… és megint azt dobta a gép, hogy idén se én legyek a Mikulás, pedig akkor valaki szépen kipucolt csizmájába belerakhattam volna az egész cuccost, mondván: itt van, megnyerted, innentől legyen a tied.
Meglehet, amióta tudom, hogy egy szekérderéknyi pár apróbb bibit leszámítva nincs nagyobb bajom, pusztán hülye vagyok – de ebből az agyász majd kikezel – tulajdonképpen tojok az egészre. Nota bene: az agyászra is. Bár, ha valaki meg tudna győzni, hogy három kék, meg egy marék fehér, valamint több egyéb színekben pompázó bogyótól (de legyen akár jeges fürdő, villamos sokkoló, esetleg kis szalonkabát, sikkes masnival a hátán, vagy akár lobotómia) megoldódnak a problémáim, minden családtagomnak lesz munkája – és ki is fizetik – tisztességes munkahelyeken tisztességes munkaadóval, a bank lemond a hiteltörlesztéseinkről, a szembemosolygós szemétládák belefulladnak a szarba, amit oly előszeretettel kavargatnak, nem sajnálnék időt és fáradságot arra, hogy megnormálisodjam.
A boszi dédim meg ül egy felhő szélén, lóbálja a lábát és szakad rajtam a röhögéstől, miközben azt gondolja: hülyegyerek, hát miért nem segítesz magadon? Kell neked orvos, aki megmondja, hogy kicsivel nagyobb a szíved a normálisnál (mondd, tényleg muszáj abba tömegeknek beleférni)? Meg félrever? No és? A harang is szokta. Dokihoz kell menned, hogy megtudd, nincsenek elpunnyadt lábaid, látszik rajtuk, hogy tornász voltál? Fáj? Kinek nem, ha lúdtalpat intézett bele magának? Fulladsz? Fulladj is meg, ha ahelyett, hogy bemosnál egyet a „nagymenőknek”, azt mondod, nem süllyedsz az ő szintjükre. Bőrgyógyászhoz mégy? Hát te tényleg nem vagy eszednél! Bibircsókjának minden tiszteséges banyának kell lennie, örülj neki, hogy alakulsz! Egyél füveket, gyökereket, vedd elő a megfelelő gyertyát végre és hagyd a francba a patikaszereket. Az agyásszal meg légy óvatos. Ő nem ártott neked, ne kergesd hát az őrületbe. Meglehet, szebb sorsot érdemelne…