Embermesék rókaszemmel

Reggel volt szerencsém együtt utazni a 15-ös buszon egy hölggyel. A legújabb divat szerint, nagy gonddal, harmonikusan összeválogatott színvilágú külsőségekbe bagyulálva utazott, talpig vakolva, belőtt frizurával, csillámosra lakkozott körmökkel. Látványos volt rajta a push-up hatás, minden részletében.
Amikor a táskájáért nyúlt, sötétbarnabarna pulóvere hóna alatt egy bőrszínű folt tűnt a szemembe. Jobban szemügyre vettem és megpillantottam, hogy azon a pulcsin bizony egy folytonossági hiány éktelenkedik. „Biztosan elpattant a varrás” – gondoltam magamban és sajnáltam a műbarbi pechjét. Aztán, amikor többet mozdult, egyre látványosabbá vált a lyuk. Jó nagy kiterjedésű volt – és én egyre biztosabb lettem abban, hogy az a cérna már nem most szakadhatott el – mondhatni, a pulóvernek egyáltalán nem volt hónalja a baloldalon.
Úgy elképzeltem magamban, vajon milyen lehet a fehérneműje? Bizonyára minden másnap lecseréli. Húsvét másnap, meg karácsony másnap. Gondolom, a harisnyája sem gyárilag necc, hanem valószínűbb, hogy a természet azsúrozza.
A Szabadság térnél cicababa leszállt a buszról és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, kicsit igazgatott flitteres mellénykéjén, majd táskájába nyúlva elővett egy apró, csiszolt üveges kölnit és jó adagot spriccelt magára.
Hiába, no, a külsőségekre adni kell.