Magyarországon még mindig a legérdekesebbek a vallási problémák, ama mellékes problémák mellett, hogy nem mindenkinek van ennivalója. (Krúdy Gyula)

Megint fulladozom. Úgy leírnám némelyiknek, hogy mit gondolok a mostani helyzetről, éleslátásaikról, szemellenzőikről, ám megfogadtam, nem próbálom megérteni a gondolamenetüket, mert belazazulok. Így kívülről szemlélni viszont "érdekes". Eddig az amúgy értelmesnek tűnő emberek is totálisan tekeredettek lettek, mindegyik csak a magáét szajkózza, olyan orbitális marhaságokat vallva igaz hittel, hogy komolyan megkérdőjelezem, valaha is, valahol is kinyitották-e már a szemüket, no meg ki volt a jó tanáruk, legalább a képeket megnézték-e a történelemkönyvben? Persze, a mindent eldöntő egyetlen és végleges érvényű igazságnak én sem vagyok birtokosa, ezért néha meghallgatok másokat, olvasok újságot, nézek híreket. Persze, mit érek vele? Egy valamit biztos. Rá kellett jönnöm, hogy egyes helyeken direkte hülyének néznek és még élvezik is. Nem lep meg különösebben. Némelyik rendkívül egyszerű ember, aki kevés dolgot mond, azt is borzasztó szimplán. A barázdálatlan agykérgűeknek semmiféle intellektuális többlet feladatot - kellék híján - nem jelent megérteni. Azt hihetnénk, hogy majd jön a slusszpoén, ami mindenre megadja a választ - de nem jön semmi a világon, ő már rég befejezte a mondandóját. A másik meg mondja, mondja, mondja, az ember úgy érzi, már vége van, közben pedig nem. Még mondja tovább, csak éppen semmi értelme nincs.
Na, jól kidühöngtem magam. Ennek sem volt semmi értelme. Nem lógok ki a sorokból. Vissza is megyek a buddhizmus rókica nevű leágazásába és majd bámulom a köldököm.

Szeressük azokat az embereket, akik keresik az igazságot, de kerüljük azokat, akik megtalálták. (Vámos Miklós)