Tegnap, hazafelé menet megcsalt a szemem. Bámultam a Dunát és megpróbáltam a mostanában történt tragédiáira nem gondolni.
Néztem a madarakat és láttam pár nagyobb hajót. Úgy látszik, a hideg ellenére mozgolódnak. Egyszer csak felcsillant a szemem, mert ismerőst véltem derengeni az esti párában. Csak nem a River Cloud? A kedvenc hajóm! Már úgy vártam! – ám közelebb érve csalódnom kellett, nem az volt. Sebaj, látom még idén, bármilyen ritkán is jöjjön errefelé.
Egyszer, ha majd nagyon gazdag leszek, végighajókázom vele a folyón. Mert az nem lehet, hogy ez a szerelem plátói maradjon, és csak távolról imádjam, lessem, amíg csak ki nem úszik a látóhatárból.
Meg egyszer majd még szárnyashajóval is elmegyek Bécsbe és vissza … de ha választanom kell a kettő közül, akkor mindenképpen a River Cloud.
Heltai Jenő: Kirándulóhajó
Vasárnap reggel álmosan, tunyán
Megy a hajó a csillogó Dunán.
Paraszti cifra díszbe öltözött
Pirosvirágos két zöld part között.
Leányfalu… Szentendre… templomok…
Száll, száll a füst, a gép dünnyög, dohog.
A kapitány, a pesti tengerész
Látócsövén a végtelenbe néz.
Hajókerék zúg, bősz sziréna búg,
Fönt a hajón új lányok, új fiúk,
Muzsika, tánc és nagy titokba csók…
Ó, szép vasárnap! Bölcs kirándulók!
A közönyös-kék régi ég alatt
Az élet és a pillanat szabad.
Ki veszi észre? Messze, messze lenn
Egy férfi áll a vízben. Meztelen.
Szakálla leng a szőrös mell fölött,
Makrapipája kéken füstölög.
Csapkodja térdét, nézi az eget,
A nagy hajónak vígan integet.
Harsány halihó!-val jóreggelt kíván.
Ki ez a jámbor? Költő? Hős? Zsivány?
Vad lázadó? Vagy kispolgár, vacak?
Így messziről az isten tudja csak.
Akárki, mindegy. Hitvány kis bogár.
Örül, hogy él, hogy itt a fény, a nyár
És messze még az elmúlás, a fagy…
Ember szegényke. Az, ami te vagy.