klímában sem válogatósak. Nem mérgező, sőt, több alfaját gyógynövényként ismerik el.