Embermesék rókaszemmel

Már akartam írni tegnap, csak aztán beletemetkeztem a munkámba.
Érdekes dolgot tapasztaltam meg, amikor otthonról elindultam dolgozni. A házból kijövet szép, derűs reggel fogadott az utcán, de amikor a hídon keltünk át, már erősen párállott az idő. A pesti oldalon bebújtam a föld alá és amikor kifelé igyekeztem, óriási, özönvízszerű eső fogadott. Csak úgy csobogtak a csatornák, hömpölygött az úton a víz. Megindultam a Duna irányába (arra merőleges az utca, ahol dolgozom). Kikukucskálván az esernyőm alól, feltekintettem az égboltra. Sötétszürke, gomolygós fellegek rohantak nagy egymásutánban. Ám a Duna feletti sávban – ami kb. megegyezett a folyó szélségével – fehérlett, vagy inkább olyan beige színű volt az ég, de a budai oldal gyönyörű kék színben ragyogott és látszott, a Rózsa dombon sziporkázik a napsütés.
Hiába, no, ronda, korrupt rendszer ez! A gazdagoknak még a Napjuk is szebben süt, az egük is kékebb.

:-)))