Jakab István február 24-én a fővárosból felhívta feleségét, és azt mondta: nem megy haza Debrecenbe, mert gyengélkedik, mondta a Blikknek az országgyűlési képviselő volt felesége, aki állítása szerint az első vonattal Budapestre utazott. A bérelt fővárosi lakásban, mint mondta, félreérthetetlen helyzetben találta volt férjét a nála 24 évvel fiatalabb titkárnőjével. A Magosz elnökeként gazdatüntetéseket, traktoros demonstrációkat szervező Jakab István elveszi feleségül a titkárnőjét, a képviselőnek ez lesz a harmadik házassága. Az asszony szerint a képviselő már sem vele, sem a két gyermekükkel nem áll szóba.
http://index.hu/politika/belfold/2006/valasztas/pturul/jakis070802/
Kilépett pártjából hétfőn egy olasz kereszténydemokrata képviselő, Cosimo Mele, aki egykor a honatyák kábítószer-vizsgálatát szorgalmazta, miután egy szállodában rajtakapták egy magát túladagolt prostituálttal. „Büszke vagyok magamra. Riasztottam a szálloda portását és megkértem, hívja a mentőket, amikor ráébredtem arra, hogy a nevem is a nyilvánosságra kerülhet. Sokan elszeleltek volna" - mondta a Corriere della Sera napilapnak Mele, aki nős és három gyermek apja. Egy olasz tévé műsorban tavaly közölték, hogy tiltott szerek nyomai után kutatva titokban megvizsgáltak ötven honatyát. Kiderült, hogy egyharmaduk kábítószert fogyasztott az előző 36 órában.
http://www.stop.hu/articles/article.php?id=172706
Egy férfit azzal vádoltak, hogy megrontott egy bárányt, de szabadon engedték, mivel az állat nem volt képes tanúvallomást tenni.
A haaksbergeni férfit akkor tartóztatták le, amikor a farmer rajtakapta, hogy molesztálja az állatot. De a vádat elejtették ellene, mivel a bárány képtelen tanúvallomást tenni arról, hogy ő nem akart szexuális kapcsolatot a férfival.
http://www.netbulvar.hu/bizarr/0707/273493
A férfi csendesen ült a kikötői kiskocsma egyik sarkába eldugott asztalánál és meredten bámult a poharába. Gondolkodott, bár a gondolatok egyre kuszább táncot lejtettek a fejében. Remélte, mire az üveg aljára ér, ott megtalálja a nagy igazságot, a mindenre választ adó jó tanácsot, az útmutatást. Az előző üveg alján nem lelte, gondolta hát, megpróbálkozik még eggyel. Végigpergett előtte sok-sok éve. Szép, szerető családja van, két gyönyörű gyermek és egy hűséges asszony, aki mindig törődéssel vette körül. Nagyon csendes, békés életet éltek – ahogy ez egy orvoshoz illik, – mindig odafigyeltek egymásra. Sokáig hitte, ennél boldogabb nem is lehetne. Jól tudta, felelősséggel tartozik értük. Nincs joga játszani a sorsukkal, a biztonságukkal.
Nem hitte volna, hogy egy perc alatt fejre áll majd az élete azzal, hogy meglátta a lányt, aki mint a tornádó, úgy robbant be az érzékeibe. Bolondnak érezte magát, hiszen mit sem tudott róla. A lány vidám volt, vonzó és kacér. Maga volt az élet. Egy olyan élet, amelyről a doktor, bár tudta, hogy létezik, soha ki nem próbálhatta. Épp olyan színű a haja, mint ez a pohár vörösbor – gondolta – ahogy a gyertya fénye most átvibrál rajta. Fura érzés szorította el a szíve táját, húzta szinte görcsbe a gyomrát, bizsergette tetőtől talpig. Már nem tudta, mi melegíti belülről. Akarta, nagyon akarta hinni, hogy csak a rubinszínű nedű. Hajnalodott. Felhajtotta az utolsó kortyot és felállt az asztaltól. Gondolta, átmegy a szemben lévő európai cukrászdába, ahonnan a szél már áthozta a frissen sült péksütemények illatát. Ki akart józanodni. Odaát azonban nem itta meg az eléje tett kávét. Behunyt szemmel hagyta, hogy Barry White rádióból szűrődő tengermély hangja a szívébe égesse magát. Csendesen, hogy senki se lássa, elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában, majd odaintett a pulthoz:
– Fizetek főúr, volt egy feketém…
