HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Parlament gebinben

2009.03.18. 07:00 rokica

 

 

Moldova György (1973)

 

Mikor Bejó Vilmos, az Országház öreg teremőre nyugdíjba vonult, a Ház gondnoka a legnagyobb dilemma elé került. Vili bácsi nemcsak ötven évig szolgált becsületesen, de az ellenállási mozgalomban is komoly érdemeket szerzett: tanúk előtt kételkedett a szeplőtelen fogantatásban, egy alkalommal pedig olyan lassan nyitotta ki az ajtót a német nagykövet előtt, hogy az náthát kapott a huzatos előcsarnokban. Egybehangzó vélemény szerint: kevés teremőr merészkedett el idáig.

 

Világos volt, hogy az öreg teremőrt semmiképp sem lehet kitenni szolgálati lakásából, viszont az idevágó kulcsszám alatt meghatározott 1654 forintért nem kaphattak új teremőrt – hacsak őt is nem juttatják megfelelő szolgálati lakáshoz.

 

Kényszermegoldásként az egyik zászlótartó kamrát ürítették ki lakás céljaira. A zászlókat jobb híján felrakták egy teherautóra, mely egész nap keringett rakományával a városban. A sofőr, ha unta magát, és egy fröccsöt akart inni, ötletszerűen kitűzte a zászlókat valamelyik peremkerületben, és bejelentette, hogy egy külföldi delegáció érkezik. Hála az élénk diplomáciai életnek, majdnem mindig jött is valaki, csak Kispesten várták hiába a perzsa trónörököst, innen számíthatjuk a hagyományosan testvéri kispesti–perzsa barátság megromlását.

 

Sajnos a problémák tovább szaporodtak, a magas korátlagú teremőri gárda szinte egyszerre érte el a nyugdíjkorhatárt, és Vili bácsihoz hasonlóan ők is joggal várhatták el, hogy benn hagyják őket szolgálati lakásukban. Érvelésük elől nehéz volt kitérni, túlságosan is odafigyeltek a felszólaló képviselők beszédeire, a mellényzsebükből húzták elő a szocialista humanizmust és a régi szakemberek megbecsülését.

 

Szolgálati lakás hiányában megpróbálták másodállásban, más területen dolgozó szakemberekkel betölteni a teremőri funkciókat. Egy számtantanárt, aki mindennek utána próbált számolni, a harmadik nap kényszerzubbonyban vittek el, a lépcsőn lefelé azt üvöltözte: Három meg kilenc az hatvankettő, semmi meg semmi, az egy új beruházás. Egy légtornász pedig túl merésznek találta a beszédekben előforduló bukfenceket.

 

A gondnok utolsó lehetőségként a parlagháti „Nincsen hézag” termelőszövetkezethez fordult. Ez a téesz már rég nem foglalkozott az elavult növénytermesztéssel vagy állattenyésztéssel, leszámítva azt a néhány elvadult macskát, melyet az állatvédő liga megbízásából ápoltak. A téesz melléküzemágként gyémántcsiszoló műhelyt, agysebészeti klinikát és csillagvizsgálót tartott fenn. A téesz csillagászai fedezték fel azt az új szupernovát, mely minden csillagok közül a legmagasabban helyezkedik el, a főkönyvelő javaslatára az Önköltség nevet adták neki.

 

A téesz kölcsönadta embereit a legkülönfélébb célokra, bűnbaknak veszteséges vállalatokhoz, közönségnek új magyar filmekhez – ezt a téesz csak felemelt díjtételek mellett vállalta el. Ők helyettesítették a beépülés folytán megszűnt tihanyi visszhangot, ha valaki kiáltott, ők válaszoltak, fejüket egy húszliteres befőttesüvegbe bújtatva. Idegen turisták kiáltása esetén nyelvi pótlékot számítottak fel.

 

A téesz a teremőri szolgálat biztosítását is elvállalta, azzal a feltétellel, hogy évi zárszámadó közgyűlését a kupolateremben tarthatja meg, és koncessziót kap a parlamenti büfében disznósajt és fokhagymás pirítós árusítására.

 

Az újonnan érkezett teremőrök számára ideiglenes szállást jelöltek ki a különböző Árpád-házi szobrok ölében. A szakszervezet kiharcolta, hogy úgy osszák el őket, hogy a keresztnevüknek megfelelő királyokhoz kerüljenek, így Vak Béla ölében három Béla aludt és egy Sándor, akinek a látása eléggé megromlott az utóbbi időben.

 

Ez a teremőrgárda néhány hónapig kifogástalanul látta el a feladatát, csak régebben a tihanyi visszhang feladatát ellátó téesz-tag esett vissza korábbi szerepkörébe, továbbra is híven visszhangozta az éppen szónokló képviselő szavait, mindenki azt hitte, hogy már a következő képviselő beszél. Ezt nem tűrték sokáig, kiemelték és egy nagyvállalat munkásvédelmi osztályára került.

 

Ahogy azonban megismerkedtek a helyi viszonyokkal, a teremőrök követelni kezdték a jogaikat. Mint téesz-tagoknak háztáji föld jár nekik, és ragaszkodtak hozzá, hogy lehetőleg a közelben adják ki, mert Parlaghátra nem tudnak kijárni. Az Országház előtti Kossuth Lajos teret szerették volna megkapni, mely kiváló dinnyeföldnek ígérkezett, és csak hosszas huzavona után érték be a Vérmezővel.

 

A Vérmezőn inkább káposztát termesztettek savanyítási célból, találtak ugyanis néhány nagyobb követ, melyet kiválóan fel lehetett használni nehezékül a káposztáshordókra. Használhatóságukat nem befolyásolta, hogy különböző nevek voltak rájuk faragva: Martinovics Ignácz, Sigray Jakab, Szabadság – Egyenlőség – Testvériség.

 

Először csak néhány asszony jött fel az ura után, ezeket még el lehetett helyezni Árpád-házi Szent Margit és Mária Terézia ölében. De egy nap egész Parlaghát felkerekedett.

 

Nem akarták nyíltan megközelíteni a Parlamentet, cselt eszeltek ki. A Kossuth-szobor talapzatán egyre szaporodtak a csizmás, tarisznyás paraszt mellékalakok, némelyik kiegyenesített kasza helyett egy esernyőt szegezett maga elé – a parlaghátiak álcázásból itt töltötték az első napokat –, később Kossuth helyére is felállt a községi gázcseretelep vezetője.

 

Négy család az Országház előtti telefonfülkébe vette be magát, bár kissé össze kellett szorulniok. A telefon állandóan foglaltat jelzett, mert a nagypapát hely hiányában a hózentrógerjánál fogva felakasztották a kagylótartó horogra. Cserelakást kínáltak fel nekik, de ők nem fogadták el, mert fürdőszoba és légkondicionáló berendezés volt benne, de telefon nem, és ez a telefonfülkéhez képest komoly nívóesést jelentett volna.

 

A kancelláriába a téesz betett magának egy kis asztalt, az elnök ült mellette, és intézte az ügyeket. A pecsétek és papírok folyton összecserélődtek, előfordult, hogy a „Nincsen hézag” téesz megszakította diplomáciai kapcsolatait valamelyik országgal, vagy a Magyar Népköztársaság utolsó figyelmeztetést küldött alkalmazottainak, hogy a munkafegyelem további lazulása esetén lehetetlen lesz fenntartani a vállalatot.

 

A kancellária vezetője felajánlotta, hogy az ügyvitel egyszerűsítése érdekében egyesüljön a Magyar Népköztársaság és a „Nincsen hézag” téesz, de a téesz-elnök udvariasan kitért az ajánlat elől, pénzügyi nehézségekre hivatkozott.

 

A helyzet mindjobban kiéleződött, mégis osztatlan megdöbbenést keltett, mikor a képviselők a Munkácsy-teremben találták a parlaghátiak háztáji ökreit, épp a liliomokat legelték ki a falat díszítő gobelinből. A teremőrök flegmán válaszoltak a szemrehányásra:

 – Nem ezek az első ökrök ebben a teremben! Ült itt már Darányi Ignác, Rákosi Jenő, Pék Gyula is.

 

Az állatokat nagy nehezen áttuszkolták a jellegüknek jobban megfelelő vadászterembe, de a Munkácsy-terem márványpadlójáról így is dinamittal kellett lerobbantani a trágyát.

 

Innen kezdve nem volt megállás. A fogadóteremben a téesz vendéglőt rendezett be, „Poharazó a régi jó magyar történelemhez” elnevezéssel. Alkalmazkodva a hely szelleméhez, széles történelmi ételválasztékot tartottak: fekete leves Török Bálint módra, alföldi parasztpecsenye Verbőczi módra, trónuson sütve, csemegének: német maszlag, török áfium. Viszont nem engedélyezték a Zrínyi vacsorát, mikor a vendég fizetés nélkül, zsebében a pénzzel, kirohant.

 

Kevéssel később a vendégszobákat átalakították a téesz-öregek napközi otthonává. Ezentúl, ha egy magyar delegáció külföldön járt, és a diplomáciai szabályok szerint illett volna visszahívni a vendéglátókat, a küldöttség vezetője így szólt:

 – Meghívnám magát, elnök úr, de a Parlamentben nincs hely. Tudja mit: ha Pesten jár, ugorjon fel hozzám a Ranolder utcába, a feleségem nagyon jó pacalt főz.

 

Sűrűn előfordult, hogy közéleti személyiségek ajtaján csöngettek, az illető kinézett a kémlelőrésen, és szélesen elmosolyodott:

 – Á, Nixon úr! Kössünk valami megállapodást, vagy csak a Kék fényre kíváncsi?

 

A zűrzavar tetőfokán egyeztető tárgyalásra jött össze a „Nincsen hézag” téesz elnöke a képviselőház vezetőivel.

 – Nézzék, uraim – mondta az elnök. – A „Nincsen hézag” szívesen átvenné könyvjóváírással az épületet. Nem valami szép ház, de eléggé a központban fekszik.

 – És mi hová menjünk?

 – Minek egy ilyen kis országnak ekkora Parlament? Menjenek le Parlaghátra, az ottani OTP-fiókban nagyon jól elférnek.

 – Nem megyünk.

 – Úgy is jó.

 Az elnök egy papírt tett az asztalra.

 – Ebben az esetben bejelentem, hogy téeszünk tagjai kiigénylik a Parlamentet, mint tizenhat lakásosnál kisebb társasházat.

 

Aki azóta az Országház körül járt, tapasztalhatta a változásokat. A háztáji kukoricatáblákból ki-kivillan egy madárijesztőnek használt királyszobor, az épület tetején pedig csöndesen forog a palota új felségjele, egy megvilágított egyforintos.
 

 

2 komment

Címkék: moldova györgy olvastam valahol

A bejegyzés trackback címe:

https://rokica.blog.hu/api/trackback/id/tr321009263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hacsaturján 2009.03.19. 17:28:49

harminchat év után sem vesztett semmit az aktualitásából, akkor is, most is besírok a röhögéstől, láttyátuk feleim szümtükhel...

Dr. simonmondja. · http://off.blog.hirszerzo.hu/ 2009.03.19. 18:29:33

@hacsaturján:
Először azt hittem, Rókica szövege...
Nem is figyeltem a Moldovát.
Én egy könyvét sem olvastam, de annyira jó, hogy a dumájával is megvagyok.
süti beállítások módosítása