Ma reggel, munkába jövet az utcán, botra támaszkodva odajött hozzám egy ember és megszólított. Azt mondta, fél lába van és harmadik napja nem evett. Venne magának levest, meg még valamit, de a sarki étteremben minden olyan drága, legalább nyolcszáz forintba kerülne egy menü.
Pénz nem lévén nálam, kivettem a szatyromból a mára és holnapra szánt kajámat (két nagy kefir és négy zsömle) és elfeleztem vele. Erre dúlva-fúlva faképnél hagyott és a „köszönöm”-re kicsit sem hasonlító dolgokat morgott az orra alatt. Utána néztem, hogy vajon kivágja-e a kukába az elemózsiát, amit adtam, de nem tette. Talán mégis egy kicsit éhes is volt.