
Hol volt, hol nem volt, a plusz végtelenen innen, de az x-y koordináta rendszeren túl, egy egységsugarú kör belsejében éldegélt az öreg Háromszög. Ennek az öreg Háromszögnek nem volt egyebe, mint három daliás szöge, név szerint: Alfonzó, Bétamás és Gammatyi. Alfonzó és Bétamás vékonydongájú hegyesszög, Gammatyi pedig daliás derékszög volt.
Amikor az öreg Háromszög érezte, hogy közeledik a nullára redukálásának az ideje, így szólt szögeihez:
- Menjetek kedves szögeim, számegyenest látni!
A jó öreg feltarisznyázta őket hamuban sült logaritmussal és néhány soványka pi-vel, ők meg fejükbe nyomták hatványkitevőiket és egy R sugarú nyári napon elindultak szerencsét próbálni.
Mentek, mendegéltek, az egyik koordinátarendszerből a másikba, míg egy hatalmas gyökerdőbe nem értek.
- No itt megpihenhetünk! - mondta Gammatyi.
Mindjárt le is telepedtek az egyik gyökvonás alá, és falatozni kezdtek. Már éppen a hamuban sült logaritmus utolsó mantisszájánál tartottak, amikor a bonyolult egyenlőtlenségek halmazából hirtelen előugrott a gonosz manó, a piros sapkás páros függvény, a Cosinus.
- Adjatok hamuban sült logaritmust! - kiáltotta, de a szögek rá sem hederítettek. Amikor a gonosz Cosinus látta, hogy parancsát nullába sem veszik, kikapta Gammatyi kezéből az utolsó mantisszát, és úgy elszaladt vele, hogy porzott utána a számegyenes. No de Gammatyi sem volt rest, a gonosz Cosinus után eredt. Alfonzó és Bétamás is követte őket.
Futottak árkon-bokron keresztül, nevezetes szorzatokon és gyöktényezős alakokon át, míg egy félelmetes dőlt síkú koordináta-rendszerbe nem értek. Ennek a közepén egy kacsalábon forgó, emeletes tört állt. A Cosinus egyenesen ide menekült, a szögek utána. Kergették a számlálóban, majd a nevezőben, benéztek minden egyenletbe, minden gyökjel alá, kinyitottak minden zárójelet, hiába. Gyönyörű, aranyos megoldó képletek, és bíbor-bársony függvények között rohantak tovább, össze-vissza borogatták a hatványokat és a gyököket. Az egyik gyökjel alatt végre megpillantották az ott lapuló gonosz Cosinust. Gyorsan kiszabadították negatív előjelét, majd megsemmisítették a gonoszt. Ezután sétára mentek a számlálóban, ott megcsodálták a pluszokat és a mínuszokat, a különféle gyökvonásokat és a zárójeleket.
Az egyik szögletes zárójelben megpillantottak egy megkötözött Tangenst, kit azonnal kiszabadítottak. Erre a Tangens így szólt:
- Én vagyok a Tangens király, akinek a birodalma a mínusz végtelentől a plusz végtelenig terjed. Sajnos birodalmamat elvarázsolta a gonosz Cosinus.
Erre a daliás Gammatyi így felelt:
- Felség! A gonosz nincs többé! Megsemmisítettük. Birodalma ismét szabad!
- Haj, lett erre nagy öröm! Tangenskirály a fele birodalmát neki adta a három szögnek, továbbá a három fiút aránypárba állította három lányával, nevezetesen:
Alfonzó aránylott Amáliához;
Bétamás aránylott Beátához;
Gammatyi pedig aránylott Cecíliához.
Lett nagy öröm, lett nagy átrendezés. Hét perióduson keresztül és hetedhét számrendszeren át tartott a lakodalom. Ezalatt folyt az osztás, szorzás, négyzetre emelés, míg a fiatalok közös nevezőre nem jutottak. Nemsokára létrehozták a legkisebb közös többszörösüket, és még ma is élnek, ha meg nem haltak.
(Internet)