Álmomban osztálytalálkozón voltam – amit előzetesen pár haver szervezett, meglepetésül, főleg miattam. Ott volt Taki, Zatya, Krisi, Pisti, Tunya, Balassa, Marinho, Ari, Szőlő, Pocok, Ali Erzsi és Konglo. A többiek is részt vettek, de nekik nem volt különösebb szerepük a történetben.

Nagy banzáj volt, Taki valami hajót is kibérelt (szegénykém, mindig rámarad a helyszín biztosítása), ami tele volt virággal. Főleg a piros muskátlikra emlékszem, a hajó fehérségére és a zöld parti fűre (méghogy az ember nem álmodik színeset!). És megint az a sok víz … Már hetek óta. Szürke és egyáltalán nem csábító.

Szólt a zene, táncoltunk is, de aztán nekem sürgős intéznivalóm adódott, mert meg kellett védenem a srácokat valakiktől. Fogalmam sincs, mit akart ez az ellenség és kik voltak ők, de ellenség volt és kész. Méghozzá erős és harcias. Főleg az egyik csajszi.

Ráadásul még sminkelni sem volt időm.

A végére nagyon csúnyán el lettem verve, mert el volt a lábam macskásodva és nem tudtam a csajszi fejét lekaratélyozni*. Volt nagy adok-kapok, még röhögtek is rajtam, mert nem sikerült egyetlen jól irányzott fejrúgást sem kiviteleznem, aztán persze, kaptam, amit ilyenkor szokás. Később eltakarodtak, de akkor már felébredtem.

Hát, jó reggelt doktor Freud!

(*tudom, hogy nincs ilyen szó, de ha lenne, én „ly”-nal írnám. Meg azt is tudom, hogy ez a mondat így nagyon magyartalan, de élni akarok a művészi szabadossággal és passz.)