Szalad a fényes legelőn,
táncol s hátsó lábára áll.
Sörénye szélben repdeső
madár, madár, bolond madár.
Csillag-virágú homlokát
lehajtja bársony fű fölé,
prüszköl, fújtat és fölnyerít,
mekkora világ az övé!
Kecses bokája gyöngyfehér,
naphosszat nem rebbenti szó,
hátára fordul, hempereg,
csikó, csikó, bolond csikó!
Lobbanó szemmel fölfigyel,
fölpattan, táltos-szárnya nő,
s hetedhét határnál nagyobb,
tágas lesz az a legelő -
Tüzes hab fodroz orrlikán,
de anyja mellé sündörög,
nyakához bújik és kacag:
kölyök, kölyök, bolond kölyök…
