Ma összeállítottam egy alap puskát.
Természetesen valóságos puskázásra teljesen alkalmatlan, mert – egyelőre – 15 db. A/4-es oldalt tesz ki, sűrűn teleírva. Szinte csak címszavakat tartalmaz, olyanokat, amikhez kapcsolnom kell a körítést. Nincs hát mese, meg köll tanulni cakk-pakk, ahogy van az egészet. És ez csak egy szaktárgy.
Ráadásul a bűz életben nem tudtam puskázni, mint ahogy nem szállok buszra sem, ha nincs jegyem, meg egy doboz cigit sem tagadok le a vámon, mert úgyis én leszek az első, akitől meg fogják kérdezni, hogy „csókolom, miért tetszik úgy reszketni, mint a nyárfalevél és mitől tetszett negyed perc alatt hóemberszerűre őszülni?”

Mi lesz velem rókával, ha képtelen vagyok tisztességesen agyra gyúrni?
Pedig már beruháztam mindenféle memóriajavító étrend kiegészítőre, be is szedtem őket, jót is tettem a gyártóikkal, forgalmazóikkal. Nálam nem hatottak, de nem lehet minden gömbölyű.
Tegnap elolvastam még egy pozitív gondolkodásra sarkalló írást is, ahol elmagyarázták, hogy a gondolataimmal megteremthetek magamnak, amit csak akarok. Én speckó elképzeltem dolgokat, de aztán kicsit dühös lettem, mert ehelyett az anyaggal is foglalkozhattam volna. Este lekáromoltam a Holdat az égről, közöltem a családdal hogy igen rosszul jártak velem, mert szinte csak annyi eszem van, hogy hazataláljak és mindenki adjon föl minden reményt.

Ám mostanra eljutottam odáig, hogy nur nicht besszaren, hiszen visszaemlékezve előző tanulmányaimra, hányszor, de hányszor voltam úgy, annyit tanultam, hogy attól másnak már felrobbant volna a feje, tudtam a vizsga előtt is, meg utána is, csak épp ott görcsöltem be olyannyira, amitől egy béna mukk sem jött ki a torkomon.
Akkor meg mi a kaszakőnek rettegek? Nem?

Mindenesetre asszem, spórolok 6.000 forintocskát, mert ezt nem veszem meg:
http://www.puskazas.net/