Ez igen! Erre számítottam! Bámulnak maguk elé, mint borjú az új kapura. Még nem tértek magukhoz az első megdöbbenéstől. Ezt a példatípust direkt nem vettük a gyakorlaton. Valamit a ZH-ra is kell tartogatni! Úgy teszek, mintha rájuk sem figyelnék. Hadd kezdjenek mozgolódni! Kovács már lapozgatja a könyvet. Azt hiszi, nem látom. Simán elkérhetném. De minek? Úgyis rossz képletet másolt ki. Úgyis elégtelent kap, és nem is voltam szigorú. Még puskázhatott is. Ah! Barabás rátalált a jó képletre. Legalábbis azt hiszi. De téved. A jó képlet nincs is benne a könyvben. Helyesebben benne van, csak hibásan. Nem véletlenül választottam ezt a példát. Itt ma mindenki egyest ír. Azért ülök én itt. Majd legközelebb rendesen felkészülnek. Akkor kapnak egy primitív példát, amit még egy általános iskolás is meg tud oldani. Éppen ez fogja megzavarni őket. Nem hiszik el, hogy egy osztás, meg egy szorzás az egész. Egy olyan képlet, amit még a kettesszintű általános iskolások is tudnak. Elbonyolítják majd az egészet. Aki pedig megcsinálja, azét meg majd azért nem fogadom el, mert nem általános iskolás módszerekkel kell dolgozni. Legalábbis a hallgatóknak nem. Megadtam azt a mennyiséget is, ami tévesen benne van a könyvben. Így nem gyanítanak semmit. Amúgy is több adatot írtam föl azok kedvéért, akik megszokták, hogy az összes adatot, amit megkapnak, föl kell használni. Addig osztanak, szoroznak, amíg ki nem jön a kérdéses mennyiség. Ez ma legalább öt elégtelent fog szülni. Helyes! Barabás kirakta a dolgozatát a pad szélére, a háta mögött ülő már másolja is. Szepesi meg leírta egy kis fecnire a példát és odaadta az előtte ülőnek. Nagyszerű! A várt sebességgel terjed az egyes. Horváth túl akar járni az eszemen. Jól felkészült a ZH-ra., a képletet is tudja. Már legalább öt perce készen van, és büszkén feszít. Na, nem sokáig. Számítottam rá, hogy nem lehet semmivel sem megzavarni. Ezért még tegnap délután felírtam a padjára a helyes összefüggést. Most szépen odaballagok hozzá és véletlenül észreveszem. Na, ez megvolt. Még neki állt feljebb. Nagyon elkanászodtak a mai fiatalok. Régen sokkal jobb volt. Nem kellett ennyit manőverezni. Csak a teljesen kész, hibátlan dolgozatokat fogadtam el, amelyek végeredménye is jó volt. Persze olyan adatokat adtam meg, s oly képletekkel kellett számolni, hogy logarléccel az atyaúristen sem tudta volna befejezni időben. De ezek a rohadt számológépek megnehezítették a dolgomat. Ám kifogni nem tudnak rajtam. Úgy látom, mindenki befejezte, beszedem. Így kell ZH-t íratni! Nem kell órákig veszkődni. Az egészet kijavítom egy perc alatt…

 

(ismeretlen szerző)