Úgy beszélgettünk pszichopapával, mintha már ezer éve barátok lennénk. Én bőgtem, ő pedig a szeretetével ölelt körül. Egy tündér. Írt fel gyógyszereket, amiket jó ideig szednem kell majd, de cserében – ha nem vigyázok – meg fogok hízni tőlük. Mekkora hurrá! Aztán megsúgta, hogy nincs is nekem semmiféle bajom. Ezt az egészet ők, agyászok találják ki, hogy legyen sok betegük. Ha nem hiszem, kérdezzem csak meg bármelyik szcientológust! Mindenesetre lefixálta a következő randink dátumát. Hátha mégsem Xenu mellett döntök.
Frizi komám! Mér' vagyok itt?
Szeretnémé Naztunni!
Elfogott egy rossz érzés
oszt nemme rekkel alunni?
Esetleg az emberiség
nagy szellemi fokában
saját köbcentimhez képest
nagyon magas raszálltam,
s a tűző nap sugarában
megolvadt a szárnyam,
csak mert csájníz pévécé vót,
felhőkhöz kozmáltam?
Ne örvendjetek káromon
szőrös szívű májjal,
lehoz majd egy deli vihar
még vadabb homállyal!
(Venyerin)
