Istenem, kit ószeren
vettem, légy ma óvszerem,
óvj az ebtől, óvj a sebtől,
óvj a tökéletesebbtől,
hagyjál engem, balga tagot
és kipletykált hallgatagot
látszatomnak látszanom,
hagyj továbbra játszanom,
bár lehet, hogy léha, talmi.
Hagyj magamba belémhalni.
SZilágyi Domokos: BELÉMHALNI
2008.04.17. 18:00 rokica
2 komment
Címkék: vers szilágyi domokos
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
malacz rezignált · https://www.facebook.com/pages/Malacz69-vil%C3%A1ga/173965402643571 2008.04.30. 12:59:19
Kitűnő ritmusú, játékos....
benne lenni, belehalni, és mégis kívülről látni, magamat ironizálni, eljátszani, de közben halálos sebből vérezni...
rokica · http://rokica.blog.hu/ 2008.05.09. 10:10:37
Én nem tudnék ilyen határozottan "egy kedvenc" mellett voksolni. Mint látod, versfüggő vagyok – valszeg a génjeinben hordozom.
Ebben a blogban már összehordtam ezt, meg azt a költészet területéről. Így egy rókantológia van alakulóban. Hogy szépek-e ezek a versek, vagy jók, azt minden esetben az olvasó ítéli meg. Egy biztos, nekem tetszenek. Ha valaki rákattint a címke felhőben lévő „vers” linkre, akkor elő tudja hívni mindazokat, amelyekről eddig, közel egy éven keresztül úgy éreztem, nem akarom csak magamnak megtartani az élményt, amiben részem lehetett az olvasásukkor.
Örülök, hogy ez a vers neked is tetszett.
