van, amikor az ember nem jut szóhoz.

A róvásírás egy kuriózum, így talán - jelképesen - bocsánatot kérnek Tőle a 'nagymagyarok'akik miatt meg kellett halnia. (Bár így szerintem kevese(bbe)n fogják olvasni.)

@Kricsa:
Akkor ezzel, itt lehet játszogatni:
www.hun-idea.com/4rovasiras.htm

... meg azzal, amivel egyidősek.

Én, mint félig-meddig ugye érintett :-), azt kell hogy mondjam, jó ez így. Két hungarikum egymásratalálása. A rovásírás ősi örökségünk, és mondjuk az árpádsávos zászlóval ellentétben nem érzem úgy, hogy ezt az übermagyarok kisajátították volna. Ne hagyjuk! Én a magam módján már meg is kezdtem a visszahódítását :-) Naná, hogy jó ötletnek tartom hát, hogy ezt a zseniális könyvet (amiből véleményem szerint szinte minden változtatás nélkül hollywood-i kasszasikert lehetne forgatni) ilyen formában is el lehet érni. Jó persze, ez nem a tömegeknek szól, csak kuriózum, de akkor is :-)

@Fedor:
Nem zavar engem a rovásírás, cseppet sem. A maga helyén. Mint ahogy nagyon jókat tudok nevetni a modernkori sámánokon, meg a hagyományőrző táborokon, ahol a gyerekeknek ősmagyar tökfőzeléket főznek talpas-lábas üstjeikben. (Régen a magyar parasztemberek sokat fogyasztottak belőle, de nem OLYAN régen, mert egyébként a tök dél-amerikai származású.)
Nem cikizni szeretnék, de mégis ...

Rejtőről pedig az a véleményem, hogy már a középiskola alsó két osztályában kötelezővé tenném a könyvei olvasását. Ugyanis szerintem, aki ezek után nem imád bele az olvasásba, mint tevékenységbe, annak jobb, ha élete hátralévő részében csak képregényt vesz a kezébe.
Nálam ez úgy működött (és műxik a mai napig), hogy 14 – 15 éves koromban rákaptam. Akkoriban kb. 2 nap volt egy kötete, szinte faltam, még az alvásra is sajnáltam az időt. Azóta újra és újra előveszem, szinte már kívülről fújom mindegyiket. Ha valami lelki vircsaftom támad, vagy csak pihenni akarok, teljesen kikapcsolódni – már nyúlok is a polcra valamelyikért. Szinte percek alatt kizárom a külvilágot, benne vagyok a történetben, pszichém felcsapó lángjai kialszanak, az idegrendszerem elsimul. Nekem ezt jelenti Rejtő.

Egyébként roppantul el is lehet cseszni egy arra méltóbbnak látszó művet, toj színpadra állítással. Volt szerencsétlenségem a Magyar Színházban (volt Nemzeti) megnézni a Néma revolverek városát, Iglódi rendezésében. Nagyon készültem rá ... annál jobban aztán csak arra készültem, hogy legyen már vége és mehessek ki onnan. Szerintem, a művészi látásmódra fogva egyszerűen meggyaláztak egy remekművet. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy kerülje el nagyívben ezt az előadást.

Hát, röviden ennyit a hajnalról, a szférák muzsikájáról és legfőképp a Probatbicolról.

Ó, 14-15 évesen én már többször túl voltam a teljes életművön :-)

Pár hónapja újraolvastam néhány könyvét, pl. a fent említett elveszett cirkálót is - persze nem rovásírással :-) - és bár felnőttszemmel már van egy-két regény, amit most már egy kicsit gyengébbnek tartok, mint régen, de attól még ott van a toppon.