Mármint, ha az ember blogot ír, fórumozik, vagy mások blogjába belekotyog. Mert ki tudja, egy-egy szóra, névre való rákeresésnél, esetleg csak egészen véletlenül épp olyasvalaki olvashatja a zöngéjét, aki fontos, számára értékes információhoz juthat általa.
Így jutott el hozzám is nemrégen egy megkeresés:
… töritanárként foglalkoztat a helytörténet. Korábban úgy hallottam, hogy Gottfried Lehmannt, Rákóczi szöktetőjét Kőszegen temették el. Egyszer kommenteltél egy ilyen témájút Tóta W. egyik blogjához, de csak "határszéli kisvárost" emlegetve Lehmann kapitány teste negyedrészének nyughelyeként. Kőszeg az a város, vagy esetleg más???
Válaszod előre is köszönöm: P.
Az alábbi írásomról van szó, előkerestem és bemásolom ide:
...Határszéli kisváros temetője. Alig találtuk meg a helyet, amit a kedvesemnek szerettem volna megmutatni. Semmi nem utal rá sem a temetőn kívül, sem belül. Semmi más, mint repkénnyel befutott idő.
Állunk a sír mellett. A vörös, perzsaszerű macska, ami eddig a sírkő mellett feküdt, kimérten kicsit odébb húzódik, de a pillantását nem veszi le rólunk. Szúrósan, szigorúan néz, tekintetét a szemünkbe mélyeszti. Megborzongok tetőtől talpig.Előttünk a kövön a felírat: Von Gottfried Lehmann.
A lehensfeldi, porosz származású osztrák kapitány, a Castelli dragonyosok egy osztályával őrizte az 1701 tavaszán Bécs-Újhelybe zárt II. Rákóczi Ferencet, kinek fogságát könnyítette, sőt nov. 7-én ruhát cserélvén vele, meg is szöktette, amiért I. Lipót kivégeztette. Lehmann kapitány egy dragonyos katonamundért húzott Rákóczira, vállára egy lőporos hordót nyomott, aki azután mint szolgálatos katona kisétált a várkapun. A Bambucius nevű hátas pedig már elő volt készítve és vágtában vitte a szökevényt Lengyelország felé. A szökés ténye természetesen csakhamar kiderült és Lehmann kapitány a legsúlyosabb büntetést kapta. Lefejezték, és mint árulónak, testét négyfelé vágták és kiszögezték a várkapukra. Testének csak egynegyed részét tudták hazacsempészni és itt eltemetni.Ki tudja, mely csontjai hevernek évszázadok óta a földben? Nem is érdekes. 300 éve, 1705 óta fekszik ezen a nyughelyen. Közvetlen mellettem, alig valamivel a föld alatt. Hirtelen nem tudok mit kezdeni az elmúlt századokkal, csak azt tudom, hogy én nem akarom őt elfelejteni. Mindent megteszek azért, hogy az utódaim is tudják majd, hogy ha ebbe a kisvárosba jövünk, egy ötperces tisztelgő látogatást hol kell tenniük. Csak a lombokon halványan átszűrődő napfény és a repkény ékíti a sírt, ami valahogy úgy nő, hogy a nevet ne takarja el. Óvja és mégis tiszteli.
Megfordulunk és indulunk tovább. A vörös macska a kis utacska széléről figyel bennünket. Szúrósan, szigorúan néz, tekintetét a szemünkbe mélyeszti. Majd mintha kicsit biccentene. Megborzongok tetőtől talpig...
Én nagyon meglepődtem, de azonnal válaszoltam neki:
Szia, kedves P.!
Igen, Kőszegen van a sír. Ha a város felől bemész az új temető, Temető utcai kapuján, akkor bent lévő kis kápolna baloldalán lévő utacskán kell pár lépést továbbsétálni és (irányban maradva) jobb kéz felől, talán a második sorban van a sír egy nagy fa árnyékéban.
Nálam biztosan sokkal jobban elirányít a temetőőr, de szerintem így is meg fogod találni. Egy kőkorsó van az embermagasságú sírkő tetején, ha erre figyelsz, talán könnyebben rálelsz.
Érdemes elmenni egy tisztelgő látogatás – vagy akár csak a kíváncsiság miatt is.
Nagyon örülnék, ha visszajeleznél majd, hogy megtaláltad-e. Addig is minden jót kívánok Neked és a tanítványaidnak egyaránt.Baráti üdvözlettel: Rókica
Aztán meg is feledkeztem a dologról, amikor a minap újra levelet találtam P.-től a fiókomban:
Szia Rókica!
Hétfőn és kedden tartottuk a kőszegi programot a diákjainknak (100 tesztkérdés a város történelméről, irodalmáról, építészetéről), miközben dolgoztak, kollégámmal bementünk a temetőbe.
A sírt szépen rendben tartják (bár a kőkorsó kissé csorba), a budapesti Széchenyi István Általános Iskola egy osztálya meg is koszorúzta valamikor. A temetőőrt kértük meg, hogy vezessen oda, de nem is lett volna könnyű magunktól, mert eléggé beszorult a sír a többi közé. Sajnos fényképezőgép nem volt nálam, így képem nincs róla, de a szűk hely miatt nem lett volna egyszerű a dolog.
A történeti háttér (könyvből): 1705-ben a kurucok (azt hiszem Bezerédj Imréék) portyázásuk közben Bécsújhelyről hozták magukkal az 1701-ben kivégzett kapitány testének maradványait méltóbb helyre. Amúgy hihetetlen az a város, számtalanszor jártam a belső részeken, de most, hogy volt több időm, sok olyan helyre eljutottam, ahol még nem jártam, kicsit jobban körülnéztem a szép házak, a városszéli dombok, vagy a Gyöngyös patak környékén. Megérte ez a projektfoglalkozás, meg a gyerekeknek is nagyon tetszett!Üdvözöl: P.
Ilyenkor érzem úgy, mégsem hiábavaló az ittlétem.
Köszönöm, kedves P.!
