Olyan jó lenne, ha Uri Geller elém állna, szúrós tekintetét rám szegezve, széttárt ujjakkal felém mutatva hangosan kiáltaná a fenti varázsszavát. Mert abban a pillanatban legalább ötven százalék esélyem lenne arra, hogy elmúljon az aktuálisan benyalt influenzám. (Igaz, annak is ötven százalék a lehetősége, hogy ettől sem múlik el: igen-nem; fifty- fifty). 

Maradnak tehát az én boszorkányolásaim. Ilyen pl. esténként a méregtelenítő sófürdő.
A sófürdő koncentrációja minimum 1%-os legyen. Egy normál nagyságú fürdőkádnál (kb. 100 l) szükség van legalább 1kg kristálysóra. Tegyük a fürdőkádba és engedjünk rá kevés forró vizet. Használjunk kősót, vagy tengeri sót, csak ne finomítottat és vegykezeltet, mert abban mindenféle tapadásgátló és ki tudja, mi minden egyéb anyag van (fluorid, jód, arzén, cián, patkányméreg…), ami per pillanat nem hiányzik, nekünk elég az egész cuccból a nátrium-klorid. Nem baj, ha szürke lesz tőle a víz. Ha a só feloldódott, engedjük tele a fürdőkádat jó meleg vízzel és áztassuk bele megfáradt, elgyengült korpuszunkat.
A fürdés időtartama legalább 20-30 perc legyen (persze, én szeretem ezt felszorozni hárommal, néggyel, attól függően, hogy mennyire köt le a könyv, amit ilyenkor magammal viszek). Ezután pihenjünk fél órát, de ha ügyesen estére időzítünk, akkor át lehet szunyálni az éjszakát.

A másik csodaszer a frissen reszelt gyömbérből készült forró tea. Először, amikor megkóstoltam, úgy éreztem, bármikor tüzet lehelek az alágyújtósra, de később mániámmá vált és most már meg sem érzem, hogy csíp. Sőt, a reszeléket is meghamikázom. Mire is jó? Kapok tőle levegőt és kiválóan feloldja a torkomban lakó egeret. Volt úgy, jó másfél éve, hogy kénytelen voltam gégészhez fordulni, mert állandóan éreztem, hogy hurutos a légcsövem. A dokinő megnézte, hümmögött, hogy látja, majd felzabáltatta velem a fél patikát különböző gyógyszerek, vegyszerek és kegyszerek formájában. Ám a hurut nem múlt a jó égnek sem. A bioboltos néni pedig, végighallgatván a szitkozódásomat, csak annyit mondott: gyömbér. Frissen, reszelve, teának. Gondoltam azon már ne múljék, akkori elkeseredésemben, ha szárított teveaszart ajánlott volna, talán azt is elfogadom. Elmentem a piacra és vettem gyökeret. Mikor hazavittem a kedvesem elkészítette, mert én látni sem akartam, milyen méregpohár jut majd sorsomul. Talán a harmadik nap reggelére kutya bajom sem volt.

Rajta hát, már két napon túl vagyok!